Megint hoztam egy magyar borpárt, ezúttal chardonnay-kat a Balaton déli partjáról, a 2023-as évjáratból. A Kislaki Matacs Chardonnay-val a 2021-es évjárat révén kötöttem közeli barátságot, mai játszótársával a Garamvári Délidőlő Chardonnay-val korábban szerintem még nem találkoztam, de adta magát az összehasonlítás. Mindkét bor széles körben elérhető, az egyikükkel (Garamvári) hiperekben is lehet találkozni, az másik (Kislaki) is előfordult már időszakosan hiperes választékban.
A Gellért téren található Palack és a Szent István téren található 0,75 borbárok rendszeresen tartanak tematikus teszt szerdákat, amikor egy tematikusan összeállított borsort lehet fix összegért, kötetlen jelleggel végigkóstolni. Nádas Szilárd etyeki borász régóta a két borbár partnere, borok rendszeresen szerepelnek a borlapon, a közös munka eredményeképpen saját címkés tételeket is házasítanak a borbároknak. A két szál ott ér össze, hogy március közepén Nádas Szilárd volt a Palack Borbár vendége egy tesztszerda erejéig, a Nádas Borműhely borait a borász személyes jelenlétében lehetett megkóstolni.
Régen jártam Etyeken is, a Palackban is, Nádas Szilárddal sem találkoztam egy jó ideje, úgyhogy beugrottam megkóstolni öt bort és felvenni az elejtett fonalat.
A Bott Pince 20. születésnapjára tervezett eseménysorozat állomásaként március elsején Bordó Judit és Bodó József a Kálvária Pincében vendégeskedett. Az "Open Treasury" névre keresztelt közönségtalálkozón a pince kedvelői rég eldugott Bott borokat kóstolhattak és vásárolhatnak a véges készlet erejéig.
A Bott Pince szinte a semmiből robbant be a Tokaji borvidék életébe és 2005-ös évjáratból készült első boraikkal rögtön üstökösként emelkedtek az élmezőnybe. Bodó Judit és Bodó József előzetes tokaji kötődés nélkül érkezett a borvidékre, és amellett, hogy számos kiváló borral öregbítették a borvidék hírnevét, rengeteget tettek, tesznek a helyi közösségért is. Ahogy a házigazda Kézdy Dániel fogalmazott az esemény beharangozójában: nem csak a boraik, hanem az emberi tulajdonságaik miatt is példaképként lehet rájuk tekinteni.
Persze rengeteg kedves ismerős is megjelent A Kálvária Pincében, jó kis társaság gyűlt össze már délután, a hangulatra sem lehetett panasz, de igyekeztem azért a borokra is figyelni. Nagy várakozással tekintettel a kóstoló elé, hiszen a Bott Pince borai nagyon szép formát tudnak mutatni éretten is.
Négy asztalkán sorakoztak fel a borok, száraz furmintok és hárslevelűk után az Exczellencziás három évjáratával lehetett barátkozni, majd édes borok következtek és ráadásképpen három jelenleg forgalomban lévő tételt is meg lehetett kóstolni.
A Radovin borkereskedés XII. Kerületi Grand Radovin nevű boltjában korábban is elfordultak már kóstolóestek időről-időre, de a közelmúltban magasabb fokozatba kapcsoltak és hetente érkeznek ide a borászok, hogy személyesen beszéljenek a kóstolt borokról. Két badacsonyi termelő, Jakab Péter és Váli Péter volt a kóstolósorozat vendége március elején.
Mindkettőjük borait kedvelem, de legtöbbször a Badacsony New Yorkban keretében kóstolok náluk, így ez remek alkalom volt, hogy egyrészt pótoljam egy kicsit a lemaradást, másrészt az említett rendezvényhez is ideális kedvcsináló volt az esemény (idén április 5-én költözik a Badacsony a New York Palotába). Ott ráadásul előreláthatólag csak nagyon rövid időt tudok majd eltölteni, így legalább két pince aktuális kínálatát már előtte jobban megismerhettem.
Ennek az írásnak nincs különösebb apropója, nem egy szervezett kóstolóról számol be. Még február végén vettem részt egy brunch-on, amelyet Sauska borokkal lehetett kísérni, pezsgőtől az édes borig.
Bár inkább csak emlékezetből pötyögtem be néhány sort, de ha már a sors úgy hozta, hogy ennyi tételt kóstoltam meg egy helyen, egy pincétől, akkor érdemes lehet egy csokorba rendezni őket a kósza jegyzeteket.
