Rendszeres olvasóknak feltűnhetett már, hogy különösen sokat szereplnek itt akár német, akár osztrák rieslingek. De még nem igazán volt olyan kóstoló, ahol azonos súllyal álltak volna egyidejűleg egymással szemben.

Most ez lett volna a tematika, alapvetően száraz(abb) rieslingek, azonos évjáratok, azonos árakban, azonos, vagy hasonló presztizsű termelőktől egymással szembeállítva, párban szervírozva. Smaragdok és grosses gewachs-ok.

A kóstoló előtt mindegyikből letöltöttem 1-1 decit, és pontosan ekkora  kis üvegcsékben, gyakorlatilag kiválóan légtelenítve visszaraktam őket a borhűtőbe. A kóstolót követő napon újrakóstoltam a sor első négy tagját, a második napon pedig a másik négyet. Ahol tapasztaltam eltéréseket a kóstoló napjához képest, ott ezt jeleztem.

Íme a sor:

...avagy osztrák Vs. német ráhangolódás

A közel jövőben szervezek egy nagyobb szabású osztrák-német riesling párbajt. Mint oly sokszor, a közelgő esemény előtt szeretek ráhangolódni, így múltkoriban, amikor vendégeim jöttek, felbontottam egy smaragd-grosses gewachs párost.

Nézzük:

A moseli borvidék eredendően az édes borról szól. Minden maradékcukor tartományban letisztult, kiforrott stílusú borok, legyen szó akár "csak"megbízható, illetve klasszsis termelőről.

Annak ellenére, hogy igen régre visszanyúlnak a tradíciók az említett édes borok esetén, a "nagy száraz bor" viszonylag újszerű fogalom, akárcsak Tokajban.

Van néhány termelő, akik elsősorban száraz boraikkal szeretnének kitűnni, azok révén mutatni be területeik karakterét. Mást és máshogy csinálnak, mint ami a történelem során már kiforrott.

Két ilyen termelőtől kóstoltam a minap:

Weinbau Ludwig Breiling: Mertesdorfer Herrenberg Riesling Spatlese 2007

Megfigyeltem magamon, ha olyan kóstolón vagyok túl, melyek több kompenzációs hozzáállást igényeltek, mint tényleges szórakoztatást, akkor belátható időn belül meg kell magam jutalmazni valamiféle bombabiztos örömforrással, ami manapság jó eséllyel lehet édes moseli riesling.

A most következő rieslingek nem egy kóstolón kerültek egymás mellé, hanem az elmúlt kb. egy hónapban fogyasztottam őket olyankor, amikor feltétlen fel kellett magam dobni valamivel.

Az persze szinte szánalmas, hogy amikor színtiszta hedonizmnusra vágyom, akkor is képtelen vagyok megállni jegyzetelés nélkül. :)

 Mindig is szerettem borokat párossával vizsgálni. Sok szempont alapján lehet párokat állítani, célszerű úgy, hogy minél több tekintetben hasonlítsanak egymáshoz. Lehet vizsgálni különböző termőhelyek adta jellegzetes vonásokat, különböző technológiák adta stílusokat, különböző termelőkhöz, régiókhoz, országokhoz társítható komplex különbségeket. Legideálisabb, ha egyedül az árnyalni kívánt tulajdonságban térnek el a vizsgálandó borok.

Egyik gyakori rendezőelv párosok, sorok felállításánál, hogy hazánk borait próbáljuk elhelyezni a világ borai között, most is valami ilyesmi van a háttérben. Ilyen estekben a közös fajta alapvető közös nevező szokott lenni, most ettől eltekintettem. Oka, hogy bizonyos fajták esetén gyakran nehézségbe ütközik a hazai összehasonlítása a külföldivel, mert rendre annyira másak a stílusok, hogy árnyalás szóba se jöhet. Így tehát most  az volt a rendező elv, hogy furmintokat vessek össze külhoni rieslingekkel, de a különböző fajták ellenére a párosok hasonló stílust, hasonló beltartalmi értékeket, hasonló árkategóriákat és azonos évjáratokat képviseljenek.

 No megvolt a várva várt beharangozott német-riesling kóstolónk. Annyi változás volt az előzetes infokhoz képest, hogy többen jelezték szeretnének magyar bort is látni a sorban, referencia végett. Így történt, hogy bekerült egy Pannonhalmi PRIOR és a frissen megjelent Légli Gesztenyés is.

Nem valószínű, hogy rendszeresebb olvasóink számára annyira meglepő, vagy felcsigázó értékű lenne, hogy német rieslingeket fogunk fogyasztani. :)Mindenesetre a jónéhány ráhangolodó, illetve "szeminárium" jellegű kóstoló után elérkezettnek láttuk az időt, pláne a múltkori, szerintem bombaerős wachaui sor után, hogy egy ahhoz hasonló kvalitású, ütős kóstolót sikerüljön összehozni, ezúttal a németektől.

 A képen a Mosel egyik központja, Bernkastel látható, felette tornyosul a hírhedt Doctor -dűlő. Forrás: www.winepage.de  A képen látható területről nem fogunk kóstolni, de tetszett a külalakja. :) Mindenestre a posztot igyekezetem telerakni azon dűlők képeivel is, ahonnan fogunk kóstolni.

Sikerült úgy eltölteni az év utolsó hónapját, ahogy igazán jólesett: tokajiak és rieslingek minden mennyiségben. :)

Itt most az utóbbi hetekben, jobbára egyedül elfogyasztott rieslingek jegyzetei kerülnek megosztásra. A három bor közül kettőről már írtam, így azok up-to-date jelleggel jelennek meg ismét, míg a harmadik tétel már nagyon-nagyon hiánypótló volt egy riesling-fan szemszögéből.

