A rosé hangsúlyos posztok után ismét itt az ideje, hogy néhány rég elmaradt beszámolót pótoljak. A 2026-os Gourmet Fesztivál június első hétvégéjén került megrendezésre a szokásos helyszínen, a Millenárison. A pénteki napon jártam kint, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, esett az eső is, bár most nem annyit, hogy egész napra elriassza a látogatókat. Kóstolni bőven volt mit, sok ismerőssel is találkoztam, gyorsan és jól eltelt ez a pár óra.
 A beszámolót terjedelmi okokból két részre bontottam, ahogy az elmúlt két évben is. Először jöjjön az a négy pincészet, akiknek a standjánál terjedelmesebb sort kóstoltam.

Pár éve állandó téma volt a hazai boros szcénában a natúrbor vs. konvencionális bor táborok közötti ellentét, de az utóbbi időben - még ha nem is történt meg az árkok teljes betemetése - mintha valamelyest lenyugodtak volna a kedélyek. (Nehéz a témában anélkül megnyilvánulni, hogy ne használjunk leegyszerűsítő címkéket, vagy ne magyarázzuk túl a kategóriákat, én most az egyszerűsítést választottam). Amennyire én látom, talán a két blokk által képviselt borászatok módszerei is közeledtek egymáshoz valamelyest. Sok "natúrboros" borászat finomított a stílusán, míg a konvencionális borászatok is igyekeznek minél kevesebb beavatkozással eljutni a készre palackozott borig, vagy esetleg natúrboros kísérleteik is vannak. Azután vannak olyan borászatok is, amelyek ügyesen egyensúlyozva, természetközeli módon, minimális beavatkozással olyan borokat készítenek, amelyeket a natúrboros tábor nagy része is keblére tud ölelni, de jó eséllyel a konvencionálisabb borok kedvelői sem fordulnak el fintorogva. Bökő Dávid borai számomra pont ilyenek, és a "Sárga 2025" szerintem egy nagyon jól eltalált bor lett. Az már csak bónuszpont, hogy a címkéje is tetszik.