Már az ókori görögök is tudták, hogy van az a pénz, amiért korpásodik a haj. Persze a mi modern világunk ezt rég meghaladta már és végre a nyolcszázkilencvenkilenc forintos chile-i plasztikborok is kaphatnak 87 pontot. No, de ezzel nincs is probléma, hiszen a jól fizetett kereskedelmi hazugságokat (vö. prostitúció) minden épeszű fogyasztó megtanulta ignorálni. Nem is lenne ez különösebben érdekes, de ezúttal minden újvilági lőre hírhedt ellensége, szakmaiságát a hazai kézműves borokra felépítő Kovács Antal adja nevét a szilikon felmagasztalásához.

Mint nemrég hírül adtuk, idén is sor került a Tokaj „löszborait” felvonultató kóstolóra. A barátságos rendezvény nem csupán e gyakori, bortermelésre kiválóan alkalmas talaj áldásos hatásait engedteti tanulmányozni, de jó alkalmat kínál a közelmúltban letöltött 2011-es fehérborok szondázására is. A tokaji termelők mellé idén pannonhalmi és szekszárdi termelők színesítették a már alapból is igen izgalmas kínálatot. Az alábbiakban megpróbálok egy jó áttekintést adni a felvonultatott borokról. Mivel sok tételt sikerült megkóstolni, csak a vázlatos benyomásaimat tudom visszaadni. A vendégpincék borait a poszt végén, egy külön szekcióba gyűjtöttem össze.

A minap az egyik helyi borbolt kínálatát nézegetve úgy döntöttem, hogy megkóstolok pár közepes árfekvésű bort Bordeaux-ból. Mivel az eddig innen kóstolt vörösök zöme balparti volt, ezúttal kicsippentettem hármat a jobbpartról, titokban bízva abban is, hogy a (majdnem) kizárólag merlot-ból készült, viszonylag fiatal borok életük egy későbbi fázisában vannak már az ugyanazon évjáratból származó, többnyire cabernet-domináns balparti társaikhoz képest, ezáltal nagyobb élvezhetőséget biztosítva. Az alábbi borokra esett választásom:

Eléggé megy manapság a Sandahl-téma, konkrétan nálunk is már többször szerepelt az elmúlt hetekben. Ígérem, részemről ez lesz jó darabig az utolsó, de a helyén-kezelés érdekében meg kellett, hogy nézzem őket nemzetközi kontextusban is.

Koncepció, vesszük a két top Sandahl-rieslinget, melléjük tesszük érdekességképp a borász saját neve alatt kihozott rajnaiját is. Itthonról még jó választásnak tűnik Pannonhalmáról a Prior, ami stílusban várhatóan szintén olyan, hogy összehasonlítható külföldi rieslingekkel, ugyanakkor fele annyiba kerül, mint a címszereplők, így ár-érték irányú tapasztalatok is leszűrhetők lehetnek.  Három nemzetközi referenciával egészül ki a sor, érintve különböző termőhelyeket, évjáratokat, árkategóriákat.

Érdekes tapasztalat volt. Vakon kóstoltunk, a jegyzeteken kívül megosztom azt is, hogy miket tippeltem a leleplezés előtt.

Íme:

A Kertész Pinot Noirral áttérve a vörösborokra a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Infusio 2009 kerül a poharamba. Fűszerpaprikás, lekvárosan gyümölcsös, jó adag fával. Vakon biztosan szekszárdinak tippelném, mindenféle szempontból izgalommentes. A Balla Géza Prémium Kékfrankos Sziklabor 2009 nagyon mediterrán jellegű, jól egyesíti a túlérett és érett gyümölcsös jegyeket, miközben nagyon koncentrált és sem az alkoholja, sem az illója nem kevés. A Prémium Cabernet Franc 2009 kissé oxidált, jóval keskenyebb anyag, de így is érezhető benne az alkohol. Az est legzúzósabb tanninját mondhatja magáénak. A Gere Kopár 2009 úgy tűnik most debütált a nagyközönség számára, igaz forgalomba majd csak jövőre kerül. Koncentrált, kissé zártnak tűnik, elég tanninos, a friss gyümölcsösség csak a háttérből muzsikál, mindenesetre van benne fantázia, de a kiválósághoz még évekre is szükség lehet.

Tegnap este az egyik „szaktársamtól” megkaptam, hogy a Borrajongó az utolsó borblog, amely még nem írt a Borfesztiválról. És tényleg, jogos a kritika. Igaz, péntek este tudtam először kikeveredni a várhegyre, így egy pár gyors posztban csak most tudok beszámolni saját benyomásaimról. Természetesen annyi a termelő, a bor és az ismerős, hogy ekkora kavalkádban benyomások rögzítésén túl nem sok mindenre van esély. A koncepció nálam ezúttal a hiánypótlás volt, azaz termelői-ismereti térképem vakfoltjait igyekeztem csillapítani. Csapjunk bele, hosszan és részletesen, ahogy szoktam...

