A nagy up to date-elés közepette persze riesling is fogy olykor. :)
Mostanában a következő kettőt fogyasztatottam, mindkettő kapható itthon.
Íme:
Szemrevaló édesek 2008-ból
Egy ideje már tervezgettem jópofa édesboros szemináriumokat szervezni. Azonos évjáratú, nagyságrendileg hasonló árkategóriájú, feldolgozás és technológia tekintetében sem túlságosan különböző tételek egy sorban, melyben természetesen elismert külföldi referencia is helyet kapna.
Lesz több ilyen kör, most első nekifutásra 2008-asok kerültek sorra. Külön kíváncsi voltam a Királyudvar Ilonára, mely nálam néhány hónapja felejthetetlent nyújtott, de néhány hete másoktól elég vegyes (a lesújtótól az egész jóig terjedő) véleményeket hallottam róla. Feltett szándékom volt rendszeres kóstolótársaimnak is megmutatni, néhány hasonló kaliberű, megfelelő és méltó kontextust nyújtó tétel mellett.
Íme a kis "szeminárium" jegyzete:
Riesling-rovat
Lassan olyan rendszerességgel szerepelnek itt rieslingek, hogy lehetne heti rovatot biztosítani nekik. :)
A most következő borok nem egy kóstlón kerültek egymás mellé, vagy legalábbis nem mind. Kis kollekciója az elmúlt hónapban nálam megforduló szép tételeknek.
Ha esetleg valaki hozzászólna, bár ettől nem félek, akkor elnézést, ha nem reagálok, mert én az írás megjelenésekor már javában nyaralni leszek, internet nélkül.:) Ha esetleg az elmúlt hét második felében más témákban érkezett volna hozzászólás, akkor jelzem, hogy ugyanezen okból nem válaszoltam.
Következzenek a rieslingek:
Osztrák-német riesling-párbaj
Rendszeres olvasóknak feltűnhetett már, hogy különösen sokat szereplnek itt akár német, akár osztrák rieslingek. De még nem igazán volt olyan kóstoló, ahol azonos súllyal álltak volna egyidejűleg egymással szemben.
Most ez lett volna a tematika, alapvetően száraz(abb) rieslingek, azonos évjáratok, azonos árakban, azonos, vagy hasonló presztizsű termelőktől egymással szembeállítva, párban szervírozva. Smaragdok és grosses gewachs-ok.
A kóstoló előtt mindegyikből letöltöttem 1-1 decit, és pontosan ekkora kis üvegcsékben, gyakorlatilag kiválóan légtelenítve visszaraktam őket a borhűtőbe. A kóstolót követő napon újrakóstoltam a sor első négy tagját, a második napon pedig a másik négyet. Ahol tapasztaltam eltéréseket a kóstoló napjához képest, ott ezt jeleztem.
Íme a sor:
Riesling-szeminárium IV. - '09-es Prüm-borok
Nemrég érkezett Magyarországra, a riesling.hu-hoz, a Mosel, sőt Németország egyik leghíresebb termelőjének, Joh. Jos. Prüm-nek a 2009-es borai közül jónéhány. Riesling-rajongóként nekem hatalmas élmény, hogy ilyen szinvonalú termelő borait lehet egyáltalán nálunk kapni.
Mivel a termelő borai az eddigi kóstolások alapján állandóan lenyűgöztek, főleg az érettebb tételek, feltett szándékom követni a munkásságukat.
Amint lehetett, így beszereztem a fenti 09-esekből, és két körben megkóstoltam családi körben.
Íme a jegyzetek:
Riesling-szeminárium III.
...avagy osztrák Vs. német ráhangolódás
A közel jövőben szervezek egy nagyobb szabású osztrák-német riesling párbajt. Mint oly sokszor, a közelgő esemény előtt szeretek ráhangolódni, így múltkoriban, amikor vendégeim jöttek, felbontottam egy smaragd-grosses gewachs párost.