A Figula Pincészet 1993-ban alapították, ennek 30. évfordulójára állít emléket a frissen debütáló 2023-as évjáratból készített "30" névre keresztelt bor. A család által legfontosabbnak tartott két szőlőfajtát, az olaszrizlinget és a furmintot a Gella-dűlő újratelepítése során egymás mellé ültették, ebből a két fajtából házasították az ünnepi bort amellyel egyszerre tisztelegnek borvidék hagyományai és a pincészet harminc éves fennállása előtt.
Az új tételt megjelenése alkalmából a Bortársaság Lánchíd utcai boltjában Figula Mihály és Figula János társaságában meg is lehetett kóstolni. A 30 mellé a Figula testvérek magukkal hozták az Olaszrizling friss, 2024-es évjáratát és a 2023-as Sóskút Olaszrizlinget is.
A Tokaj Magic kóstolósorozatát 2024 után 2025-ben is a Bott Pince boraival nyitotta meg Ripka Gergő, ezúttal az Előhegy került sorra (a korábbi években Exczellencziás és Csontos vertikális sorokat is kóstoltunk, felkészül a Kulcsár). A Bott Pince dűlői közül a Csontos, a Határi, a Teleki valószínűleg ismertebb, mint az Előhegy, ennek a dűlőnek mégis különleges helye van Bodó Judit és Bodó József szívében. Ez volt ugyanis az első saját szőlőterületük, nászajándékba kapták a családtól. A pince egyébként idén ünnepli alapításának 20. évfordulóját, több izgalmas eseménnyel is készülnek az év során, a pincénél és más helyszíneken is, ezek sorába szépen illeszkedett ez a vertikális kóstoló is.
Sajnos idén úgy alakult, hogy a holnapi Furmint Február Nagykóstolón nem tudok részt venni, ezzel az ország legnagyobb furmintszemléjéről biztosan lemaradok. A februári furmintozás azért nem marad el, szerencsére a Furmint Február keretében bőven volt és lesz még erre lehetőség a fővárosban. Ez a tudósítás azonban a nappali kényelmében bontott palackokról szól, itthon is kinyílt nemrég négy furmint.
Tenerife szerepelt már a "Rejtőzködő borvidékek" sorozatban, akkor a sziget egyik borvidéke és két bor került a reflektorfénybe. Most egy picivel tágabb tenerifei kitekintés következik, öt borral. Részben meg fogom ismételni a korábban leírtakat, némi kiegészítéssel, de ezúttal nagyon röviden a többi borvidékre is kitérek.
Eddig úgy tűnt, hogy az idei tél sem a vastag hótakaróról és a fogcsikorgató hidegről marad emlékezetes, január vége táján sorra dőltek meg a melegrekordok. Persze még így sincs igazán rosé-szezon, de ambiciózusabb, tartalmasabb tétel ilyenkor is lecsúszhat. Tavaly ilyenkor is egy balatoni rosé-t ajánlottam, most folytatom a sormintát, ezúttal egy Figula borral. A Bella Róza 2016 óta készül a pincénél, cabernet sauvignon adja az alapanyagot és hordót is bevetnek a borkészítés során, bár az évek során visszafogták a fa használatát.
Nagy vörösborok után kis fehérek: széles körben, hiper- és szupermarketek polcain is jó eséllyel elérhető és könnyen megfizethető chardonnay-k következnek. Ebben a kategóriában nem kell különösebben izgalmas, világmegváltó élményeket elvárni, kerti partira, házibulira, gyorsan fogyó mindennapi bornak alkalmas palackokra lehet jobb esetben számítani, de persze ilyenekre is nagy szükség van. A beszerzés nálam is ilyen céllal indult, de a palackok beragadtak, mostanáig.
Balatoni, villányi, móri, avagy dunántúli chardonnay-k kerültek egymás mellé a véletlenszerű teszt során.
Spontán alakult így, de a jelek szerint a január első fele nem kis részben a komoly magyar vörösborok jegyében telt. Őszintén bevallom, nem feltétlenül az a kedvenc műfajom, ami a magyar köztudatban leginkább "nagy vörösborként" rögzült, rendszeres vásárlónak sem mondhatom magam, de időről időre meg tudok kívánni ezekből is egy-egy pohárral, és egyébként sem árt képben lenni, hol is tart most a hazai mezőny. Az külön öröm, ha nem engem terhel a szervezés és a borok beszerzése, hanem csak csendes megfigyelőként lehet kóstolni és levonni a tanulságokat. Szóval, az történt, hogy a Takler Regnum sikerén hirtelen felbuzdulva beneveztem a Bortársaság Borsuli "Fine wines - magyar vörösek" borestjére, amely jól ismert borászatok neves borait vonultatja fel.
