A borpáros sorozatban ismét spanyol borok kerültek egymás mellé, ezúttal azonban igazi világfajtából - chardonnay-ból készült tételek,  2022-es évjáratból.

A Régi magyar fajták kóstolója előtt bő egy héttel Kézdy Dánielnél tartottunk egy privát kóstolót, aminek ugyan hivatalosan semmi köze a holnapi eseményhez, de félig-meddig mégis profilba vágott. A résztvevőknek ritka fajtákból készült borral kellett készülni a "mindenki hoz egy palack bort" jellegű eseményre, egyéb megkötés nélkül. A legtöbben két tétellel érkeztek, így szép terjedelmes és nagyon eklektikus sort kóstoltunk. Hazai borból is jutott a mezőnybe, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból, Ausztriából, Svájcból és Albániából került ki a többi versenyző. Bemelegítésként nyitottunk egy Moscato d'Asti-t, és érdekességként egy félszáraz bolgár gránátalmaborral zártuk a sort.

Az aktuális külföldi borpáros posztban a spanyol Uvas Felices ernyője alatt működő két különböző borprojekt 2020-as garnacha-i kerültek egymás mellé. Két termőhely, két borászat, a fajta két különböző arca. (Az Uvas Felices sztoriról itt és itt írtam bővebben.)

Kis házi borklubunk idei első összejövetelének napirendje csak az utolsó pillanatban fixálódott, így viszont egy újabb régóta tervezett vertikális sort sikerült megkóstolni. A Torres Salmos 2012-es évjáratával találkoztam először és 2016-tól sikerült egy kis vertikális sort összegyűjteni, így öt évjáratot kóstolhattunk meg egymás mellett. De mi is ez a Salmos?

Külföldi borpár következik, egy izgalmas fajtából. A mencía Spanyolország északnyugati részén és Portugália egyes vidékein terjedt el, minden bizonnyal Bierzo DO a legismertebb lelőhelye. Innen kóstoltam két a bort, a jól bejáratott Palacios Pétalos-t és mellé a Michelini i Mufatto A Merced-et (alföldi merlot is éppen mostanában írt utóbbiról és más mencíákról).

A múlt heti Rioja estünk a három Paisajes bor megkóstolása mellett egy Marques de Murrieta (Reserva) vertikális sorral telt. Öt évjáratot kóstoltunk a borvidék egy leghíresebb pincészetének klasszikussá vált borából, 2017-től 2021-ig. Ez a borászat legrövidebb ideig érlelt vörösbora, amelyen a korábban jobban kiemelt Reserva megjelölés a 2019-es évjárattól azonban ez a megjelölés már csak a hátcímkén látható, ami azonban a borkészítési technológiát természetesen nem érinti. A bor mindig 4 fajta házasításából áll, nagyjából 85% a tempranillo aránya, ezt graciano, mazuelo és garnacha egészíti ki. Az erjedés acéltartályban zajlik, majd a bor évjárattól függően 20-26 hónapon át érlelődik amerikai tölgyfahordókban.

A keddi nap Rioja jegyében telt a kis házi borklubunk berkein belül, egy horizontális és egy vertikális sorral. A két részes beszámolót előbbivel kezdem, a Paisajes három 2020-as borát néztük meg egymás mellett. A borcsalád a Rioja-ban is egyre inkább terjedő trend egyik előfutárának tekinthető, azaz kis tételszámú, parcellaszelektált, burgundi stílusban megkomponált tételekről beszélünk.

A Paisajes a több borászattal kooperáló Uvas Felices ernyője alá tartozik, tulajdonképpen velük indult a mára számos borvidékre kiterjedő "projekt". A koprodukció keretében 1998 óta készülnek Paisajes név alatt a parcellaszelektált tételek a Finca Allende borászatában, Miguel Ángel de Gregorio főborász irányítása mellett. A szortimentet három bor alkotja: egy garnacha, egy tempranillo és egy vörös házasítás, a látványos címkék pedig egy-egy érzékszervre utalnak (Cecias - ízlelés, Valsalado - tapintás, La Pasada - látás). Az egyes borok Rioja különböző részein elhelyezkedő, hektáronként nagyjából 3000-3100 tőkével beültetett parcellákról származnak, tételenként 3000-4000 palackot töltenek le az egyes évjáratokban. A borok azonos módon készülnek: a válogatott szőlőszemeket bogyózzák, erjedés előtt kádakban hidegen áztatják. Az erjedés spontán, acéltartályban zajlik, ellenőrzött hőmérsékleten, napi egyszeri körfejtés mellett. Végül a borok 16 hónapig érlelődnek új Allier tölgyfahordókban.

A terjedelmesebb tavaszi spanyol egyveleg után itt egy kisebb válogatás ősszel Barcelonában tett kiruccanás során kóstolt spanyol borokból. Túlnyomó részüket a remek La Vinya del Senyor-ban kóstoltam, a Basílica de Santa Maria del Mar mellett, a folyamatosan változó poharas borkínálatban mindig szerepel 1-2 nagyágyú és külföldi bor, a palackos borlista pedig szinte végtelen.

(La Vinya del Senyor, Barcelona)

Éppen egy tucat tétel gyűlt össze ebben a minimixben, a fele fehér, a maradék vörös, egy rosé pezsgővel kiegészülve. A legfontosabb és legismertebb borvidékek mellett egy pár kevésbé közismert katalán régió is képviselteti magát 1-1 tétellel.

Az év vége felé haladva lassan sikerül a legtöbb betervezett kóstolót kipipálni, ez a spanyol garnacha sor is hónapok óta vár a sorára. A négyesfogat legtöbb, itthon is kapható tagját külön-külön már kóstoltam, de adta magát a kérdés: mit mutatnak a különböző borvidékek borai egymás mellett? Papíron erős sort raktunk össze, lássuk, hogy vizsgázott a négy garnacha.

Rioja, Spanyolország valószínűleg leghíresebb borvidéke viszonylag gyakran szerepel a tematikus kóstolóink palettáján, de a fehérborok eddig még soha nem kerültek fókuszba. A borvidék a vörösborokról vált ismertté, a fehérborok mindössze a termelés 10%-át teszik ki, mégis kitermelt a borvidék néhány fehér ikont is, amelyek a legdrágább és legmagasabbra értékelt borok közé emelkedtek. Nem volt ez mindig így, a filoxéravész előtt jóval nagyobb szerepet játszott a borvidéken a fehérbor. A 20. század végén alaposan megfogyatkozott, de az utóbbi évtizedben ismét növekedésnek indult a fehér szőlős ültetvények aránya.
Kezdetben a malvasía riojana volt a borvidék uralkodó fehér fajtája, majd felváltotta a viura (macabeo). Kis területen művelt helyi fajták a tempranillo blanco, a maturana blanca és a turruntés (albillo mayor), de a garnacha blanca és a verdejo is előfordul a borokban. A nemzetközi fajták közül megjelent a chardonnay és a sauvignon blanc. A fent felsoroltakot túl más fajták telepítése már nem engedélyezett, de a korábban telepített ültetvények egyéb fajtái még bekerülhetnek a házasításokba.
A legtöbb fehérbor több fajtából áll, többnyire a viura adja a házasítás gerincét. Régebben a fehér borok hagyományosan oxidatív karakterűek voltak, hosszú hordós érlelést kaptak, és bár ez a stílus sem halt ki, ma már sok modern, frissre hangolt fehérborral találkozunk.

Szeptemberben összeválogattam néhány fehér Rioja-t, hogy átfogó képet kapjunk a borvidék fehér oldaláról. A friss, reduktív tételtől a hosszan érlelt, hagyományos stílusú borig haladtunk, érdekes utazás volt.

A nyári uborkaszezon után beindulnak az őszi kóstolók, jönnek sorban a kereskedők portfólióbemutatói, borászok a házban, meg lehet tölteni a naptárakat mindenféle boros eseménnyel. Tar Ferenc egy roppant izgalmas témával rúgta rá az ajtót a FineWines.hu őszi szemeszterére: öreg tőkés tételeket kóstoltunk, köztük akár 100 éves, 1-2 esetben még a filoxéravészt is túlélő tőkékről szüretelt borokat. Elsősorban Olaszország és Spanyolország, kisebb arányban Franciaország és Németország borvidékeiről származtak a palackok, az már csak hab volt a tortán - és a kóstoló témájából logikusan következik is -, hogy jellemzően nem a 20. században mindenhol divatba jött világfajtákból, hanem hagyományos helyi fajtákból készültek a tételek. 

Június végén-július elején beköszöntött a kánikula, ez az időszak nem igazán kedvezett a vörösbor fogyasztásnak, ezen a héten inkább beleférhetett testesebb vörösek után nyúlni. Nekem viszont van még bőven lemaradásom az elmúlt hetek, hónapok élményeinek rögzítésével, úgyhogy a fehérboros hullámot meg-megtörve vörösbor párosok is feltűnnek majd a blog hasábjain.

Ma két Ribera del Duero vidékéről származó bor következik a sorban, két Crianza a 2019-es évjáratból.

Immár közel két éve annak, hogy Tar Ferenc - a kereskedés fennállása óta először - Spanyolország boraival bővítette a FineWines.hu kínálatát. Erre tökéletes megoldásnak bizonyult az Uvas Felices, amely lényegében a barcelonai Vila Viniteca tulajdonosainak több borvidéket lefedő, hosszú távú projektsorozata. Az Uvas Felices keretében a tulajdonosok, Francisco Martí és Quim Vila jól ismert helyi borászokkal dolgoznak együtt, az adott borvidékre jellemző szőlőfajták kiemelésével, így számos különböző terroir és borstílus jelenik meg az egyedi hangulatú, figyelemfelkeltő címkékkel felöltöztetett palackokban.
Az elmúlt két évben több FineWines.hu kóstolón feltűntek ezek a borok, néhányszor főszereplőként, máskor a borsor vagy a sétáló kóstoló szerves részeként. Az együttműködés idén tavasszal azonban szintet lépett. Alicia Marzoa, az Uvas Felices export managere több napot töltött Budapesten és a potenciális partner találkozók mellett Tar Ferenccel két borestet is tartottak, egy általános Uvas Felices portfólió áttekintést és egy szuper prémium tételeket bemutató eseményt. Én az előbbin vettem részt, amelyen szép keresztmetszetét kaptuk az Uvas Felices választékának. (Mi még a rendelkezésre álló készletből kóstoltunk, de hamarosan megérkezik az új szállítmány a FineWines-hoz, az aktuális évjáratokkal.)

Ismét egy különálló spanyol boros egyveleg következik, az utóbbi néhány hónapban kóstolt spanyol borokkal. A szokásos Rioja, Ribera del Duero, Rueda, Rias Baixas nem maradhat ki, a legtöbb spanyol étteremben és borbárban poharazzák a fenti borvidékek borait. Szerencsére a regionalitás jegyében általában a helyi borvidékek tételei is helyet kapnak a borlapon. A jelenlegi válogatásban a fent felsorolt borvidékek mellett többek között Andalúzia és Katalónia régió is több borral képviselteti magát, sőt, kevésbé ismert helyi fajták is feltűnnek a kóstolt borok között.

Andalúz táj

Buborékos tétel most nem került a merítésbe, rosé is csak egy, míg a fehér és vörös tételek nagyjából fele-fele arányban szerepelnek.

Tenerife szerepelt már a "Rejtőzködő borvidékek" sorozatban, akkor a sziget egyik borvidéke és két bor került a reflektorfénybe. Most egy picivel tágabb tenerifei kitekintés következik, öt borral. Részben meg fogom ismételni a korábban leírtakat, némi kiegészítéssel, de ezúttal nagyon röviden a többi borvidékre is kitérek.

Spanyol fehérborok következnek a borpáros sorozatban, ezúttal színtiszta verdejo-k, 2022-ből, természetesen a szőlőfajta helyi fellegvárából, Rueda borvidékéről. A duó egyik tagja a szinte kizárólag csak verdejo-val dolgozó Bodegas Naia azonos nevű bora, amely a pince termékpiramisának közepén helyezkedik el. A másik tétel a több borvidékre kiterjedő Uvas Felices projekt ernyője alatt készül, a helyi veterán Angel Lorenzo Cachazo-val közösen, és az El Perro Verde, azaz a zöld kutya nevet kapta. Az El Perro Verde-t több alkalommal volt szerencsém kóstolni az elmúlt két év során, a Naia szintén nem volt ismeretlen, három és fél éve találkoztam a 2019-es kiadással. A 2022-esek most együtt kerültek az asztalra.
 

Egy kiváló ár-érték arányú hiperes spanyol vörösbor következik a "Tegnap ittam" rovatban. A Művelt Alkoholista veterán szerzője, Németi Zoltán, alias Octopus megelőzött az ajánlással saját oldalán, de mivel mediterrán vörösborból ennél jobb vételt hirtelen én sem nagyon tudok, ezt a kört én sem tudtam kihagyni. Én is kóstoltam és kedveltem a 2017-es elődöt, a 2022-es pedig hűen követi a stílust. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a bort jegyző Bodegas Volver nem kispályás játékos (a borrajongón is szerepelt több boruk), kb. 185 hektárnyi területen dolgoznak Alicante DO-ban és elég széles portfólióval rendelkeznek.

A Bortársaság Borsuli Rosé Champagne borestje nem az egyedüli rosé pezsgős téma, ami idén debütált a borest-sorozatban. A rosé pezsgők népszerűsége nyomán egy átfogó rosé pezsgős kóstoló is meghirdetésre került, amely betekintést ad, hogy is képzeli el ezt az ital néhány fontos magyar és külföldi borvidék és termelő.

Még egy utolsó spanyol boros poszt következik a nagy év végi dömpingben, ezúttal egy decemberi spanyolországi kiruccanás termése, összesen 11 bor, többnyire az ország északi területeiről, főleg vörös tételek.

A tapas bárokban, éttermekben, jó ár-érték arányú borokat mindig poharaznak Rioja, Ribera del Duero, Rueda és Rias Baixas borvidékeiről, jobb esetben akad valami izgalmasabb tétel is. Az extra faktort most egyrészt az szolgáltatta, hogy betévedtünk egy főleg natúr borokkal foglalkozó bárba, ahol például Mallorcáról származó borokat is találtunk, illetve az utolsó estét megkoronáztuk egy nagyágyúval is.

Kóstoltunk már albariño-kat, tavaly is, két és fél éve is. Az első kör nem sikerült túl jól, a második alkalommal már egységesebb volt a színvonal, de még mindig nem volt boldog a kóstoló csapat. Nem adtam fel és idén is összegyűjtöttem egy csokorra valót a spanyolok egyik emblematikus fehérborából. Harmadjára igyekeztem erősebb sort összeválogatni és reméltem, hogy most elégedetten állunk fel az asztaltól. Kivétel nélkül a spanyol bölcsőből, Rías Baixas-ból érkeztek a borok, a 2022-ből, amely egyébként aránylag száraz, magas hozamot eredményező, összességében jó évjárat volt.

Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy Budapesten szinte a világ összes jelentős konyhájának akad autentikus képviselője, a Földközi-tenger vidékétől kezdve a Közel-Keleten át egészen a Távol-Keletig vagy Mexikóig. Az utóbbi években feltűnően megszaporodtak a spanyol ihletésű éttermek, bárok is a fővárosban (ahogy egyébként a spanyol anyanyelvű turisták is), a mai írás az egyik ilyen helyről és az ott kóstolt borokról szól.

Rioja-i borsort kóstolni szinte mindig kellemes élmény, szerintem kevés olyan világhírű borvidék van, ahol ár-érték arány és minőség szempontjából ennyire könnyű remek vörösborokat az asztalra pakolni. Informális kis borklubunk idei évzárójához ideális témának ígérkezett egy Rioja kóstoló. Két éve egy vegyes sorral zártuk az esztendőt, amelyek gerincét 2015-ös vörösborok képezték, míg idén 2018-as Rioja Crianza-k sorakoztak fel, stílusban és érlelési időben ide passzoló más helyi vörösborokkal kiegészítve.