A tokaji furmint olyan téma, amihez újra és újra vissza kell térni. Időszerű volt már idén is tartanunk egy nagyszabású kóstolót.

Íme:

Zárkózottan induló illat. Később szépen nyílik, citrusok, körte, fehér virágok mellett egyre mélyebben és meghatározóbban jön az ásványosság  gyurmás-kőporos-sós változata. Szájban alig közepes testűnek érződik.  Kedves aromák, nem túl intenzív, de friss fehérhúsú gyümölcsök, citrusok. Ásványossága az illathoz hasonlóan lassabban fejlődik ki, illetve tudatosodik. Az első korty diszkrét sóssága a többedik visszakóstolásnál már mélyebben a szájnyálkahártyába ivódó komplexebb világú mineralitásként jelentkezik. Virgonc, de kordában tartott jóféle savak kísérik a történéseket.  Az utóízben megjelenő talán hordó eredetű cseresség az első kortyoknál még nem zavaró, de a pici melegedés után egyre jobban kikandikáló (pedig nem túl magas) alkohollal együtt már nehézkesebbé teszik a fogyasztást a többedik visszakóstolásnál. Ettől eltekintve arányos, letisztult, sallangmentes világú tétel,tetszetős és karakteres ásványossággal. 6 pont.

Néhány hónapja dédelgetett álmom volt, hogy két korábban már megízlelt, remekbeszabott szamorodnit együtt kóstoljak meg, ezáltal lehetővé téve az összehasonlítást. A két eltérő stílusú, kimagasló bor a Tokaj Kikelet 2008-as Lónyai szamorodnija és a Tokaj Nobilis 2007-es Ahogy termett névre keresztelt nedűje, amely ugyan hivatalosan nem szamorodni, de szamorodni technológiával készült, így akár annak is nevezhető. A pillanat hétvégén jött el, egy kisebb családi ünneplés alkalmával. A pláne a dologban, hogy kedves szerzőtársam is kedvet kapott ahhoz, hogy együtt kóstolja meg ezt a két bort, ezért ő is bontott belőlük. A kóstolási jegyzetek tehát négykezes formában kerülnek bemutatásra.

 Csite Norbert jól ismert figura a boros világban. Elsősorban, mint kemény, szókimondó kritikus vált ismertté, az utóbbi években viszont belekóstolt a másik oldal szerepébe is. Nem várt lehetősége adódott ugyanis egy piciny területhez hozzájutni az erdőbényei Határi dűlőben, lényegében ugyanabban az öreg ültetvényben, ahonnan Homonna Attila híres, dűlőazonos furmintja is származik.

Nézzük, hogy sikerült a debütálása:

Csite: Tokaji Furmint (Határi, Toplec) 2009

 Mindig is szerettem borokat párossával vizsgálni. Sok szempont alapján lehet párokat állítani, célszerű úgy, hogy minél több tekintetben hasonlítsanak egymáshoz. Lehet vizsgálni különböző termőhelyek adta jellegzetes vonásokat, különböző technológiák adta stílusokat, különböző termelőkhöz, régiókhoz, országokhoz társítható komplex különbségeket. Legideálisabb, ha egyedül az árnyalni kívánt tulajdonságban térnek el a vizsgálandó borok.

Egyik gyakori rendezőelv párosok, sorok felállításánál, hogy hazánk borait próbáljuk elhelyezni a világ borai között, most is valami ilyesmi van a háttérben. Ilyen estekben a közös fajta alapvető közös nevező szokott lenni, most ettől eltekintettem. Oka, hogy bizonyos fajták esetén gyakran nehézségbe ütközik a hazai összehasonlítása a külföldivel, mert rendre annyira másak a stílusok, hogy árnyalás szóba se jöhet. Így tehát most  az volt a rendező elv, hogy furmintokat vessek össze külhoni rieslingekkel, de a különböző fajták ellenére a párosok hasonló stílust, hasonló beltartalmi értékeket, hasonló árkategóriákat és azonos évjáratokat képviseljenek.

 Az októberi összejövetel (itt és itt) a Bott-pincénél olyan jól sikerült, hogy nem maradhatott folytatás nélkül.  A koncepció ezúttal is hasonló: eszünk, iszunk (inkább fordított sorrendben:) jól mulatunk, de meg kell ismét ismerünk egy szeletkét a szőlész-borászok kemény hétköznapjaiból.  Ennek érdekében, a címből kitalálhatóan, ezúttal metszeni vittek bennünket.

Bár Pardi Norbi már nemrégiben írt a Somlói Apátsági Pince újabb borairól, de mostanában én is magamhoz vettem néhányat.

