A napokban akadtam össze ezzel a tokaji furminttal az egyik philadelphia-i borboltban. Kíváncsi lennék ki készíti, de erről semmiféle információt nem találtam. Pedig nem kell szégyellni, kellemes bort rejt a palack és mellesleg a címke is szép. Reduktív iskolázású, könnyed borocska. Világos citromszín. Közepesen intenzív, fajtajelleges illat: körte, alma, kevéske édesfűszer. Közepesnél talán könnyedebb korty, tiszta gyümölcsös-fűszeres zamatok. Teljesen arányos felépítés, szép savak, moderált alkohol, közepesen hosszú lecsengés. Nincs kifinomult szerkezet, vagy elképesztő mélység, de nem is hiányoltam ebben az esetben. Finom, és 11 dolláros árával remek vétel (őszintén szólva ebben az árban az egyik legjobb itt vásárolt fehérbor az elmúlt másfél évben). Eléri az 5 pontot. Ennél rosszabb magyar bor ne kerüljön a külföldi borpolcokra…  

A Meinklang biodinamikus gazdaságot bemutató írásunk első része után most nézzük a borkészítés mozzanatait. A szőlészeti és pincemunkák természetesen a Hold- és bolygóállásokhoz igazodnak. A borok erjesztése vadélesztővel történik, a must ülepítéséhez és mozgatásához csak a gravitációt hívják segítségül. Amennyiben alkalmaznak almasav bontást, az is természetesen történik. A kész borokhoz gyakran egy jó adag széndioxidot adnak, ez védi a bort és megalapozza a minimális kénhasználatot. A Meinklang borok tipikusan 20mg/l szabad és 80mg/l teljes kéndioxidot tartalmaznak.

Nagy kedvenc kerül terítékre az "Up to date"- sorozat keretein belül.

Főszereplőnk szamorodni-technikával tisztán sárgamuskotályból készült, közel kétszáz gramm maradékcukrával méretben jócskán a hatputtonyos határ felett tanyázik. 

 Egy bor, amely jó néhány alkalommal többünket ámulatba ejtett és amely szerintem többünket a fajtával szemben támasztott előítéletek, elvárások átgondolására késztetett.

Két és fél éve kóstoltam először, a minap pedig vélhetően utoljára. Szokásosan most összegyűjtöm a borról készült összes jegyzetet, zárójelben megemlítem, hogy milyen kontextusban kóstolva születtek az egyes írások.

A „Természethű borkészítés Somlón” c. rendezvény Hollóvárt bemutató része után most jöjjön a nemrég Somlón is termelésbe fogó biodinamikus osztrák birtok, a Meinklang. A rendezvény vendége, Werner Michlits a hallgatóságot egy képekkel gazdagon illusztrált előadással vezette be a biodinamikus farmerkedés rejtelmeibe. Werner a téma – még Nicolas Joly szerint is – elismert nagykövete, nyílt és jól érthető előadásmódja hamar beszippantja a hallgatóságot. Ezúttal sem történt ez másképp, aki a megfelelő nyitottsággal érkezezett a rendezvényre, kicsit közelebb kerülhetett a biodinamikához.

Nigl: Senftenberger Pellingen Grüner Veltliner Privat 2010

Kremstal egyik kiemelkedő termelője, eddig valahogy mégis elkerültek a borai. A két évvel ezelőtti VieVinumon kutyafuttában kóstolva a boraikat nem hagytak mély nyomot. 

Megigézően buja illat, citrusok, sárgadinnye, maracuya, aloe vera, édes keleties fűszerek, némi füstös-kőporos mineralitás. Elég nagy, sűrű, de arányos test, finoman krémes konzisztencia. Vastag, a szájat teljesen beterítő ízek, sok-sok zamat. Tömör, strukturált, szép hosszan fejlődő kortyközép. Élénk, precíz savak tökéletesen kiegyensúlyozzák, sőt virgonccá is teszik az igen jelentős beltartalmú kortyot anélkül, hogy bárhol kitüremkednének. Nem igazán tudok belekötni, minden jelen van, gazdagság, egyensúly, fókusz. Nincs benne annyi elegancia és részlet,mint mondjuk egy Stockkulturban, vagy akkora mélység, mint egy F.X Kellerbergben, vagy M-ben, de úgy érzem tényleg ezekhez lehet hasonlítani. 7 és 8 pont között,(92)  de többször nem értettem miért is nem tisztán az utóbbi. 21.50 Euroért vettem, ami itthoni viszonylatokban nem kevés összeg, de tekintetbe véve, hogy ezt a szintet még 30 Euro felett sem feltétlenül kapjuk meg, szerintem igen jó vétel.

Fehér húsú gyümölcsök, körte, birsalma, fogpasztás-kerámiaporosnak ható mineralitás. Csiszolt zamatosságot ígér, sokkal megközelíthetőbb, mint a Szepsy-szárazak illata úgy általában. Közepesnél picit nagyobb testű, remek arányokkal bíró korty. Telt ízek, remek gyümölcsösség, sokkal kevésbé meghatározó a hordó, mint a korábbi években, finoman krémes a konzisztencia. Közepesen tömör szerkezet, kimagasló mélységektől mentes, de szolidan fejlődő, arányosan kitöltött, egyre inkább ásványosabb karakterbe forduló kortyközép, közepesnél hosszabb lecsengés. Érett, de kellően élénk, finom tapintatú, remekül integrált savak, egység, egyensúly már fiatalon. Nem mondanám hatalmas anyagnak, inkább a profi, csiszolt részletek adják az eleganciát, miközben zamatossága fogyasztásra invitál. 7 pont. (90) A másnapi maradék kicsit kevésbé tetszett, szikárabb volt, kevesebb bájjal. Délután jövök még egy rövidke bejegyzéssel.

Mindig érdekes tapasztalat 20 éves bort kóstolni, ezúttal némi szerencsével jutottam hozzá egy ilyen palackhoz. Az eredeti 120 dollár körüli árat nemigen fizettem volna ki érte, de a töredékéért szívesen megvettem. Nagyjából egy kilós üvegben pihent, és az általam eddig látott leghosszabb dugóval (55 mm) zárták el a külvilágtól. Tudtommal megfelelően volt tárolva, a dugó is csak egy rövid szakaszon volt átázva. A pincészet informatív honlappal rendelkezik, és megtudhatjuk, hogy 110 hektáron gazdálkodnak és szinte minden típusú Piemontban készíthető bor megtalálható a kínálatukban. A bort 4 órás dekantálás után kezdtem el kóstolni. Közepes gránátszínű. Közepesen intenzív illat, érett hangulat, friss és aszalt pirosbogyósok (áfonya, meggy, ribizli), földesség, balzsamecet, dohány, finom fűszerek. Szép. Közepesnél alig nagyobb test, az illatban érzékelhető aromakészlet bukkan elő ízben is. Szép érett savak és bársonyos tanninok, viszont mindkettő valami elképesztő mennyiségben, az egyensúlytól nagyon messze repítve a bort. Gazdag, érett bor, nem éreztem abszolút elöregedettnek, formáját 3 nap után is stabilan tartja. Ha értékelnem kellene önmagában, nagyjából 5 pontra tenném, egy jól megválasztott étel mellett bizonyára sokkal többet mutatna. Örültem a találkozásnak.  

A Tesco Finest sorozat borai már több ajánlóban is feltűntek nálunk, többnyire pozitívan álltunk a sok elfogadható és a néhány igencsak jó ár-értékű hiperes tételhez. Nem árt figyelni, mert az utóbbi hetekben felfrissült a kínálat és újabb csalogató palackok tűntek fel a polcokon. Abszolút best buy az őszi leárazások üdvöskéje, a GM-en is megénekelt Cotes Catalanes Carignan 2011. Most fehér párját tenném le mellé, amelyet bátran javasolhatok bárkinek. Jelen borunk azért is furcsa kissé a Tesco kínálatában, mert Gavi DOCG borok nem igen szoktak az olcsóboros polcokon pattogni. A Piemont déli részén található aprócska Gavi a déli tájolású mészköves dűlőkben termesztett cortese fajta adta terroir borairól híres. Ennek megfelelően többet kell rá félretenni, mint egy egyszerű olasz tömegborra. Hála most a Master of Wine-ok válogatta kollekciónak, bárki olcsón egy cortese levébe nyalhat.

Ez a kóstoló olyan hirtelen jött össze, legalábbis nem mostanára terveztük. Aztán múlt heti esedékes találkozónkra többen nem tudtak volna eljönni, így az eredeti hosszabbra tervezett sort jobbnak láttuk elnapolni, helyette pedig inkább egy szűkebb körű szemináriumot ültünk.  Mivel a kis csapat egy része úgyse volt jelen a tavaszi burgundi-kóstolónkon, én pedig abból úgyse ismerem az "elég" fogalmát, így máris megszületett, hogy mit is kéne kóstolni.

A Terrior Club rendezésében ismét egy igen hasznos és tanulságos „foglalkozásra” és kóstolóra került sor. A téma ezúttal a jó öreg Somló, mégpedig egy nagy kacsintással a természethű borkészítés felé. A rendezvény két meghívottja Takács Lajos (Hollóvár), valamint az utóbbi években Somlón is termelésbe fogó biodinamikus osztrák, Werner Miklisch (Meinklang). Terjedelmi okok miatt a beszámolót két részre osztom, a poszt első részében a Hollóvárra, a folytatásban pedig a Meinklangra koncentrálok.

Azt hiszem ezen a blogon Takács Lajost és a Hollóvár borokat senkinek sem kell bemutatni. Lajos fősodort kerülő borai egyaránt adtak alkalmat gyermeki rácsodálkozásra és késhegyig menő vitára. Ha csak saját tapasztalataimat nézem, szinte ketté akarok hasadni. A régebbi Hollóvár évjáratok gyakran rendkívül tartalmasak, nekem sokszor már-már túlontúl is nehézkesek és rusztikusak. A borokra gyakran jellemző a kései szüretes karakter, a mézes-botrytiszes ízvilág és a lecsengésben visszaköszönő héjas kesernyésség. Igaz, ha egy tökéletes palack kerül elém, nincs alapvető kifogásom a borstílus ellen. Mégis, nagy kíváncsisággal és nyitottsággal néztem a kóstoló elébe, főként annak tudatában, hogy az aprócska birtoknál alapvető szemléletváltás zajlott le az elmúlt években.

Bott: Tokaji Furmint Csontos 2011

Vonzó illat, körte, citrusok, ananász, sós gyurma, némi fás vanília és puncs. Közepesnél nagyobb testű korty, telt attack, vastag gyümölccsel,  jelentős karakteres ásványossággal, édes fűszerekkel. Sűrű, krémes konzisztencia, tömör mag, hosszan fejlődő, fókuszált közép. Érett, jól integrált, de kellő magasságú és feszességű savak, elég hosszú lecsengés. A riesling mellett kóstolva feltűnik az utóízben némi hordósnak ható cseresség, de összességében már most elég szépen összeállt az egység .  Jellegzetes zamatosság, komoly szerkezeti tartalmak és remek arányok adta elegancia. Sima 7 pont.

Weingut Wittmann: Riesling Westhofener Aulerde Grosses Gewachs 2011

Rheinhessen, illetve  Németország egyik vezető termelője, biodinamikus szemlélet. A jelen bor a négy dűlős Grosses Gewachs közül a belépő. A Wein-Plus a rendkívül megtisztelő 95 pontra értékelte. 26 Euro.

Élénk illat, melyet rengeteg édes trópusi és déli gyümölcs színez, narancs, maracuya, mango, némi krétaporos felhő. Nagyon buja.  Közepes vastagságú korty. Tiszta, transzparens konzisztencia. Telt ízek, igazi gyümölcsbomba, citrusokkal, barackkal, az illatban is emlegetett trópusias beütéssel. A közép ásványosabb irányba fordul, korrekt szerkezeti maggá formálódik. Nagy fordulaton pörgő, vibráló savak növelik az intenzitás-érzést és vezetik a kortyot, a lecsengés közepesnél hosszabb. Igazán szép száraz riesling rengeteg színnel, meggyőző szerkezettel, ugyanakkor még fiatalosan izgága egységgel. Jelenleg magabiztos 7 pont.