Nézzük:
Rieslingek: egy moseli egy washingtoni
Minden valószínűség szerint az elkövetkezendő egy évet az Egyesült Államokban fogom tölteni. A borkóstolás nem fog természetesen abbamaradni. Egyelőre nem rendelkezem jelentős mennyiségű kóstolótárssal, így átfogóbb kóstolások nem várhatóak, de minden héten igyekszem néhány bort megvizsgálni. A pontos tematikát még nem találtam ki, de a közeljövőben az is meglesz. Egyelőre csak azt döntöttem el, hogy ha már itt vagyok, akkor elsősorban amerikai (mármint USA-beli) borokat fogok kóstolni. Ez teljesen ésszerű, hiszen hihetetlen választék van itt belőlük, míg otthon meglehetősen szűkösek a lehetőségek az ismerkedésre. Pár napja ellátogattam egy elég színvonalas borszaküzletbe és kezdésnek valami fehéret kívántam meg. Mivel amerikai furminttal J és chenin blanc-nal nem találkoztam, rizlinggel viszont igen, vettem egyet belőle. Mellé pedig vásároltam egy ugyanolyan árkategóriájú moseli rizlinget is. Két relatíve olcsó borról van szó, 11 dollár (kb 2000 HUF) volt darabja. Az alábbi jegyzetek születtek róluk:
Furmint-riesling páros
Ismét kedvem szottyant furmintot hasonlítani rieslinggel. Eredendően felnyitottam Demeter Zoltán 2008-as Veresét, ugyanis ez még valahogy eddig kimaradt a praxisomból. Az alapvetően tiszta-citrusos-gerinces savú világa arra tett kíváncsivá, hogy miként mutatna egy rajnai mellett. Épp kapóra jött, hogy a szintén többször emlegetett Weinhof Herrenberg egyik évjáratazonos tétele is készleten volt, melyet szintén nem kóstoltam még.
Végül nem igazán sok hasonlóság volt köztük, csak annyi, hogy mind a kettő remek.:)
A riesling és az idő
Februárban Bodrogkisfaludon felejthetetlen, és reprodukálhatatlan riesling-kóstoló történt. Rendszeres kóstolótársaim egészséges irigykedéssel :) szemlélték az élményeket, magam is úgy éreztem, hogy az idő által nemesen érlelt rieslingekből szeretnék még kóstolni, és inkább előbb, mint utóbb.
Egy németországi webshop kínálatában korrekt áron széles kínálatot találtam akár régebbi évjáratokból is, és mivel kis társaságunknak is volt rá igénye fenti okokból, így létrejöhetett az alábbi kóstoló.
Alapvető koncepció, vertikális jellegű kóstoló, kezdve fiatallal, befejezve érettel, közben minél több évjáratot érintve. Egy kivételtől eltekintve egytől-egyig spatlese és auslese besorolású borokat választottam. Az igazi vertikális persze akkor lenne, ha ugyanaz lenne a tétel, csak az évjárat különbözne, de ilyet nem sikerült összeszedni. Úgy gondolom viszont, hogy eléggé kiforrott már ez az édes bor-stílus, ahhoz, hogy különböző tételek jelenléte esetén is talán jól megfigyelhető az idő-faktor hatása ezen borokra. Azért igyekeztem nem túlságosan színesre venni a figurát, lehetőség szerint minél többször szerepeltetni ugyanazon termelőt, ugyanazon termőhelyet a sorban.
A kóstoló:
Terroir-rieslingek
A moseli borvidék eredendően az édes borról szól. Minden maradékcukor tartományban letisztult, kiforrott stílusú borok, legyen szó akár "csak"megbízható, illetve klasszsis termelőről.
Annak ellenére, hogy igen régre visszanyúlnak a tradíciók az említett édes borok esetén, a "nagy száraz bor" viszonylag újszerű fogalom, akárcsak Tokajban.
Van néhány termelő, akik elsősorban száraz boraikkal szeretnének kitűnni, azok révén mutatni be területeik karakterét. Mást és máshogy csinálnak, mint ami a történelem során már kiforrott.
Két ilyen termelőtől kóstoltam a minap:
Egy kiváló alap-riesling
Weinbau Ludwig Breiling: Mertesdorfer Herrenberg Riesling Spatlese 2007
A Ruwer-parti kis borászat önmagában nem annyira ismert. Ludwig Breiling viszont valójában a környék egyik meghatározó termelőjének, a Karthauserhof-nak is a borásza, ami feltehetőleg előrevetíti, hogy nem kell tartanunk bizonytalanságtól a minőséget tekintve.
