Kis borklubom tagjaival ezúttal egyik kedvenc vörösboros vidékemről, a Dél-Rhone területéről kóstoltunk meg néhány nedűt. Mint közismert, jókora területről (több tízezer hektár) beszélünk, sok különböző típusú és minőségű borral, amelyek közül nemzetközi szinten kiemelkedőnek számító is szépszámmal akad. Két alapborral (Côtes du Rhône) indítottunk, majd a kiemelt területek közül megnéztünk Gigondas vidékéről két, a nagyszerű Chateauneuf du Pape területéről pedig négy bort. Nagy meglepetések nem születtek, jó borokra számítottam, jó borokat is kaptunk (a néha nem kevés) kiadott pénzünkért. A borokat ebben a sorrendben kóstoltuk, nem vakkóstoló keretében:
Domaine Jaboulet-Vercherre: Côtes du Rhône Chassy 2010.: Halvány bíborszín. Közepesen intenzív illat, primer gyümölcsaromákkal (cseresznye, picit túlérett eper) és finom fűszeres jegyekkel, hordó nem érződik. Tiszta és vonzó. Közepes test, friss gyümölcsös jegyekkel, kellő mennyiségű savval és kevés, érett tanninnal. Véleményem szerint grenache alapú tétel. Nem egy bonyolult bor, de kiválóan egyben van, a végén kicsit soknak tűnik a 14-es alkohol, de a bort enyhén túlhűtött állapotban fogyasztva ezt a problémát ki lehet küszöbölni. Átlagboron mindenképpen túlmutató tétel, eléri az 5 pontot, ezért máskor is szívesen kiadok érte 9 dollárt.
Domaine les Aphillanthes: Côtes du Rhône 2009.: 37 hektáros birtok, számos különböző borral. Ezt a tételt 80% grenache és 20% mourvedre/cinsault alkotja. Közepesen intenzív bíborszín. Némileg visszafogott, de mélyebbnek ható illatok, ugyancsak piros gyümölcsökkel (áfonya, eper, cseresznye) és picit kifejezettebb fűszeres jegyekkel (elsősorban fahéj). Közepesen telt korty, ismét tiszta gyümölcsaromákkal, közepes mennyiségű érett, bársonyos tanninnal, elegendő érett savval. Kicsit melegedve itt is érződik az alkohol, de ezzel együtt is kellemes, jól iható bor. Minőségben nem léptünk feljebb, ugyancsak 5 pont alja, 17 dollár.
Pierre Amadieu: Gigondas Romane Machotte 2009.: A Dél-Rhone vidék egyik kiemelt területe az alig több, mint 1000 hektáros Gigondas. Kiváló szőlőtermő vidék, meszes-agyagos talajjal. A Pierre Amadieu pince hatalmasnak számít a maga 137 hektáros területével. Mély bíborszín. Közepesen intenzív, mély illatok piros bogyós gyümölcsökkel, édesfűszerekkel és finom hordós füstösséggel. Izmos korty, tiszta gyümölcsös-fűszeres jegyekkel, jó hordóhasználattal. Érett, bársonyos tanninok, még nem integrálódott állapotban. Azt gondoltam jelentős a syrah aránya, de a címke szerint 80% grenache és csak 20% syrah alkotja. Magas, de nem túlzó alkohol, szép tartást adó savak, hosszú, gyümölcsös lecsengés. Jó bor, de azért bőven lehet még cizellálni a műfajt. Sima 6 pont, 22 dollár.
Domaine du Cayron: Gigondas 2008.: 16 hektáros birtok, a klasszikus helyi fajtákkal, szigorú terméskorlátozással (35hl/ha). Kifejezetten sötét bíborszín, nagyon fiatalnak hat. Intenzív illatában mindent visz egy érdekes köményes fűszeresség, mellette azért felsorakoznak az obligát piros bogyós gyümölcsös aromák is. Közepesen telt, dinamikus korty, egységes szerkezettel, az előző borétól finomabb, selymes tanninokkal. Érdekes bor, nem kifejezetten nagy semmilyen tekintetben, de valahogy mégis jó fogyasztani és a balansz sem hiányzik belőle. Hosszú, fűszeres lecsengés. Erős 6 pont, 37 dollár.
Alexandre Favier: Reserve Des Oliviers Chateauneuf du Pape 2008.: A nagyjából 3000 hektár kiterjedésű Chateauneuf du Pape borvidéket érdemes –legalább kismértékben- megismerni minden borszerető embernek. Különösen a finom vörösborok kedvelőinek, fehérből igazán kiemelkedőt még nem kóstoltam (bizonyára van, ráadásul az igazsághoz hozzátartozik, hogy főként vörösekkel ismerkedtem). Bővebb információ például itt található a területről. Közepes rubinszín. Közepesen intenzív illata először kissé fülledt-animális, de ez rövid szellőzés után távozik (a kóstoló előtt egy órával bontottam a borokat). Ezt követően friss pirosbogyós gyümölcsösség (meggy, áfonya) és elegáns füstösség mellett finom minerális illatok jelentkeznek. A korty közepesnél kicsit teltebb, gazdagon gyümölcsös, gömbölyű, sok selymes tanninnal. Hosszú, csontszáraz utóíz. Remek. A Wine Spectator 91 pontra taksálta, jelen állapotában kicsit kevesebbre tartom. 6-7 pont között, 33 dollár.
Chateau des Fines Roches: Chateauneuf du Pape 2008.: Közepes rubinszín. Intenzív, gazdag illat: kék virágok, egy kosárra való piros és feketebogyós gyümölcs, piros fűszerpaprika, kicsit kifejezettebb ásványosság. Tökéletesen gömbölyű korty, feszes szerkezet, remek struktúra. Mindenből sok van benne (sav, alkohol, tannin), de nem lóg ki semmi, nagyon szép, nagyon fineszes. Mély és rétegzett, gyümölcsös-ásványos elsősorban. Hosszú, aszalt gyümölcsös lecsengés. Kiváló bor. Erős 7 pont, 31 dollár, jó vétel.
Domaine de Saint Siffrein: Chateauneuf du Pape 2005.: 18 hektáros, magasan jegyzett birtok. Közepesen intenzív, téglavörösbe hajló rubinszín. Közepesen intenzív, kifejezetten sokrétű, érett borra utaló illat: friss és aszalt vörös áfonya, cseresznye, fahéj, szegfűszeg, pici vanília. Közepesnél nagyobb test, szépen összesimult alkotókkal, jelentős mennyiségű, beépült tanninnal. Kifejezetten mély ízek, de a korty rétegzettsége elmarad az illatnál tapasztalttól. Mindettől függetlenül remek bor persze. 7 pont, 40 dollár.
Domaine du Pegau: Châteauneuf du Pape Cuvée Réservée 2006.: 17 hektáros komoly pince presztízsbora. 75% grenache, 20% syrah, a maradék 5% pedig a számos helyi kékszőlőfajtából kerül ki. Acéltartályos erjesztés, majd másfél éves érlelés öreg tölgyfahordóban. Közepes rubinszín, téglavörös árnyalatok nélkül. Intenzív, egyre jobban kinyíló és gazdagodó illat: elsősorban aszalt piros,- és feketebogyós gyümölcsök, finom zöldfűszerek, kevéske kömény, földes-ásványos jegyek. Telt korty, a már illatban is leírt jegyekkel. Jelentős koncentráltság sok érett tanninnal, elegáns savakkal, megfelelő dinamizmussal. Remek, egységes struktúra, illesztésmentes, finom részletekkel. Csodás. Eléri a 8 pontot, 80 dollár.