Remélem az újabb jegyzetekkel lehet kissé "tágítani" a borokról eddig kialakult képet. Azért, hogy annyira ne legyen unalmas, szerepelni fog olyan tétel is a sorban, melyről eddig még nem született írás.

Tavaly novemeberben  már kóstoltuk ezt a két furmintot, nemrégiben újra elém kerültek.

Jelentős értékelésbeli változást nem tapasztalatam, hogy mégis írok róluk, az azért, mert mégis kicsit más arcukat mutatták, mint előző kóstoláskor. Legyünk naprakészek! :)

Jöjjön a két borról az újabb kóstolási jegyzet:

A címből kitalálható, hogy most a Tokaj Nobilis dűlős furmintja, a Barakonyi következik a nemrég indított minivertikális-sorozatban.

Következzen egymás mellett a 09-es, a 08-as és a 07-es:

Mindig tanulságos dolog vertikálist kóstolni.

Mostanra érett meg az idő ezeddig viszonylag rövidebb borkedvelői pályafutásom során, hogy egyes, általam kedvelt borokból össze tudjak állítani nem éppen hosszú, de már kellően érdekes három tagból álló minivertikálisokat.

Következzenek így először Hollóvár-furmintok:

Nem tagadom, rám is komoly hatással volt Albert Gazda nemrégiben megszületett első tízpontos élménye saját blogjának életében.

Minden bizonnyal ha nincs az a cikk, akkor valószínűleg nem szánom rá magam, hogy elbattyogjak a Bortársaságba "akciós Szepsy-csodáért" . :)

És milyen kár lett volna, ha kimarad az életemből:

A hét elején tartottuk évvégi, karácsonyi borklubunkat. Ez alkalommal valami igen komoly és egyben igen kedves sorral terveztem előállni.

Valóban nem volt mindennapi, egyik ámulat után következett a másik.

Íme:

   Ezúttal elsősorban édes tokajiakat kóstoltunk, de azért becsempésztem a sorba egy-egy dűlőszelektált száraz hársat és furmintot is. Előbbit én már néhányszor kóstoltam, de a társaság még nem, ezért megmutattam nekik.

Ha már jó Pardi Norbert belekezdett és egy római számmal nyitva is hagyta a Tokaji borkörök címet, venném a bátorságot, hogy folytatnám. :)

A Gizella-pincéről sokat hallottam és olvastam pozitívakat, legfőbb ideje volt már megkóstolni néhány borukat is.

Nem bántam meg, határozottan kellemes árfekvésű, kellemes minőségű boroknak bizonyultak, bárkinek szívesen ajánlom.

A borok:

Ritka az, amikor kellemes áron tényleg igazán finom természetes édes borra lehet akadni. Már régóta szemezgettem a helyi Bortársaságnál a Vayi borokkal, és a napokban végül meg is próbálkoztam a legújabb, 2009-es édes válogatásukkal.

A kereskedő honlapjának tanulsága szerint tulajdonképpen egy aszú és egy fordítás-technológiával készült tétel házasítása. Az aszúszemeket először erjedő furmint-alapborban áztatták ki, majd préselték, ezután a megmaradt asszútésztát kierjedt muskotállyal töltötték fel.Az újabb kíméletes préselés után a frissesség megőrzése érdekében az egész tétel acéltartályban erjedt és érlelődött.

Íme:

Borbarátaim egészséges irigykedéssel szemlélték múlt hónapi tokaji kiruccanásomat. Mivel az eseményről született cikkek igencsak meghozták a kedvüket, megkértek állítsak össze egy szép sort ottani szerezményeimből.

Így született meg a következő sor, azzal a koncenpcióval, hogy az egyes borok azonos elismertségű termelőktől, azonos árkategóriákból, azonos évjáratból származzanak, így terv szerint hasonló minőségi színvonal mellett az eltérő termőhelyi karaktereket és egyéni stílusokat vizsgálhassuk.

Íme a jegyzetek, négykezes változatban:

Homonna Attila más évjáratú Határi furmintjairól volt már szó itt és itt. Konkrétan ez a bor is volt már említve, mégpedig itt.

A héten esedékes lesz "klubunkban" némi tokaji dűlőfaggatás, így immár szokásosnak mondható "ráhangolódásként" ez a tétel került most terítékre.

A bor:

Milyen a jó buli-bor? Könnyen érthető, finom, nagyon itatja magát és nem kényszerít túlzott gondolkodásra. A múlt héten két ilyenhez is volt szerencsém: