„Szeminárium” alatt a jövőben olyan kóstolási alkalmat fogok érteni, amikor a „normál klubos” találkozókhoz képest kevesebb létszámban, kevesebb palackot vizsgálunk, több visszakóstolással, talán alaposabb megfigyelést lehetővé téve.
Gyakorlatilag rögtön egymás után következni fog kettő német riesling-témájú, szeminárium-jellegű kóstolás jegyzete.
A most következő írásban ugyanazon termelő, (esetünkben a kiváló bio-dinamikus Clemens Busch, a Mosel vidékéről), ugyanazon évjáratú, ugyanazon árkategóriájú, de eltérő talajtípus alapján létrehozott válogatásairól lesz szó. Azaz igyekszünk megfigyelni, hogy a különböző palatípusok, milyen alapvető felépítésbeli jellemzőben és egyéb karakterisztikában érhetőek tetten.
A borok:
Clemens Busch: Riesling Vom Roten Schiefer 2009
Rizling vörös paláról. Színes illatok, citrom, grapefruit mellett árnyalatni ribizli, méz. Ásványossága barátságosan fűszerez. Friss és nagyon szeretnivaló. Szájban a „légiesnél” picit teltebb, de alapvetűen igen könnyű érzetű. Ehhez képest „moseli” rieslingtől elvárhatóan, meglepő mélységben árasztja az illatban leírt lédúsan gyümölcsös és kellemesen pikánsan fűszeres aromáit. A savak játékosak, de van bennük valamiféle jótékony szélesség, mely nem engedi semmiféleképpen , hogy bárki élesnek érezze. Pazar sav-cukor-alkohol egyensúly. A 08-as is hasonlóképp tetszett.
Clemens Busch: Riesling Vom Grauen Schiefer 2009
Rizling szürke paláról. Hasonló, de hűvösebb kiadású illat. Citrom, grapefruit mellett erősebb a lime-os vonal, fűszeressége is csípősebb. Szájban még karcsúbb érzetű, az illatban ígértek szerint hűvösebb és feszesebb bort kapunk. A savak nagyobb fordulatszámon pörögnek, egy penge precizitásával dolgoznak, lényegesen cizelláltabb keretbe foglalják a szerkezetet. Aromái harsogósabbak, ropogósabbak, szemben az előző bor harapnivalóan lédúsabb világával szemben. Csípősen-porosan-kövesen palás ásványossága is kifejezettebb. Egyensúlya kissé savak irányába tolódott.
Mind a kettő bor számomra a 6 és fél, de inkább a 7 pontos intervallum alsó szegmensénél foglal helyet. Rieslingekre kihegyezett, alapvetően savtoleráns mivoltomnak izgalmasabb volt a szürkepalás változat precízebb, részletgazdagabb világa. A három másik fő, akivel kóstoltam, (a német rieslingek világával egyikük nagyon érintőleges tapasztalatokkal bír, másikuk gyakorlatilag , harmadikuk meg teljesen érintetlen volt a témát illetőleg) egyértelműen jobban favorizálták a vöröspalás verzió barátságosabb, kerekebb, melegebb hangulatú világát.
Mindkét bor megvehető Magyarországon itt.