Íme:

„Szeminárium” alatt a jövőben olyan kóstolási alkalmat fogok érteni, amikor a „normál klubos” találkozókhoz képest kevesebb létszámban, kevesebb palackot vizsgálunk, több visszakóstolással, talán alaposabb megfigyelést lehetővé téve.

Imádom a jó német rieslingeket. "Klubunk" témajaként is gyakran erőltetem, de ezen felül önállóan is nagy kedvvel merülök el világukban.

A Weinhof Herrenberg nem túl nagy múlttal rendelkező kis pincészet a Saar-vidékéről. Ennek ellenére kezdetektől céljaik között szerepel, hogy olyan nagy borokat készítsenek, mint a legnagyobb presztizsű termelők. Ökológiai gazdálkodást folytatnak, erősen hozamkorlátoznak, átlagosan hektáronként 30 hl mustot nyernek, boraik természetes élesztőkkel erjednek.

Most a kedvenc hazai riesling-forrásom jóvoltából kóstolhattam a legújabb birtok-rieslingjüket, illetve egyik dűlős száraz borukat. Ez utóbbi még hírből se a legnagyobb presztizsű területeikről származik.

A borok:

Már többször beszámoltam a Vino Castillo-ban beragadt, régebbi évjáratú borok kiárusításáról. Sok tönkrement, értékelhetetlen bor között rá lehetett akadni igazi gyöngyszemekere is, pláne ha célirányosan a német rieslingeket céloztuk meg. A most következő bort tavaly évvégén 13 ezer forinról árazták le 2900 forintra!

A rheingaui top termelő Robert Weil egyes borairól már többször volt szó, például itt és itt. A dűlőszelektált édes auslese bor 124 gramm maradékcukor mellett 9.8 gramm savat és 8% alkoholt tartalmaz.

Ha megnézzük, hogy milyen értékelésekkel bír a külföldi média szerint, láthatjuk, hogy komoly tétellel állunk szemben. (Parker:91p, Wine spectator:94p, Jancis R.:18.5p, Internationak wine cellar:92p, Gault millau:92p, riesling.de:92p, cellartracker:93p) 

Nem kérdés, hogy az akciós árért ajándék, a kérdés mindössze annyi, hogy a hosszú idejű bizonytalan tárolás, vagy a bor eredendően kivételes potenciálja bizonyul erősebbnek.

Nézzük: 

Tovább folytatván a rieslingek világában való elmerülést a www.riesling.hu kínálatából beszereztem és megnyitottam kettő palack pfalzi rajnai rizlinget.

A Georg Mosbacher borászat nagyon jól csengő név Pfalzban, közvetlen a legnagyobb nevek után szokás említeni őket. Ültetvényeik a térség híres borászati központjainak számító Forst és Deidesheim környékén vannak.

A kóstolt borok közül az első egy száraz birtok kabinett, míg a második egy dűlőszelektált (bár nem erste lage berorolású) és magasabb érettségi szintet képviselő szintén száraz spatlese tétel.

A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása.  Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.

A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni. 

Következzenek a jegyzetek:

Első nap rendesen belehúztam. Kb. 50 bort sikerült kóstolni, és gyors benyomásokat rögzíteni. Vannak persze az ilyen kóstolásoknak hátulütői, nem a leghitelesebb képet adják a borokról, de mit tegyek, ha éhes vagyok az új élményekre:)

Következzen az este teljes jegyzete:

Német és osztrák rieslingekről sokszor lesz még szó, jelenleg még kevés a tapasztalatom, de eddig úgy tűnik ez az a stílus, amit leginkább keresek a borokban: zamatgazdagság, frissesség, könnyed elegancia. Külföldi borokhoz képest még viszonylag megfizethető áron hozzáférhetőek, 10 és 20 Euro között is nagyszerű borokat találni, 20 és 30 között már igen komolyakat, 30 körül, vagy picivel túl már nagyon nagy presztizsűek is megvehetőek.

A fenti bor a német Nahe vidékről származik, Mosel, Rheingau és Rheinhessen közé ékelődve, azt írják az okosok, hogy az itt születő borokban egyesül a Moseliek intenzív aromagazdagsága a Rheingauiak teltségével. Kis kutatás után kiderül, hogy a borvidék legmeghatározóbb borászata a Hermann Dönnhoff, dűlőszelektált grosses gewachs borait Németország legszebb szárazai között emlegetik. A fenti tétel a szortiment alján található 12 Euro köröli árávál, Bécsből származik, bár a napokban örömmel vegyes meglepetéssel vettem tudomásul, hogy immáron Magyarországon is hozzáférhetőek a termelő egyes borai(köztük épp ez is) az alábbi helyen: www.riesling.hu /a linkért köszönet alföldi merlot-nak/

A bor:

Illata élénk, benne őszibarack, grépfrút, exotikus gyümölcsök mellett csípős kövesség, szájban könnyű test, co2, áttetszőség, valamint  az illatban megismert aromagazdagság fogad, az alkotórészek szépen össze vannak csiszolódva, nem jár külön utakon sem az alkohol, sem a sav, melynél nincs értelme íveket nézni, észrevétlenül teszi a kortyot vibrálóvá és élénkké mindennemű élesség nélkül. Nem különösebben bonyolult és hosszú, de nagyon jó fogyasztani. Profi elegancia. Nagyon kíváncsi vagyok milyenek lesznek a magasabb szintűek. Stabil 6p.