A Radovin következik a portfólió bemutatókról szóló beszámolók hosszú sorában. A korábban csak a szakmának szervezett rendezvényt idén a nagyközönség előtt is megnyitották egy szűkített kínálattal futó esti esemény formájában. Az eseménynek a MOL torony tetején található Virtu különterme adott otthont, így a kilátásban is lehetett gyönyörködni pohárral a kézben. Több hazai és külföldi borászat is személyes jelenlétével emelte a rendezvény fényét, ezen túl pedig válogatott magyar és nemzetközi szortimentből lehetett csemegézni.

A saját standon kiállító borászatok nagyobb részét meglátogattam, velük kezdem a beszámolót, utána a magyar, majd a nemzetközi "vegyesfelvágott" következik. Ahogy az előző portfólió beszámolók esetében a legtöbbször, úgy itt is csak pár szavas jegyzetek születtek, pontok nélkül.

A rendszeresen érkező egyvelegekkel kicsit megcsúsztam az utóbbi hónapokban, lassan igyekszem behozni a lemaradást. Az aktuális külföldi válogatás még leginkább a késő tavaszi, kora nyári időszak termése. A legtöbb bor osztrák, de szokás szerint vannak olasz, spanyol borok, akadnak újvilági, francia, portugál tételek is. A pezsgők között pedig két franciacorta.is szerepel, ami nálam - sajnos - ritkaságszámba megy.

Április elején, a Dorothea Hotel éttermében, a Pavilonban rendezték meg a Radovin tavaszi portfólió kóstolóját. Számos magyar és külföldi bor, párlatok és vermutok is szerepeltek a kóstolható tételek listáján, több borász személyesen is elkísérte a borait.
Két külföldi pincészet, az osztrák Dorli Muhr és az olasz Vietti borait is személyesen a borászatok képviselői mutatták be. Egy további külföldi pincétől kóstoltam szélesebb merítést, az új-zélandi Greywacke-tól, akiknek négy borát forgalmazza a kerekedő.

Terjedelmi okokból a kóstoló beszámolóját kettéosztottam, az első részben a fent említett három borászat és borai szerepelnek majd, az összes többi kóstolójegyzet a következő posztban kap helyet.

A legendás osztrák pincészeteket bemutató sorozatban - tavaly az Ott és Laurenz V. borászatokról szóló epizódhoz hasonlóan - most ismét egy olyan poszt jön, ami egyben a borpár(baj)os sorozatba is beilleszthető lenne, de maradjunk az eredeti témánál: fókuszban a szomszédos ország kiemelkedő termelői.

A mai írás főszereplői abszolút a prémium kategóriában versenyeznek, az adott borvidékeken, de úgy általában az osztrák borászat szempontjából a legkomolyabb húzónevek között tartják őket számon. Két kiváló bort kóstoltam, és csak kapargattam a felszínt, hiszen ezek a két pince legolcsóbb kékfrankosai (20-25 EUR körüli árral, a dűlőválogatott tételekért viszont még inkább a zsebünkbe kell nyúlni), lássuk, mit tudnak Dorli Muhr és a Kollwentz család "alap" kékfrankosai.