...avagy osztrák Vs. német ráhangolódás
A közel jövőben szervezek egy nagyobb szabású osztrák-német riesling párbajt. Mint oly sokszor, a közelgő esemény előtt szeretek ráhangolódni, így múltkoriban, amikor vendégeim jöttek, felbontottam egy smaragd-grosses gewachs párost.
Nézzük:
Prager: Riesling Smaragd Steinriegl 2009
(International Wine Cellar 94 pont, Falstaff 95 pont)
Ijesztően zárkózott az illat. Akárhogy pörgetem a poharat szinte semmi. Kis idő eltelik, de még mindig csak egy kis fülledtség, némi petrolosság. Hosszabban szellőzve már szép lassan kezd kibontakozni. Citrom, gyógynövények, nedves kő. Szájban közepesen telt. Rögtön feltárul, hogy itt sem akar az illatot meghazudtolóan gyümölcsáradatot kínálni:), mint ahogy előzetesen esetleg vártam. A korty csontszáraz érzetű, az aromák is inkább keményebbé teszik. Citrom, lime jellemzi a gyümölcsöket, melyek az illathoz hasonlóan szintén idővel lesznek feltünőbbek, így esetleg az első kortyok alapján előrehaladottabbnak tűnik a koránál. A hűvös citrusok mellett zöldfűszeres-gyógynövényes díszítések fedezhetőek fel, némi petrol, illetve kövek minden mennyiségben. Ha kedvesség nincs is sok benne, komplexitása van. A szerkezet kivételesen jó. A bornak határozott tömörsége van. A kortyközép sűrű, ásványos magja mély lenyomatot hagyva ad ellenpólust a cizellált, acélos, de sima savaknak. Az alkotók szépen interáltak. A rigid világ és a csontszáraz érzet mellett is kifogástalan az egyensúly. A lecsengés elég hosszú. Nem az a kifejezett örömriesling, hanem komoly és tekintélyes. Kétségtelenül izgalmas a lassú kibontakozása is. Mire elfogyott nem volt kérdés az erős 7 pont. (91-92)
Clemens Busch: Pündericher Marienburg Rothenpfad Grosses Gewachs 2009
(Falstaff 93 pont, Mosel Fine Wines 92 pont, Wein Plus 92 pont)
Ő is zárkózottabban indul, mint, amilyen emlékeim vannak róla. Az előző borhoz képest viszont gyorsabban és színesebben bontakozik ki. Fehérhúsú őszibarack, grapefruit, idővel egyre bujábbá váló fűszeresség, pici méz és kőporos ásványosság. Szájban könnyebb testű bort kapunk. A zamatok kedvesebbek, lásd illat, sokkal megközelíthetőbbé teszik a bort. Cizellált, hosszú lefutású,súlytalanul precíz savak kísérik az ízeket. A szerkezet szintén nagyszerű, de egész más tőről fakad, mint az előző bor esetén. Remek egyensúly, de itt érzetre némi maradékcukor is résztvevő. Nincs tömör, sűrű mag, tekintélyes mélységű struktúra, mint a Pragernél. A bor légiesebb, hígabb érzetű, de játékosabb, fineszesebb, valamint zamatvilága is könnyebben befogadható. Szintén egy stabil 7 pont. (91)