Jellegzetes moseli riesling illat. Intenzív gyümölcsösség, illatos szőlő, citrom, lime, grapefruit, zöldalma, palás ásványosság. Szájban könnyű súlyú, légies, és zamatos. Szőlőgyümölcs, citrusok, méz, feketeribiszkehéj, egres, fűszerek. Kellemes mélységben töltik ki a szájüreg pontjait, viszont viszonylag gyorsabban távoznak. Élénk, vibráló, ropogós, bár nem annyira szofisztikált savak kísérik a kortyot és emelik ki a bor zamatosságát. Nagyon tipikus, „iskolapélda” moseli alap-riesling. Már benne van az áttetsző tisztaság, a pazar-játékos sav-cukor egyensúlly, pezsgős könnyedség mellett megvalósuló intenzív zamatosság, ami a varázsát adja a borvidék borainak. A magasabb szintűek is alapvetően ilyenek/hasonlóak, csak természetesen még mélyebbek, hosszabbak, komplexebbek, ásványosabbak, rétegzettebbek, precízebb és cizelláltabb savúak. Abszolút elérhető árfekvés,(3 ezer körül itt) , bárkinek ajánlom aki ismerkedik a stílussal, meg annak is aki csak szereti inni ezeket. 6 pont.
Riesling-gyógyír
Megfigyeltem magamon, ha olyan kóstolón vagyok túl, melyek több kompenzációs hozzáállást igényeltek, mint tényleges szórakoztatást, akkor belátható időn belül meg kell magam jutalmazni valamiféle bombabiztos örömforrással, ami manapság jó eséllyel lehet édes moseli riesling.
A most következő rieslingek nem egy kóstolón kerültek egymás mellé, hanem az elmúlt kb. egy hónapban fogyasztottam őket olyankor, amikor feltétlen fel kellett magam dobni valamivel.
Az persze szinte szánalmas, hogy amikor színtiszta hedonizmnusra vágyom, akkor is képtelen vagyok megállni jegyzetelés nélkül. :)
Gigászi Német Riesling-kóstoló a Bodó-portánál
Pár szót a kóstoló hátteréről, pici érdemet magamnak is tulajdonítva. :) A múltkori, okóberi esemény első napi édes bor kóstolójára a meghívott bloggerek is hoztak néhány palack bort. Én egyik palacként a sokszor megírt Robert Weil édes spatlese-vel rukkoltam elő, amely általános sikert aratott. (Olyannyira, hogy házigazdáink azon bor mintájára igyekeztek megcsinálni az előző írásban említett 2010-es birtokborukat.)
Látva az érdeklődést, Peter Klingler, az általam gyakran emlegetett riesling.hu üzemeltetője felvetette, hogy egy következő alkalommal lehetne egy kimerítő riesling-kóstolót tartani.
A felvetés aztán megvalósult. A mostani eseményre Peter elhívta néhány barátját, köztük a riesling-gyűjtő, Marc Herold-dal, aki egy kimerítően alapos, széles merítésű, mesés sort hozott magával.
Én mint amatőr riesling-fan, ezúton is szertném mély hálámat kifejezni mindazoknak, akik az eseményt megvalósították, és mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy én is jelen lehessek . :))
Következzenek a jegyzeteim, az emlékezetes tételeket aláhúztam.
Nagy Német Riesling-kóstoló
No megvolt a várva várt beharangozott német-riesling kóstolónk. Annyi változás volt az előzetes infokhoz képest, hogy többen jelezték szeretnének magyar bort is látni a sorban, referencia végett. Így történt, hogy bekerült egy Pannonhalmi PRIOR és a frissen megjelent Légli Gesztenyés is.
Az érdekesség kedvéért a két rheinhesseni és a két magyar rajnait vakon néztük meg. (előzetesen úgy ítéltem meg, hogy nem lenne fair a jóval magasabb árú, és gyökeresen más stílusú moseli Erste Lage-borokkal együtt nézni őket, a rheinhesseniek még tűréshatáron belül voltak)
Ahogy arra előzetesen számítani lehetett, nagyon erős sor volt, számos klasszis tétellel.
Következzenek a jegyzetek:
Saar-mentén II.
Van egy olyan jó/rossz, de mindenképp unalmas szokásom, hogy nagyon várt kóstolók előtt szeretek bemelegíteni, ráhangolódni.