A nemzetközi boros sorozattal ellentétben ennek az eseménynek nincs fehérboros párja - bár szerintem már csak kísérletnek is érdekes lenne megpróbálni egy magyar fehérboros sort összeállítani -, de tény, hogy kis hazánkban sokkal inkább vörösborokból sikerült már-már önálló márkaneveket faragni. A Bortársaságnál ezekből válogattak ki néhányat a kóstolóra.
A Bortársaság Borsuli Rosé Champagne borestje nem az egyedüli rosé pezsgős téma, ami idén debütált a borest-sorozatban. A rosé pezsgők népszerűsége nyomán egy átfogó rosé pezsgős kóstoló is meghirdetésre került, amely betekintést ad, hogy is képzeli el ezt az ital néhány fontos magyar és külföldi borvidék és termelő.
A téli időszak ugyan inkább a nagy vörösborok, testes fehérek, pezsgők és édes borok szezonja, de még ünnepek előtt négy marlborough-i sauvignon blanc csempészett egy kis nyári hangulatot a borongósabb napokba.
Még egy utolsó spanyol boros poszt következik a nagy év végi dömpingben, ezúttal egy decemberi spanyolországi kiruccanás termése, összesen 11 bor, többnyire az ország északi területeiről, főleg vörös tételek.
A tapas bárokban, éttermekben, jó ár-érték arányú borokat mindig poharaznak Rioja, Ribera del Duero, Rueda és Rias Baixas borvidékeiről, jobb esetben akad valami izgalmasabb tétel is. Az extra faktort most egyrészt az szolgáltatta, hogy betévedtünk egy főleg natúr borokkal foglalkozó bárba, ahol például Mallorcáról származó borokat is találtunk, illetve az utolsó estét megkoronáztuk egy nagyágyúval is.
Egy felvidéki pincészet számomra eddig teljesen ismeretlen szőlőfajtából készült fehérbora a mai írás főszereplője. A Fűr településen találhgató Château Rúbaň nevét már hallottam, de bort eddig még nem kóstoltam tőlük. A weboldal alapján egy komplett birtokról van szó, amely konkrétan a fűri kastélyhoz tartozik. 2013-ban vásárolta meg a 20. században lassan enyészetnek induló ingatlant és most már borászattal, vendégházzal, étteremmel, rendezvényközponttal és parkkal várják a vendégeket. A pincészet portfóliójában olyan fajták szerepelnek, mint a rajnai rizling, zöldveltelini, szürkebarát, chardonnay, sárgamuskotály, alibernet, kékfrankos, cabernet sauvignon, dunaj, valamint az új helyi nemesítésű fajták, mint a svoj sen, noria és milia. Pezsgőt, száraz, félszáraz és édes borokat egyaránt készítenek, a borász a fiatal Dörd László (Ladislav Ďorď).
A most kóstolt boruk a svoj sen fajtából készült, amely a szürkebarát, királyleányka és rajnai rizling fajták keresztezéséből jött létre. Édes bort is készítenek egyébként a fajtából, én most a száraz változatot kóstoltam.
Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy Budapesten szinte a világ összes jelentős konyhájának akad autentikus képviselője, a Földközi-tenger vidékétől kezdve a Közel-Keleten át egészen a Távol-Keletig vagy Mexikóig. Az utóbbi években feltűnően megszaporodtak a spanyol ihletésű éttermek, bárok is a fővárosban (ahogy egyébként a spanyol anyanyelvű turisták is), a mai írás az egyik ilyen helyről és az ott kóstolt borokról szól.
A Vince Gálán természetesen a magyar borok voltak a reflektorfényben, de három tematikus mesterkurzus keretében külföldi borokkal is lehetett ismerkedni. Champagne, Új-Zéland és az amerikai kontinens szolgáltatta a témákat, én az "Új-Zéland legjobb Sauvignon Blanc nagyágyúi" című kóstolón vettem részt.
Emlegettem itt a blogon régebben, hogy a siller nekem a "hűvösebb évszakok rosé-ja", csak hát idén úgy alakult, hogy a házi sillerkészletet már nyáron feléltem. Ludányi Balázsnak és a Centurio Szőlőbirtoknak köszönhetően azért jutott legalább egy siller az őszi hónapokra, ráadásul ezt a bort már többen is ajánlották kóstolásra, úgyhogy duplán kapóra jött a lehetőség. Érdekesség, hogy a korábbi években egy héjon áztatott szürkebarátból készült "rosé" viselte az Első Fejtés nevet a szortimentben, most viszont ez a cabernet franc-ból készült siller vette át a helyét.
