Tegnap este az egyik „szaktársamtól” megkaptam, hogy a Borrajongó az utolsó borblog, amely még nem írt a Borfesztiválról. És tényleg, jogos a kritika. Igaz, péntek este tudtam először kikeveredni a várhegyre, így egy pár gyors posztban csak most tudok beszámolni saját benyomásaimról. Természetesen annyi a termelő, a bor és az ismerős, hogy ekkora kavalkádban benyomások rögzítésén túl nem sok mindenre van esély. A koncepció nálam ezúttal a hiánypótlás volt, azaz termelői-ismereti térképem vakfoltjait igyekeztem csillapítani. Csapjunk bele, hosszan és részletesen, ahogy szoktam...

A felzárkózást a Bortársaság standján kezdtem a sokak által ajánlott St. Andrea Rosé 2011-el. Idén februárban már kóstoltam a pincénél, akkor még elég nyers volt, de mára valóban rendeződni látszik. Finom, tartalmas, friss és egyensúlyos, vonzó piros bogyósokkal. Több van benne, mint az átlag magyar roséban. Ez követően Csetvei Krisztina bodegáját látogattam meg, még éppen időben, hiszen ahogy esteledik, egyre nehezebb hozzáférni a körülötte gyűrűben hullámzó hímegyedektől. A borok mindenesetre tiszták, hibamentesek, magyar viszonylatban Krisztina inkább a korábban szüretelők szűk táborát gyarapítja. Az Ezerjó 2011 kellemes, könnyed, nyárias hangvételű, alacsony alkohollal, jó adag savval és citrusos gyümölcskarakterrel. A Királyleányka 2011 ehhez hasonló stílusban készült el, fajtajelleges, parfümös, jó tartást adó savakkal. Az egy hónapos hordós érlelésen átesett Chardonnay 2011 már mélyebb anyag, enyhe pörköltes és fűszeres jegyekkel, jó szerkezettel. Az Olaszrizling Papír 2011 (a Kő-Papír-Olló sorozatból, ha jól értettem) szintén kapott hordót, fele benne is erjedt. Friss és virgonc ez is, zöld gyümölcsös és szép hordós jegyekkel, de lehetne koncentráltabb. A Café del Mór 2011 ezerjó kedvesen fűszeres illata, egresesen zöld karaktere és már hangsúlyosabb fahatása szintén tetszetős, de abszolút palackérést igényel még. Krisztina somlói területéről készülő Juhfark 2011 zamatos, már mélyebb aromákkal bír, mégis jó sava van és megmaradt könnyedsége. Fehér húsú gyümölcsök uralják, utóízében egyelőre markánsan megjelenik a fahatás.

Erre mindenképpen pezsgőt kellett innom, így megszondáztam Garamvári Vencel kínálatát. A 200 éves Liszt évfordulóra készült Chateau Vicent Magyar Fantázia 2005 Nyerspezsgő pinot noirból készült és 33 hónapot töltött az élesztőkön. Illatában és ízében is zavart az oxidációt jelző almás aromatika, ami azért hagyta érvényesülni a pinot noir által gründolt izgalmas szerkezetet. A finom sajtosság és a frissen sült kenyérhéj fogott meg benne. A Mozart évfordulóra készült Don Giovanni már nem tetszett ennyire, kár volt irsai olivért és a sok cukrot szegény Wolfgang Amadeusra terhelni. A soproni Taschnernál az Irsai Olivér 2010 pezsgő tényleg irsais, de az évjáratnak köszönhetően nem sok aromát kínál. A Pinot Noir Blanc de Noir 2010 már szimpatikusabb, finoman élesztős-kenyeres és friss sajtos, szikár, de ebben már tényleg van anyag. A Chardonnay 2008 zamatos, érett karaktert mutat, és jól jelzi, hogy milyen, amikor egy szőlőfajta erre a műfajra teremtetett. A Kézműves Borok Házánál a Szentesi-féle Hamburgi Muskotály 2009 most jobban tetszett, mint bármikor ezelőtt. Friss, játékosan parfümös és jól csúszik lefelé. A Kislaki Bormanufaktúra Rajnai Rizling 2010 pezsgő nekem túlzottan 2010-es, sok vegetális jeggyel, zöldes kesernyével. Ételért kiált. A Cool 2011 habzóbor zamatos, piros bogyós gyümölcsös és kevés maradékcukor is szorult beléje. Igaz, őkelmének nem én vagyok a célcsoportja, de sokakat fog még ez a bor boldog delíriumba taszítani.

Az etyeki Kertész Pince nagy hiányosságom, így kénytelen voltam majd az egész portfóliót végigkóstolni náluk. A Királyleányka 2011 tiszta, fajtajelleges, jó savakkal, zöld gyümölcsökkel és finom lecsengéssel. Ugyanezen bor létezik habzó verzióban is, erre is érdemes rápróbálni. A Szürkebarát 2010 az évjárathoz képest jó anyag, de azért nem tudja feledtetni azt a soha nem látott csapadékmennyiséget. A hordót megjárt Zöldveltelini 2009 tiszta, koncentrált, fehér húsú gyümölcsös és almás, igaz a fajtánál kedvelt zöld gyümölcsök eltűntek belőle. Mindenestre jó kis bor, szép fahatással, amely a lecsengésben még jelentősen érezhető. A Chardonnay 2010 az évjárathoz képest tényleg kellemes, friss, egyelőre sok fával. A nemrég letöltött Pinot Noir 2009 az est igazi meglepetése. Zamatos, fűszeres, borsos, eperlekváros és aszalt gyümölcsös, hosszú lecsengéssel, minőségi fahatással. Nem a bombasztikusan friss pinot-ra kell gondolni, inkább az érett aromavilággal operál, de így is bátran ajánlható, izgalmasan díszítik a meleg karakterű gyümölcsök.