Egy családon belüli ünnepelendő esemény megfelelő alkalomnak tűnt megnyitni. Annál is inkább, mert életem első saját készítésű libamáj-terrinéjével készültem még az alkalomra, és ezen fogás épp valami ilyesmi bort kívánt.

A terrine első próbálkozásként igazán remek lett, de a bor "sajnos" toronymagasan győzött :)  

Következzen a Királyudvar Ilona-cuvée-je 2008-ból:

Buja, gazdag, de tiszta és kifinomult illat. Citrusok, narancs, mandarin, trópusi gyümölcsök, pici tejszín, finom vanília (határozottan emlékeztet a többször kóstolt kistesóra, az édes Lapis furmintra, attól nyílvánvalóan dúsabb kivitelben). Szájban valami elképesztő. Szédítő mélységek és elragadó magasságok váltakoznak. Szikrázás, tűzijáték, az aromakavalkád felrobban. Kajszi, narancs, maracuya, mango, banán, méz, egészen finom botritiszes gombásság, viaszosság stb…Kristálytisztaságig letisztult világ, a gyümölcsök jól definiáltak, nincs főtt, vagy túlaszalódott hangulatuk, harsognak. Nincs egy oda nem illő, bizonytalan ízjegy.  Hihetetlen fordulatú sziporkázó savak. Még soha nem tapasztaltam olyat, hogy majd 200 gramnyi cukortartalmat ilyen alaposan meg tudjanak mozgatni és a bor a kétségtelenül érezhető súly ellenére mégis ilyen könnyed hatású maradjon. (ugyanakkor nem olyan formán történik a „megmozgatás”, hogy a mély zamatok után jön egy mindent felhasító, lüktető saváradat, hanem az egész bor kap egy rendkívül élénk, nagyon vibráló, de nagyon kulturált miliőt. Sehol semmi élesség, darabosság). A savak játéka mellett persze az ízek se nagyon akarnak végetérni.  Félelmetesen intenzív bor, de a maga szertelen fiatalságával is minden alkotónak megvan a helye. Dinamikus harmónia, hedonisztikus örömök netovábbja. Nem kérdés a 9 pont.