Már az ókori görögök is tudták, hogy van az a pénz, amiért korpásodik a haj. Persze a mi modern világunk ezt rég meghaladta már és végre a nyolcszázkilencvenkilenc forintos chile-i plasztikborok is kaphatnak 87 pontot. No, de ezzel nincs is probléma, hiszen a jól fizetett kereskedelmi hazugságokat (vö. prostitúció) minden épeszű fogyasztó megtanulta ignorálni. Nem is lenne ez különösebben érdekes, de ezúttal minden újvilági lőre hírhedt ellensége, szakmaiságát a hazai kézműves borokra felépítő Kovács Antal adja nevét a szilikon felmagasztalásához.

Mikor Anti fényképe és értékelései megjelentek a Lidl katalógusában, azt hiszem a fél borszakma, profik és amatőrök egyaránt felszisszentek. Mivel két lovat csak két seggel lehet megülni, főszereplőnk az előállt tudathasadásos helyzetet egy kedélyesen megírt hírlevéllel igyekezett felszámolni. Ebből idézek:

„ ... Pár hónapja egy ilyen szakmai felkérésre mondtam igent. Ennek eredményével, hamarosan Ön is találkozhat - országosan.

Értékeltem chilei és ausztrál borokat is egy-egy vakteszten. Hamarosan megláthatja, hogy milyen pontszámok születtek, de a borokat persze ne a mi kínálatunkban keresse.

Előzetesen annyit árulhatok el: ak(ik) azokat a borokat kiválogatták, azok a szakma legjobbjai voltak. Azok a borok pontosan meghatározott fogyasztói elvárásokat, és igényeket szolgálnak ki. Legyen szó Cabernet Sauvignon-ról, vagy éppen Chardonnay Colombard-ról, pontosan azokat a termékjellemzőket fogja a palackokban találni, mint amik a "nagy könyvben" meg vannak írva! Ha Ön ilyen borokat keres, akkor válasszon közülük bátran!”

(Kovács Antal, sommelier, Pinceáron hírlevél, 2012. szeptember 18.)

Emlékszem még arra, amikor az egyik budapesti WSET iskolában (ahol Anti után nekem is volt szerencsém – vagy szerencsétlenségem – a katedrán megfordulni) a vezetés konfliktusba került a többnyire prémium külföldi borokat forgalmazó beszállítóval, mert az egyik oktató keményen pocskondiázta a tanfolyamon kóstoltatott újvilági borokat. Egy másik alkalommal a kiváló, de néhai Curia vendéglőben megtartott Terra Australis kóstolón tudhattuk meg, hogy a nekünk hibátlannak tűnő, sokszor biodinamikusan vagy organikusan készített csúcs-tételek „műborok” és hozzáadott aromák nélkül el sem készülhettek volna.

Ha viszont az olcsó plasztik is leüt 6 borrajongós pontot, minek venne bárki méregdrága Szepsy, Ráspi, Losonci, Szecskő vagy esetleg Somlói Apátsági Pince borokat? Hogy itt melyik fenék melyik lovon milyen irányba halad... hát tudja követni ezt valaki?

 (Egyben olvasásra ajánlom Szomjas Gödény kiválóan megírt „Lopni a Lidliből – KA nagykorú kalandjai” (ri)posztját.)