Így történt, hogy a hét végi, már beharangozott riesling-sorunk olyan távolinak tűnt még a hét elején, hogy fel kellett magam csigázni néhány hasonszőrű tétellel.
Így esett a választás két Peter Lauer-féle parcella-válogatásra. Magyarországon is kaphatóak,itt.
A Saar-vidéki pincészetet jelenleg a negyedig generációs Lauer, Peter irányítja,a pincemunkálatokért viszont immár egyre inkább a fia, Florian felelős. 6 hektárnyi birtok, elsősorban az Ayler Kupp dűlőben. A dűlő egyes karakteres parcellái külön-külön is forgalomba kerülnek. A címkéken az aktuális hordó számát is feltüntetik. Igyekeznek minél később szüretelni. Egészfürtös préselés után a must saját élesztőkkel 1000 literes fahordókban erjed. A borok természetes lekerekedése érdekében hosszan finomseprőn tartják.
A képen az Ayler kupp-dűlő. Forrás: Wikipedia
Nézzük a borokat:
Felcsigázás- Nagy Német Riesling-kóstoló
Nem valószínű, hogy rendszeresebb olvasóink számára annyira meglepő, vagy felcsigázó értékű lenne, hogy német rieslingeket fogunk fogyasztani. :)Mindenesetre a jónéhány ráhangolodó, illetve "szeminárium" jellegű kóstoló után elérkezettnek láttuk az időt, pláne a múltkori, szerintem bombaerős wachaui sor után, hogy egy ahhoz hasonló kvalitású, ütős kóstolót sikerüljön összehozni, ezúttal a németektől.
Ismét nyolc borból fog állni a sor. Ha nem is olyan precízen párban, mint múltkor, de igyekeztem valamiféle rendszer szerint összeállítani a borokat, nem összeszedni 8 magányos farkast. :)
A képen a Mosel egyik központja, Bernkastel látható, felette tornyosul a hírhedt Doctor -dűlő. Forrás: www.winepage.de A képen látható területről nem fogunk kóstolni, de tetszett a külalakja. :) Mindenestre a posztot igyekezetem telerakni azon dűlők képeivel is, ahonnan fogunk kóstolni.
Kallódó riesling-jegyzetek
Sikerült úgy eltölteni az év utolsó hónapját, ahogy igazán jólesett: tokajiak és rieslingek minden mennyiségben. :)
Itt most az utóbbi hetekben, jobbára egyedül elfogyasztott rieslingek jegyzetei kerülnek megosztásra. A három bor közül kettőről már írtam, így azok up-to-date jelleggel jelennek meg ismét, míg a harmadik tétel már nagyon-nagyon hiánypótló volt egy riesling-fan szemszögéből.
Íme:
Riesling-szeminárium II.
Avagy nagyon nem mindegy, hogy mit, mi után, milyen kontextusban....:)
Megtörtént az újabb beharongozott kiscsoportos riesling-kóstoló. Kissé rendhagyó volt a technikai lebonyolítás, ugyanis meg szándékoztam kissé tréfálni a többiek izlelőkéjét. :)
A résztvevőkkel mindössze annyit osztottam meg, hogy főleg német riesling lesz a sorban, ezután előre kiagyalt sorrendben felkínáltam nekik a borokat. Tehát kissé tisztességtelen módon a többiek full vakon kóstoltak, én meg egyáltalán nem.:( Még tisztességtelenebb módon, még egy külön aljas húzással is feldobtam a sort, lásd később.:((
Ezzel a felállással összhangban én igyekeztem csendben maradni, nem osztani az észt :), hanem inkább tanulmányozni a többiek reakcióját. Ezen megfigyelések dőlt betűvel szintén megtalálhatóak lesznek, a kóstolási jegyzetek után.
Érdekes volt, nézzük:
Riesling-szeminárium I.
„Szeminárium” alatt a jövőben olyan kóstolási alkalmat fogok érteni, amikor a „normál klubos” találkozókhoz képest kevesebb létszámban, kevesebb palackot vizsgálunk, több visszakóstolással, talán alaposabb megfigyelést lehetővé téve.
Gyakorlatilag rögtön egymás után következni fog kettő német riesling-témájú, szeminárium-jellegű kóstolás jegyzete.