A Szentesi Pince idei szüretét bemutató posztom után most jöjjön a pincetechnológia és vele párhuzamosan a már kierjedt borok bemutatása. Amikor augusztus végén egy ismerős borásznál jártam és meséltem neki, hogy Szentesihez bekéredzkedtem a pincébe, kb. ez a párbeszéd játszódott le köztünk:

„– A Jóskához?

– Ja. – mondom.

– Ott nem fogsz sokat tanulni.

– Mi? – ült az arcomra a kérdőjel.

– Hát a Jóska nem sok mindent csinál a pincében. (röhögés)”

Nem túl mély, de vonzó illat, tiszta piros bogyós gyümölcsélmény, sós mineralitás, diszkrét hordófűszer. Szájban közepes testű kortyot kapunk. Korrekt teltségű ízek, érett meggyel és itt is sóssággal. Kevés tannin, jó tartású, de kellemes tapintatú érett savak. A kortyközép arányosan kitöltött, egyenletesen csökken az ízek intenzitása, a savak némi játékosságot csempésznek a közepesen hosszú lecsengésbe. Kerek, finom bor, csiszolt részletekkel. Túlzásoktól mentes, de kategórián belül kifogástalan. Eléri a 6 pontot. (86)

Bősz Adrián borai eddig inkább elkerültek, pedig minden egyes kóstolt tételnél éreztem, hogy nem ártana ismerkedi velük. Adrián valahogy nem a fősodort követi, borai okosak, intelligensek és ezzel kiemelkednek Szekszárd mai divatirányzataiból. Külön megér egy megváltást, hogy a borvidéken szinte páratlanul non-cashflow módon képes fehér fajtákhoz is hozzányúlni. Pedig anno Szekszárd nem csak nagytestű vöröseiről és gyenge fehérborairól volt híres. Vizsgálódásunk tárgya éppen egy rajnai rizling, amely már nem az alap szortiment, hanem egy magasabbra pozícionált termékvonal része. A palack tartalmáról nem áll rendelkezésre sok információ, csak annyit tudunk, hogy a gyümölcs a Bátán található Csóka-hegy dűlőben termett.

Demeter Zoltán: Birtokbor Édes 2011

Kajszi, trópusi gyümölcsök mellett határozott muskotályos jelenlét, illatos szőlővel, licsis-rózsás díszítésekkel. Közepes test, finom, telt ízek. A középre fokozatosan halkul az intenzitás, nem vesz új lendületet, tulajdonképpen a kategóriáját tekintve nem is kell, hogy ezt tegye, közepesen hosszú lecsengés. Érett, finom állagú savak kerek borrá egyensúlyozzák ki a kortyot, talán egy leheletnyi édesség-túlsúlyról beszélhetünk összességében, de ezzel együtt is arányosnak éreztem.  Csiszolt részletek, finom, puha örömök, letisztult világ, az áráért elegendő tartalom. Hasonlóan szép, mint a 08-as volt. 6 pont.

Homonna: Édes Hármas 2010

Élénk, tiszta gyümölcsösség, finoman aszalódott kajszi, kis trópusias beütés, méz. Közepesnél nagyobb testű korty, telt ízek, nem túlzó édesség. Szépen kitartó közép, tömörebb mag, csak lassan csökkenő intenzitások, elég hosszú lecsengés. Magas, cizellált, lendületes savak játszi könnyedséggel mozgatják át a bort. Letisztult világ, sima felszínek, tényleg csak minimális éllel a végén. Eléri a 7 pontot. (90)

Bott: Szamorodni 2011

Tiszta és színes illat, narancs, kajszi, maracuya, szőlő, viaszosság, pici akácméz és marcipán. Telt korty, sűrűn krémes, olajos konzisztencia. Mély, komplex és letisztult ízek, sok trópusi gyümölccsel. Jelentős édesség, érett, finom tapintatú, de cizellált savak. Strukturált felépítés, komoly kortyközepi mag, hosszú lecsengés és egyáltalán folyamatosan nagyon finom. Az utóízben kellemes felszínű cseresség. Igazán komoly édes tokaji, ha bele akarnék kötni, már pedig miért is ne akarnék :),  lehetne egy árnyalatnyit feszesebb sava a még precízebb kortyvezetés, a fókusz érdekében, és akkor tényleg kifeszülnék :)  7+ (91-92)

Az elkövetkező néhány hétben több spanyol vidék vörösboraiból is tervezek kisebb kóstolókat tartani. Egyszerűen mert alig kóstoltam komolyabb spanyolokat és nagyon kíváncsi lettem rájuk az utóbbi időben. Ezek kisebb szabású, mintegy szemináriumszerű alkalmak lesznek, melyek elsősorban a betekintést szolgálják, az alapos megismeréshez további kóstolók kellenek majd. Az első „kör” már meg is volt, Rioja-ból választottam négy bort, közép és felső kategóriás tételeket:   

Címadó borunk elméletben egy szokványos olaszrizling, mégis egy rövid pillanatra lefagyasztotta a borfórum-világot. Nem rosszakarásból, de kitudódott, hogy ennek a badacsonyi olaszrizlingnek vagy 45%-át a kozmopolita chardonnay adja. Már öreg Pista bátyám is megmondta, a bizalmas beszélgetések – néha –, jobb, ha a pince félhomályában maradnak. Ezúttal nem így történt, a bortermelő pedig egy kis magyarázkodásra kényszerül. Semmiképpen nem mennék bele a részletekbe, legyen annyi elég, hogy Bakó Ambrus szerette volna az idegen fajtát feltüntetni, de nem akadt rá adminisztratív lehetősége. Egy bonyolult országban élünk ugyanis, ahol a hatóság figyelmét nem feltétlenül a valóság, hanem a szögletes bürokratizmus útvesztői kötik le. Míg a pár palackos kézműves „mikrotételen” néhány kört kontráztunk, eközben minden bizonnyal több, egyenként is sok száz hektós olasz bort hozó tartálykocsi lépte át határainkat. Ismét egy fontos téma, amely helyett valami lényegtelen dologról vitatkoztunk.

Az elmúlt hónapokban itthon elfogyasztott rieslingek jegyzetei következnek. Voltak köztük igazán jó dolgok :)

Íme:

Borunkat az Etyeken található, szinte agyonhallgatott, bor blogokon és a sajtóban ritkán feltűnő Haraszty Vallejo pincészet készítette. Márciusban jártam náluk, végigkóstoltam az egész portfóliót és azt tudom mondani, hogy példaértékű munka folyik ott és már most több a pince puszta ígéretnél. A szortiment legalsó szintjén is korrekt, jól árazott és tiszta borokkal találkoztam. A most értékelt nedű a Virtuoso sorozat tagja, amely már a magasabb minőségű termékek közé tartozik. Emlékeim szerint ebből a sorozatból mind a chardonnay, mind a sauvignon blanc baráti árazású és már egy teljesebb, komplexebb kategóriát képvisel. Az összes bor közül talán a pincészet körül található ültetvényről származó Öreghegy pinot noir fogott meg leginkább. Ebből vittem is haza egy palackkal, amelynek sorsát egy erdei gombavacsora teljesítette be, és meg kell hagyni, nagyon is kellemesen csúsztatta apró kalapos barátainkat a jól megérdemelt végzetük felé.

Dom. Le Vieux Donjon: Chateauneuf du Pape 2009

Mintha teletuszkolták volna gyümölcsökkel a poharat úgy árad belőle töményen a friss málna és szilva illata. Elég nagy test, szájban is folytatódik a színtiszta, érintetlen, ugyanakkor koncentrált gyümölcsélmény. Harapni lehet a kortyot. Barátságos savak, közepesnél több, nagyon finom szemcsés, tökéletesen integrált tannin. A kortyközép szinte észrevétlenül történik, tele van anyaggal, de különösebb rétegzettség nélkül  lesz a bor egy gazdag, kifogástalanul gömbölyű egész. Elég hosszú lecsengés. Voltak a sorban sokkal cizelláltabb és fókuszáltabb borok, de nem tudták ezt az örömet elhomályosítani. Ő volt az én borom, amiből ponttól függetlenül talán legszívesebben innék meg néhány pohárkával minden vasárnap. Erős 7 pont. (91)  29 Euro

Dom. Le Clos de Caillou:Chateauneuf du Pape Les Safres 2007

Mély és komplex illat, az előző bortól lényegesen érettebb összképpel. Nagymama-féle szilvalekvár, szegfűszeg, palackbukés fűszeresség. Nagy test. Telt ízek, jelentős extrakt-édesség, aszalt szilva, porított gyümölcsök, karamellizilált aromák. Sűrűn textúrált közép, több és szilárdabb érzetű tannin, mint az előző bornál, szép, cizellált savak, elég hosszú lecsengés. Jó egység és egyensúly. Az előző borral nagyjából hasonló komolyságú anyag, talán több komplexitással, de mindenképp kevesebb bájjal.(azért ő is csúszik szépen a nagyság mellett) Stabil 7 pont. (90-91)   29 Euro

Dom. Le Clos de Caillou: Chateauneuf de Pape Les Quartz 2007

Összetettebb, kevésbé előrehaladott állapotú gyümölcsösség, finoman aszalódott szilva, erdei gyümölcsök, málna, feketecseresznye, koktélcseresznye. Finom, nem tolakodó, de komplex fűszeresség, érintésnyi gyógynövényes díszítés. Hosszan nyílik, öröm szagolgatni, tele van finesszel. Nagy test és az előzőektől egy jó nagyságrenddel mélyebb korty. Kimagasló koncentrációban telítik be a szájat a szuperérett, de tiszta és jól definiált gyümölcsök, mégse hivalkodó, talán a kevesebb édesség végett.  A közép az eddigi borokhoz képest nagyobb tartalékokat bontakoztat ki, a lecsengés  is a leghosszabb ezidáig, a leginkább magával ragadó fókusszal. Szilárdabb alapváz, keményebb, de remek minőségű tanninok, feszesebb, cizellált savvilág. Nagyon elegáns bor, tele erővel, feltehetőleg még messze a csúcsától. Erős 8 pont. (93-94)  49 Euro

Dom. Pegau: Chateauneuf du Pape Cuvée Laurence 2005

Porrá aszalt fekete gyümölcsök, szeder, feketecseresznye, minőségi pörkölési aromák, szárított kék virágok, szarvasgomba, nagyon finom bőrre és dohányra emlékeztető jegyek, komplex, nehezen szálazható, nemességet árasztó palackbuké. Elképesztően összetett. Nagy test, de csupa arányosság. Hivalkodás és bármiféle populáris édesség nélkül, felsőbbrendű eleganciával kerülnek elő az újabb és újabb ízrétegek.  Az alapváz hasonlóképp szilárd, kifogástalan minőségű alkotókból áll, de a szerkezet összességében még tömörebb érzetű, a lecsengés még hosszabb, még precízebben  fókuszált, egymást követik az impulzusok. Még nagyon fiatal, de nagyon komoly!  8 és 9 pont között. Talán illene is megadni az utóbbit. (94-95)  89 Euro

Az a helyzet, hogy beálltam szüretelni. Nem amolyan hirtelen jött ötlet volt ez, inkább évek óta terveztem már közelebb kerülni borhoz-szőlőhöz. Emlékszem még, ahogy apámmal a két sor otellót pancsoltuk: zúztuk-daráltuk, cukroztuk, erjesztettük és préseltük. Ugyan nem úri fogalmak szerint, de nálunk valódi garázsbor készült. Kellemes visszaemlékezni a darálóra, a házilag barkácsolt présre és az üvegballonok fölött eltöltött időre. A bor íze már nemigen rémlik – gyerekként talán bele-belenyalhattam –, de a ballonok köré szférát vonó muslicák emléke még mindig az orromban döngicsél.

Érdekesnek tűnő burgundi birtok boraihoz volt szerencsém hozzájutni. Ez az eset óta harapni szoktam arra, ha egy kereskedés kínálatában komolynak tűnő Marsannay tűnik fel, és rögtön végzek egy kis webes utánajárást.

A Roty-család már 1710 óta megvetette a lábát Gevrey-ben. A birtok jelenlegi hírneve mégis Joseph Roty munkásságához fűződik. Köszönhető ez egyrészt a hírhedten nehéz természetének. Clive Coates , elismert Burgundia-szakértő, leírja egy cikkében, hogy szinte paranoiás bizalmatlansággal van minden külső személy irányába, nem tart kapcsolatot szomszédokkal, nem vesz részt semmilyen közös promóciós tevékenységben. Egyszer sikerült bejutnia hozzá, és akkor meg azzal szembesült, hogy kijutni még nehezebb, mint bebocsátást nyerni. Ugyanis Roty úr folyamatosan beszél, hirtelen a világ összes problémája elő kell, hogy kerüljön, miközben egy feszt ott áll a látogató intim szférájában, és egyik cigit szívja a másik után. Coates barátunk néhány óra után kiakad, és természetesen örök kitiltásban részesül. Másrészt a borok is rászolgáltak a hírnévre, Clive Coates a fenti eset  ellenére elismerően beszél a későbbiekben kóstolt forgalmi borokról. Kiemeli a szokatlanul sok új hordó mellett is megvalósuló eredetiségüket, töménységüket, szerethetőségüket. Véleménye szerint a birtok, egy, de lehet, hogy kettő csillagot is megérdemelne a Michelin-rendszerben.

Számos területről külön palackoznak Marsannay-ből és Gevrey-Chambertin-ből egyaránt, előbbieket tekintve jelenleg dolgoznak azon, hogy elismerjék a legjobbakat premier cru-nek. Érdekesség, hogy az egész birtokot tekintve a tőkék átlagos életkora jócskán 60 év fölött van,ami szinte egyedülállónak tekinthető, a zászlóshajó boruk pedig a Charmes Chambertin grand cru olyan parcellájáról származik, melyet 1881-ben, közvetlenül a filoxéra után elsőként telepítettek.

Joseph Roty 2008-ban hunyt el, azóta fián Philippe-en a sor.

Két bort kóstoltam tőlük:

Kissé elfoglaltuk magunkat mással, így mára sajnos nem jutott poszt. Helyette egy tipp: lájkold a Fészbuk oldalunkat (ott lent jobbra) vagy itt. Egyrészt követheted a Borrajongó posztjait, másrészt pedig olyan képeket és infokat is találsz ott, amit itt nem. Szóval: like.

Az előző részben említett Bott-látogatás második (a pince-beli) felvonása előtt tényleg csak egy villámlátogatás erejéig Szilágyi Lacihoz is beugrottunk. Alapvetően nem kóstolni mentünk, csak vásárolni, viszont épp nyitva volt a 11-es szortiment színe-java, így nem tudtuk kihagyni a feltárulkozó lehetőséget. Egyáltalán nem készítettem jegyzeteket, csak némelyikhez utólag, emlékezetből.

Demeter Zoltán Lapis 2011

Kicsit visszafogott, de hosszan szagolva elég komplex illat, elsősorban fűszerek, édesgyökér, kömény, vanília, mellettük citrusok, érintésnyi méz, fehér virágok. Közepes test. Tiszta, ízekkel arányosan kitöltött, túlzásoktól mentes korty. Szép struktúra, szárnyait bontogató közép, közepestől hosszabb lecsengés. Élénk, cizellált savak, jórészt sima felszínek. Jó egyensúly, alacsony alkohol, az utóízre jól érezhetően kitüremkedő savérzet. Zártabb és kevésbé egységes, mint hordómintaként volt, de azért szép. Remélem jobban kirúgja magát idővel. 6 pont.

Demeter Zoltán Szerelmi 2011

Megnyerő, intenzív illat, vastag trópusi gyümölcsösség, mely enyhe túlérettség mellett is nagyon tiszta, mellette gazdag fűszeresség, sósság, méz, tejszín. Nagy, öblös test, sima, krémes konzisztencia. Mély, haraphatóan telt ízek adják a hedonisztikus attack-ot, mely érzetre jócskán rádob még egy lapáttal a kortyközép újabb és újabb rétegekben kibontakozó tartalmassága. Szép hosszú lecsengés. A savak kiválóak, megvan a kellő magasságuk, cizellált lefutásúak, mellette csiszolt tapintatúak, remekül integráltak. A 2009-eshez képest sokkal gördülékenyebbnek, illesztés-mentesebbnek, egységesebbnek, így fineszesebbnek tűnik. Az utóízben sajnos kissé kilógó emléket hagy a 15-ös alkohol, de a végén kissé boruló balansz mellett is nagyon szívesen fogyasztottam és összességében megigézően szépnek találtam a bort. Eléri a 7 pontot.