Noha borokat viszonylagos rendszerességgel kóstolok Új-Zélandról, egy pincészettől olyan széles sorhoz még sohasem volt szerencsém, mint idén október végén. A csavar a történetben, hogy mindez Dániában történt, de ha az ember egyik legjobb barátja ott él, az ő egyik legjobb ottani barátja pedig történetesen borkereskedő, akkor minden a helyére kerül a sztoriban.
A kereskedés amolyan szerelemgyerek, nem pedig főállás, a szortiment is erősen tükrözi a tulajdonos ízlését (tulajdonképpen a Tar Ferenc fémjelezte finewines.hu dán megfelelőjéről beszélünk). Új-Zélandról egyértelműen a Two Rivers (+Black Cottage) borok teszik ki a választék legnagyobb részét. A DopShop-nak köszönhetően az új-zélandi pince neve itthon is ismerősen csenghet, nekem is kellemes élményeim fűződnek a boraikhoz, úgyhogy nagy örömmel fogadtam a portfólió kóstoló lehetőségét.
Szeptember utolsó hétvégéjét baráti körben a Badacsonyi borvidéken töltöttem és szombat délután-este tettünk egy kört magán a Badacsonyon is. A bortúra amolyan ad hoc jelleggel alakult, a Kisfaludy háztól lefelé haladtunk, előzetes tervek nélkül, a badacsonyi Pláne teraszán zártuk a kört.
A négy állomáson tizenhárom bort sikerült megkóstolni/meginni, plusz egyet még az indulás előtt a szálláson. A túra jellegéből fakadóan nem nagyon jegyzeteltem, inkább csak emlékezetből vetettem papírra utólag rövid benyomásokat és zárójeles pontszámokat.
Hosszabb szünet után újból együtt a - majdnem teljes - nagy csapat, 2023-ból ismét több dűlős tétel került palackba a Gizella Pincénél. A 2010-es években a dűlőszelektált borok fontos részét képezték a borászat választékának, de a 2020 és 2022 közötti három évben legfeljebb 1-1 ilyen tétel készült, a fókusz átkerült a szortiment stabil alapját képező Gizella Cuvée-re és a recept csiszolgatására. 2023-ban végre három dűlő termése is külön lett lepalackozva, amelyeket nemrég meg is kóstoltam. Adta magát, hogy a 2023-as alap Gizella Cuvée-vel vezessem fel a dűlős triót.
A múlt héten a Heimann Családi Birtok - állítólag első - sajtótájékoztatóval összekötött borkóstolóján jártam a Bortársaság Parlament emeleti kóstolótermében. Az esemény apropója több új bor megjelenése volt, hamarosan a polcokra érkezik a Barbár 2020-as évjárata, a pincészet első bio minősítésű borai, a Heimann & Fiai első bikavér bora, valamint a Barbár fiatalabb testvére, a Barbarossa. A kóstolón volt szó bioművelésről, a két borcsaládról és természetesen az új borokról is.
A Rejtőzködő borvidékek sorozat aktuális részében a Balkán-félsziget egyik ritkán emlegetett országának borairól lesz szó. Észak-Macedónia Szerbia mellett egyike azon államoknak a félszigeten, amelyeknek nincs tengerpartjuk, részben biztosan ennek is köszönhető, hogy a turisták sem fedezték fel maguknak. A szőlőművelés és a borkészítés persze itt is évszázadok óta folyik.
(A fotót a Bovin facebook oldaláról metszettem.)
A Bortársaság korábban rendszeresen tartott sétáló kóstolókat az erre alkalmasabb, nagyobb területű boltjaiban, ahol az aktuálisan érkezett tételeket mutatták be, vagy valamilyen tematika köré csoportosítva válogattak borokat. A COVID idején értelemszerűen nem volt lehetőség ilyen jellegű eseményeket szervezni, és azóta lényegében csak a Borsuli keretében rendeztek kóstolókat. Ez végre változhat, a jelenlegi tervek szerint ősztől rendszeresen tartanak majd sétáló kóstolókat a Bortársaság üzleteiben. Egy nyári pezsgős rendezvény volt ezeknek az előszele, most pedig az aktuális 2023-as évjárat fehérboraiból válogattak ki egy csokorra valót, egy pét nat-tal és egy vörösborral kiegészítve.