Bódító illat, nehezen körülírható, de igen komplex fűszerességgel. A legfinomabb, legdiszkrétebb eszpresszó keveredik ánizzsal, mentával, és nagyon kívánatos elegyet képez a szintén jelenlevő, az előzőekkel szinte szálazhatatlanul összefonódó kortalan erdei gyümölcsökkel, illetve virágos parfümösséggel. Nem annyira mély, de összetett, érdemes rászánni az időt, nagy élmény hosszan illatozni.  Alig közepes méretű test. Elegáns ízek, nem akar lehengerelni, talán nem is olyan színes, mint az illat, de odafigyelve azért részletekben gazdag, és mindenképp megnyerő. A tannin mondjuk közepes, finomszemcsés, jól integrált. A savak élénkek, cizelláltak, szintén kiválóan belesimulnak a korty egységébe.  A középen szép hosszan bontakozik a tartalom, mégse tekintélyt parancsoló, inkább lezseren gördülékeny marad. Hihetetlen elegáns bor, mégha mélységben, erőben jócskán van feljebb. Magabiztos 7 pont. (91) 49 Euro

Piros és kék bogyós gyümölcsösség, pörkölt kávés-toastos aromák, földesség, füst, némi keleties fűszeresség. Közepes test. Arányosan telt ízek, melyek azért lehetnének mélyebbek. Tipikus pinós gyümölcsösség, de nem elhanyagolható a hordóhatás ízben sem, mégha dominánssá nem is válik. A tannin alig közepes, a savak szépek, cizelláltak. A középen szépen bontakozik tovább a korty, de mégis van némi hiányérzet, lehetne benne több struktúra, vagy lehetnének töményebbek az egyébként  közepesnél hosszabban jelenlevő ízek.  Szép pinot, de nem lett belőle titkos fegyver. 6 pont.

Már hosszú hónapok óta terveztem, hogy ellátogatok Badacsonyba a svéd érdekeltségű Villa Sandahlhoz. Mielőtt odaértem volna, már az egész sajtót bejárta a balkánian levágott öreg tőkés rajnai rizling ültetvény híre. Nem kell megijedni, nem erről lesz most szó. Egyrészt annyian és annyi félét írtak az ügyről – vádoltak, pro és kontra érveltek vagy ujjal mutogattak –, hogy halálosan unalmas lenne ezt tovább citálni. A rendőrség nyomoz, reméljük a tőkék többsége meg fogja úszni és pont kerül majd a példátlan rombolás végére. Most inkább vegyük nagyító alá, mit is csinálnak a svédek ezen a bazaltorgonákkal tűzdelt furcsa tanúhegyen.

Bakó Ambrus: Badacsonyi Olaszrizling A Rózától 2011

Fehér virágok alma, birs, méz, vanília, pici likőrösség az illatban. Közepesnél jóval nagyobb test. Édeskés attack, semlegesebb ízek, lágy krémesség. Ez a hangulat végig meg is marad. A kortyközépen bár jócskán kitart az anyag, megvan a koncentráció a fókuszhoz, viszont a savak nincsenek a helyzet magaslatán. Puhák, lágyan szétterülnek, nem tudják kellően vezetni a tartalmat, de a hossz így is közepesnél hosszabb. Az alkohol a savak hiányában nagyon érzékenyen viselkedik a hőmérséklet emelkedésére. Egyébiránt tisztasága, csiszolt felszínei mindenképp dicséretesek, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a messze nem tökéletes egyensúly mellett is elég jól fogyaszhtató marad a tétel. Nehéz pontozni, kb. 5+-ra matekoztam ki, hangsúlyozva, hogy az alapanyag nagysága ezen jócskán túlmutat. (tulajdonképpen az előzővel összemérhető e tekintetben) Kíváncsi lennék, hogy ugyanerről a területről milyen lehet a 10-es.

Borunk a palás és köves Spern Steiner dűlőben telepített, biodinamikus művelésű cabernet sauvignon tőkék terméséből készült. A meleg és száraz évjáratnak, valamint a rendkívül alacsonyan tartott hozamnak (20hl/ha) köszönhetően jó minőségű, egészséges és tökéletesen érett alapanyagot szüreteltek. Fatartályban erjedt, majd ezt követően hordóba került. Érdemes exponálni, hogy a minimális kénhasználatnak hála teljes kénje 15mg/l (!), amely talán az allergiás borfogyasztók számára is elfogadható mennyiség. 2011 decemberében palackozták, összesen 2.500 üveget töltöttek le belőle.

Az utóbbi hónapokban annyira jó sajtót kapott a Káli-medencei Monoszló közelében található Liszkay Pincészet és Borhotel, hogy gondoltam nekem is érdemes volna „rákóstolni” a boraikra. A 2001-ben alapított birtok rögös utat járt be, amíg a ma telepített 15 hektáros méretig eljutott. A cirkalmas életpályát bejárt tulajdonos, Liszkay Mihály idegenbe szakad hazánkfia, aki a Káli-medencében látta meg a pince- és hotelalapításhoz szükséges fantáziát. Jelenleg 10 hektárról szüretelnek, alacsony hozam mellett dolgozzák fel a bordeaux-i fajtákat, valamint az ezeket kiegészítő pinot noirt és szürkebarátot. A technológia hagyományos, nyitott acélkádban erjesztenek és minél kevésbé próbálnak a borok életébe avatkozni. A borász Barna János, saját bevallás szerint is az út legelején járnak, próbálják kitapasztalni, mit is rejt a Pangyér-dűlő régen tündöklő terroirja.

Nagyon rendben van a tétel, és számomra mindenképp öröm, hogy ízig-vérig rajnai rizling, hozva az elvárt áttetszőséget, zamatos gyümölcsösséget, adekvát sav-cukor-alkohol egyensúlyt.  Hiába, én szeretem, ha a fajtajelleg érvényesülni tud. Minden szinten oké, de más kérdés, hogy minden szempontból jócskán van még feljebb. Az ár-érték komplex kérdés. Ha szigorúan riesling-témában gondolkodunk akkor azt lehet mondani, hogy külföldön ezt a szintet  15 euro körül simán megkaphatom. Ugyanakkor rengeteg olyan egyéb témájú tapasztalatom volt már itthonról, amikor hasonló, vagy drágább árkategóriájú borok nem tudtak ennyit nyújtani.   Az érdeklődést mindenképp felkeltette, a közeljövőben meg fogom nézni a magasabb szintű boraikat is, megfelelő kontextusról is gondoskodva.

Barátságos illat sok gyümölcs, főleg meggy, ribizli, valamint pici likőrősség, édes fűszeresség, puncs, de szigorúan a gyümölcsök mögött. Közepesnél valamivel nagyobb test. Telt, letisztult világú ízek, friss, érett piros bogyósokkal. Közepesnél kevesebb tannin, inkább élénk, jóízű, bár nem túl bonyolult savak által felépített váz. A kortyközépre egyenletesen csökkennek az intenzitások, közepesen, vagy attól leheletnyit hosszabb lecsengés. Pici csípősség az utóízben, talán egy kicsit sok a 14.5-es alkohol ehhez a stílushoz, de a fogyasztási élmény  így is teljesen oké. Szűk 6 pont. (86)

Egy new york-i borboltban akadtam rá erre a borra, jó társaságban helyezték el, mindössze 2 méterre egy-egy palack Petrus-tól és Chateau Margaux-tól (velük egy magasságban szerencsére). Elsősorban azért vásároltam meg, hogy megmutassam néhány borkedvelő ismerősömnek, akik sosem ittak még aszút. Rendben is van, nem vallunk vele szégyent külföldön. Közepes aranyszínű. Közepesen intenzív, édes, gazdag illat: narancslekvár, aszalt kajszi, méz, viasz, botritisz. Nagy testű, gazdag és jól struktúrált korty, az illathoz hasonló aromákkal (elsősorban friss és aszalt gyümölcsökkel). Kifejezett mélység és aromagazdagság, remek egyensúly. A címke szerint 164 g maradékcukrot tartalmaz, ezt szépen ellenpontozzák a savak, amelyek azonban lehetnének egy kicsit csiszoltabbak, mintegy gördülékenyebbé téve a bort. Jól fókuszált, de nem extrém tömör kortyközép, hosszú, gyümölcsös lecsengés. Remek bor, tisztességes 7 pont. $44.        

Az elmúlt hetek során különböző baráti társaságokban előkerült pár 2007-es Szepsy bor, ezeket gyűjtöttem most össze. Idézzük fel röviden a 2007-es évet. A borászok szinte egyöntetű véleménye alapján kiváló évjáratról beszélhetünk, amely – ennek ellenére – nem szűkölködött meglepetésekben. A meleg és száraz télre korai fakadás, esős május majd egy hosszabb csapadékmentes, hőségrekordokat döntögető nyári időszak következett. Augusztusban aztán volt némi eső, majd egy szép, meleg ősz következett. A botrytisz kevésbé volt jellemző, az évjárat inkább a száraz boroknak kedvezett. Természetesen kritikusnak bizonyult a szüreti időpont jó megválasztása, hiszen aki alacsonyabb alkoholt és szép savakat vizionált, nem ártott odafigyelni. Nézzük, miképpen tükröződik ez a fura évjárat Szepsy István boraiban.