A Régi magyar fajták kóstolója előtt bő egy héttel Kézdy Dánielnél tartottunk egy privát kóstolót, aminek ugyan hivatalosan semmi köze a holnapi eseményhez, de félig-meddig mégis profilba vágott. A résztvevőknek ritka fajtákból készült borral kellett készülni a "mindenki hoz egy palack bort" jellegű eseményre, egyéb megkötés nélkül. A legtöbben két tétellel érkeztek, így szép terjedelmes és nagyon eklektikus sort kóstoltunk. Hazai borból is jutott a mezőnybe, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból, Ausztriából, Svájcból és Albániából került ki a többi versenyző. Bemelegítésként nyitottunk egy Moscato d'Asti-t, és érdekességként egy félszáraz bolgár gránátalmaborral zártuk a sort.

Még egy utolsó spanyol boros poszt következik a nagy év végi dömpingben, ezúttal egy decemberi spanyolországi kiruccanás termése, összesen 11 bor, többnyire az ország északi területeiről, főleg vörös tételek.

A tapas bárokban, éttermekben, jó ár-érték arányú borokat mindig poharaznak Rioja, Ribera del Duero, Rueda és Rias Baixas borvidékeiről, jobb esetben akad valami izgalmasabb tétel is. Az extra faktort most egyrészt az szolgáltatta, hogy betévedtünk egy főleg natúr borokkal foglalkozó bárba, ahol például Mallorcáról származó borokat is találtunk, illetve az utolsó estét megkoronáztuk egy nagyágyúval is.

Tavaly már volt szó a sorozat keretében Mallorcáról és mallorca-i borokról, most következik egy kis ráadás, egy újabb válogatással a spanyol sziget borairól. A szigetről, a borvidékekről és a fontosabb szőlőfajtákról már volt szó bővebben az előző írásban, most csak röviden borstílusokról, majd az egyes borokról emlékeznék meg.

(A címlapfotót innen kölcsönöztem)

Ismét egy rendhagyó rész következik a sorozatban, amelynek keretében ezúttal Mallorca kerül a reflektorfénybe, azonban nem egy, hanem több pincészet borainak tükrében. A Baleár-szigetek - pontosabban a négy legnagyobb sziget, Mallorca, Menorca, Ibiza és Formentera - a legnépszerűbb európai turista célpontok közé számítanak a 20. század második fele óta. A szigetekre általában a napfény és a tenger, vagy esetleg az éjszakai élet vonzza leginkább a turistákat, de az utóbbi időkben a ritka szőlőfajták és borok iránt érdeklődök is megtalálhatják számításaikat.

Mallorca egyenlő nyár. Végtelen tengerpartok, forró éjszakák, Mediterrán lazítás. Azt hiszem ennél nem is nagyon szoktunk tovább jutni. Pedig érdemes, mert Mallorca nem csupán a tömegturizmus „olcsó” sztereotípiáit kínálja. Igaz, legtöbb honfitársunk megreked a dögletesen unalmas és túlzsúfolt „El Arenal” homokjában. Ha valaki transzvesztitákra és asztaltáncolós bárokra kíváncsi, mindenképpen itt a helye. Viszont ha már Mallorcára eljutottunk, próbáljunk nyitott szemmel járni és messzire elkerülni a vékonyka útikönyvek mainstream kínálatát. A jutalom nem marad el, mert elképesztő tengerpartok, sziklás hegyormok, világítótornyok, barlangok, Michelin-csillagos éttermek és persze hűvös pincék várnak. Témánál is vagyunk.