A most következő írásban ugyanazon termelő, (esetünkben a kiváló bio-dinamikus Clemens Busch, a Mosel vidékéről), ugyanazon évjáratú, ugyanazon árkategóriájú, de eltérő talajtípus alapján létrehozott válogatásairól lesz szó. Azaz igyekszünk megfigyelni, hogy a különböző palatípusok, milyen alapvető felépítésbeli jellemzőben és egyéb karakterisztikában érhetőek tetten.
A borok:
Az ausztrál riesling
Történt nemrégiben, hogy a művelt alkoholista komment-rengetégében elhangzott tőlem egy olyan hozzászólás, miszerint szívesen beneveznék egy prémium ausztrál riesling-kóstolóra. Amíg persze én ezt egyszerű vágyként könyveltem el, octopus kolléga a tettek mezejére lépett és néhány napon belül konkrét és minden további nélkül megvalósítható tervet vázolt elénk, széles kínálatú beszerzési hellyel, valamint a sor előzetes összetételével.
További néhány nap immáron közös utánaolvasás és egyeztettés alapján megszületett a végső sor, mely véleményem szerint igen impozáns nevekkel fémjelezett tételeket tartalmazott Ausztrália több, riesling szempontjából jelentős borvidékről, úgy mint Eden-Valley, Clare-Valley és Nyugat-Ausztrália.
Annak érdekében, hogy ne csak egymással legyenek összehasonlíthatóak, beraktunk néhány kontrolpalackot is a sorba. Egy-egy tipikus karakterű, alsó-közép kategóriás tételt a fajta szempontjából kiemelkedő jelentőségű Mosel, illetve Wachau borvidékekről, valamint akov barátunk az utolsó pillanatban becsempészte Bussay-mester 2007-esét, lévén igen kíváncsi volt, hogy mit nyújtana egy ilyen impozánsnak ígérkező sorban.
A kóstolás természetesen vakon történt.
Saar-mentén
Imádom a jó német rieslingeket. "Klubunk" témajaként is gyakran erőltetem, de ezen felül önállóan is nagy kedvvel merülök el világukban.
A Weinhof Herrenberg nem túl nagy múlttal rendelkező kis pincészet a Saar-vidékéről. Ennek ellenére kezdetektől céljaik között szerepel, hogy olyan nagy borokat készítsenek, mint a legnagyobb presztizsű termelők. Ökológiai gazdálkodást folytatnak, erősen hozamkorlátoznak, átlagosan hektáronként 30 hl mustot nyernek, boraik természetes élesztőkkel erjednek.
Most a kedvenc hazai riesling-forrásom jóvoltából kóstolhattam a legújabb birtok-rieslingjüket, illetve egyik dűlős száraz borukat. Ez utóbbi még hírből se a legnagyobb presztizsű területeikről származik.
A borok:
Mosel-Saar-Ruwer
A beharangozottaknak megfelelően megtörtént mélyebb merítésünk Mosel-Saar-Ruwer rieslingjeinek világába. Erős sor volt, alig akadt 7 pont alatti tétel. A sor hét tagjából öt megvásárolható Magyarországon is.
Következzenek a borok:
Riesling-mélyvíz
Múlt pénteken a beharangozottaknak megfelelően megtörtént mélyebb merítésünk elsősorban a német rieslingek világába. Cél volt, hogy a fajta szempontjából legjelentősebb borvidékek egyaránt képviselve legyenek egy-egy jelentős(nek mondott) tétellel.
A felcsigázásban már megtörtént az előzetes tudnivalók leközlése, így következzenek a jegyzetek ezúttal is "négykezes" változatban:
Különböző stílusú maradékcukros borok- egy riesling, egy juhfark és egy ezerjó
Az elmúlt hétvégén vendégáradat volt nálunk, és mint így ,néhány palack bor felbontásra került. Mivel látogatóim inkább édesszájú emberek, így a választott borokban annyi volt egyedül közös, hogy egyik se a száraz kategóriába esik.
Én sajnos már rég nem tudok úgy leülni borozni, hogy közben ne jegyzetelnék( akár ténylegesen, akár gondolatban) így ez az esemény sem marad írás nélkül:)
VieVinum IV. - Németország, Magyarország
A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása. Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.
A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni.
Következzenek a jegyzetek: