A Dél-Rhone kétségtelenül leghíresebb körzete Chateauneuf du Pape nagy kedvencem, jó néhány innen származó bor leírása szerepel már a blogon. A többi területről viszont még nagyon érintőlegesek a tapasztalataim, pedig állítólag megéri foglalkozni velük, mert rendkívül izgalmas és jó ár-érték arányú kincsekre lehet itt bukkanni.
Egy kis eredetvédelmi hierarchia a teljesség igénye nélkül. A Rhone vidék legnagyobb részének gyűjtő eredetvédelmi megjelölése a Cotes du Rhone. Nagyon sokféle tételt takarhat ez a név. Olcsó, nagy mennyiségben készülő, mindennapokra szánt korrekt technoboroktól kezdve híres CdP birtokok nagy boraiba végül bele nem került alapanyagaiból készült másodborok is. A következő lépcsőfok a Cotes du Rhone Villages, amennyiben a termőhely az erre jogosult falvak valamelyekéhez tartozik. Ezen a kategórián belül a legjelentősebb falvak a saját nevüket is odailleszthetik a Villages mögé. Itt már elvileg megsokszorozódik az esély, hogy valami értékesebb nedűt kapunk. És persze vannak azok a kiemelt területek melyek saját külön eredetvédelmi körzettel rendelkeznek, például a már említett Chateuneuf du Pape, ill. Gigondas. Pazar, klasszis borok tömkelege, de megkérik az árukat.
Következzen néhány tizeneurós dél-rhone-i próbálkozás:
Dom. du Fondreche: Cotes de Ventoux "Persia" 2011
A Cote de Ventoux a Dél-Rhone vidék dél-keleti részén, Provence-szal határosan található, kiterjedt fennsíkok a Ventoux hegység lábánál. A magasabb tengerszint feletti magasság és a többi dél-rhone-i körzethez képesti hűvösebb átlaghőmérsékletek végett itt általánosan karcsúbbak, élénkebbek a borok, sok friss gyümölcsösséggel, nagyon elterjedt a rosé is. Persze itt is vannak termelők, akik ettől többet tűztek ki célul, és koncentráltabb terroir-borokkal jelentkeznek. Ilyen birtok a Domaine Fondréche is. 38 hektár összterület, kavicsos-mészköves-agyagos talajok. Nagyon ideális talajszerkezet, eső esetén remek vízelvezető, ugyanakkor bizonyos vízmennyiséget mindig tárol is, ami nagy segítség a tőkéknek szárazság esetén. Bio-dinamikus szemlélet a szőlőben. A környezettudatosságot kifejezően a borászat energiaszükségletét is napkollektorok biztosítják. Jelen borunk a szortiment terroir-sorozatának része, melyeket szellemesen „vins identi-terres” –nek neveznek, összevonva az ugyanígy kiejtendő „identitaire” (azonossággal rendelkező) és a „terre” (föld) szavakat. 90% syrah, 10% mourvedre. A 2-3 hetes erjesztési folyamat alatt csak mérsékelt csömöszölést alkalmaznak a lassú és egyenletes extrakció végett. Egy évig finom seprőn érnek a borok barrique,illetve nagyobb, 600 literes (demi-muid) hordókban. A mostani 2011-esről még nem találtam pontokat, de hozzávetőleges képet kapva a nemzetközi megítélésről a 2010-es: Parker 93, RhoneReport 92, Bettane&Dessauve 16, Jancis R. 16.5 , Cellartracker 90.3-es átlag. 15.90 Euroért vettem.
Először kicsit fülledt, ha beleszagolunk, némi szellőzés után már többet mutat, primer kékszőlős gyümölcsösség, ibolya-illat, valamint sok ásványosság, földes-agyagos-füstös jegyek, tinta, némi fémesség. További időt hagyva neki egyre több fűszer is előkerül, kömény, feketebors, szerecsendió, illetve komolyodik némiképp a gyümölcsösség is, feketeribizlis-szedres alakot ölt. Nem minden stádiumában mondanám tetszetősnek, de van benne komplexitás. Közepesnél nagyobb test. Ízében telt, tiszta és szinte famentesnek hat, mégse kedvesen gyümölcsös, hanem ásványos és rigid, de ha szánunk rá elég időt, akkor azért mutatni fog némi feketeribizlit is. Elég sok tannin, érett, ugyanakkor kemény és fiatal, feltehetőleg tud még idővel jobban besimulni, élénk, magas, lendületes savkészlet. Szerkezetileg, ha nem is mozgat komoly mélységeket, azért elég szépen strukturáltnak tekinthető a kortyközép, elegendő fókusszal, közepesnél hosszabb lecsengéssel. Egyszerre szikár a bor, illetve tömény és erőteljes. Nem kifejezetten a szám íze szerinti a bor, de van benne kifejező érték és izgalom, a harmadik pohárkában már egészen sok örömömet leltem. Szűkebb 6 pont felől indulva később már kezdi feszegetni is a következő kategória határát. Legyen 6+ (88-89) Megvenném újra? Határeset. Valószínűleg nem.
Clos du Mont-Olivet: Cotes du Rhone Serre de Catin 2010
1932-ben a Sabon-család által alapított birtok. Elsősorban Chateauneuf du Pape-jairól ismert, de vannak az alap Cotes du Rhone appellációba tartozó különböző területeik is. Jelen borunk 100% grenache, 40 év körüli tőkékről. Főként homokos talaj. Bár dűlőszelektált a tétel, de a termelő nem terroir-borként tárja a fogyasztó elé, inkább a fajta bemutatását célozza meg egy fiatalon fogyasztandó, friss, kicsattanóan gyümölcsös, modern bor képében. Az alapanyag egy részét bogyózzák, tartályos erjesztés, érlelés. 8-10 hónap után mehet is a piacra. Rhone Report 90 pont, Cellartracker 92 pontos átlag. 12.95 Euroért vettem.
Tiszta, tömény málna és szilvaillat dől a borból, némi szegfűszeges fűszerességgel megbolondítva. Nem igazán komplex, de intenzív és valami hihetetlen vonzó. Elég nagy test, telt íz, karakterében az illat folytatása, vastag, lédús, teljesen famentes, tiszta gyümölcsélmény. Közepesnél több, de puha, teljesen jól integrált tannin, élénk, jóízű savak. A glicerin-gazdag nagy test ellenére szerkezetileg inkább lazább, a középi történések nem túl emlékezetesek, a kezdeti igen látványos gyümölcskoncentráció fokozatosan halkul, a lecsengés mondjuk jó közepes. 15-ös alkohollal is jó egyensúlyban. Egy fiatal CdP lehengerlő gyümölcsösségét nyújtja, csak feleannyira hosszú. (ami tulajdonképpen kiküszöbölhető azzal, ha kellő gyorsasággal újratöltünk :)) Ha reálisan nézem 6 pontnál biztosan nem több, de valami félelmetesen itatja magát. Élő példa arra, amikor az ember bort iszik és nem szerkezetet. Megvenném újra? Egész biztosan, a legszívesebben a három közül.
Dom. La Florane: Cotes du Rhone Villages Visan "Terre Pourpre" 2009
Visan azon rangosabb falvak egyike, akik feltüntethetik a saját nevüket is a Cote du Rhone Villages besorolás mellett. A Dom. la Florane 1982-ben jött létre, bár az alapító Fabre família már régebb óta, több generáció óta foglalkozott szőlővel és borral. A saját feldolgozó és borászat csak 2001 óta van meg, addig a falu szövetkezeti borászatában dolgozták fel a termést. 35 hektárnyi a birtok, ebből 21 hektár összefüggő terület az appelláció legmagasabb részén, kb. 300 méter körüli tengerszint feletti magasságban. Agyagos, illetve kavicsos-mészköves terroirok. A jelenlegi bor a pince csúcs házasítása. A neve „lila földet” jelent, ugyanis van egy violás árnyalata az itteni talaj felszínének. A bor bázisát öreg tőkés grenache adja , ehhez jön még syrah, illetve némi mourvédre. Bogyozás és zúzás, négy napos maceráció, a must mozgatása gravitáció révén történik. Acéltartályos erjesztés, spontán, saját flórával, bármiféle adalék hozzáadása nélkül. A színlé és a préslé érlelése elkülönítve történik. A borok 12 hónapot töltenek bordói, illetve burgundi fahordókban, tojásfehérjés derítés után palackoznak, majd 9 hónap pihenés után kerül forgalomba a tétel. Wine Spectator 91 pont, Cellartracker 90 pontos átlag 13.90 Euro
Nagyboros illat, szépen érett, de nem lekváros feketeribizli, szeder, diszkrét füstösség, ibolya, finom bőrős aromák, Nagy testű korty. Kifejezetten telt, mély íz, vaskos fekete bogyós gyümölcsök, extrakt-gazdag édesség. Tömör szerkezeti mag, sűrű szövésű, bársonyos, kissé tapadós textúra. Elég sok tannin, érett, sima, ám elég masszív vázat ad, szélesebb, fajsúlyosabb savak csatlakoznak hozzájuk. A lecsengés közepestől jóval hosszabb. Töménysége mellett jó egyensúlyt mutat. Úgy érzem sokan ezt a bort tennék meg a három közül a legjobbnak. Tulajdonképpen én is. Közérthető, finom, ugyanakkor szerkezetileg is komoly, tartalmas. Nem igazán lehet belekötni, de mégse érzem igazán emlékezetesnek. 7 pont. (90) Megvenném újra? Igen. De a magam újbóli öröménél jobban motiválna ebben, hogy mutogathassam a boros cimboráknak, hogy mekkora király bort tudtam fogni ennyiért. :)
