Ezúttal elsősorban édes tokajiakat kóstoltunk, de azért becsempésztem a sorba egy-egy dűlőszelektált száraz hársat és furmintot is. Előbbit én már néhányszor kóstoltam, de a társaság még nem, ezért megmutattam nekik.
Ezúttal elsősorban édes tokajiakat kóstoltunk, de azért becsempésztem a sorba egy-egy dűlőszelektált száraz hársat és furmintot is. Előbbit én már néhányszor kóstoltam, de a társaság még nem, ezért megmutattam nekik.
Ha már jó Pardi Norbert belekezdett és egy római számmal nyitva is hagyta a Tokaji borkörök címet, venném a bátorságot, hogy folytatnám. :)
A Gizella-pincéről sokat hallottam és olvastam pozitívakat, legfőbb ideje volt már megkóstolni néhány borukat is.
Nem bántam meg, határozottan kellemes árfekvésű, kellemes minőségű boroknak bizonyultak, bárkinek szívesen ajánlom.
A borok:
Borbarátaim egészséges irigykedéssel szemlélték múlt hónapi tokaji kiruccanásomat. Mivel az eseményről született cikkek igencsak meghozták a kedvüket, megkértek állítsak össze egy szép sort ottani szerezményeimből.
Így született meg a következő sor, azzal a koncenpcióval, hogy az egyes borok azonos elismertségű termelőktől, azonos árkategóriákból, azonos évjáratból származzanak, így terv szerint hasonló minőségi színvonal mellett az eltérő termőhelyi karaktereket és egyéni stílusokat vizsgálhassuk.
Íme a jegyzetek, négykezes változatban:
Folytatva a tokajizást, a múlt hétvégén természetesen tiszteletemet tettem pár röpke pillanatra a Tokaj Nobilisnál is.
A második nap délelőtt kimentünk a Határi és Csontos dűlőkbe. Eredendően ugye szüretelnünk kellett volna, ez helyett részt vehettünk a szőlősgazda tépelődésében. Mikor szüreteljünk? Nagyok az eltérések nemcsak soron belül a bogyók érettsége között, hanem fürtön belül is. A száraz bornak való alapanyag még átlagosan 17-18 mustfokos, a vadkár viszont napról napra jelentősebb lesz.
Délután került sor végre a megdolgoztatásunkra. A lepalackozásra váró tétel nem kerül kereskedelmi forgalomba. Nagyrészt Hétszőlős alapanyag, kisebb részt a Bott pince saját tételeinek lepalackozása után megmaradt maradványborok. A beavatottak számára Buli-bor néven lesz ismert. Nem tudom, hogy korlátozott számban vehető lesz a pincétől, ha igen akkor nagyon kedvező áron, magnum palackos kiszerelésben. Egy kifejezetten finom, könnyű, nagyon jóivású borról van szó.
A palackozás részleteit nem taglalnám. Bodó Józsi türelmes, szájbarágós útmutatása mellett különösebb zökkenők nélkül sikerült vele megbírkóznunk. A jó hangulatról a jó társaságon kívül a pince saját tételeiből összerakott sor is gondoskodott, amit a munka előtt és közben magunkhoz vettünk.
Íme:
A Somlói Apátsági Pince borai számomra mérföldkövek voltak. Fehérboros útkeresésem kezdeténél egyediségükkel és kivételes gazdagságukkal, valamint hihetetlen kedvező árfekvésükkel egycsapásra meghatározó lett szortimentjük számomra.
Az elmúlt két évben viszont rengeteg egyebet is tapasztaltam, ízlésem sokat formálódott, stílusban egyre inkább más borokat kezdtem keresni. Emmiatt persze értékeikből nem veszítenek.
Az elmúlt héten előkerült két különböző évjáratú hárslevelű tőlük. Erdetileg be akartam várni a 09-est is hozzájuk, de végül ez elmarad.
Következzenek a 07-es és 08-as hárslevelűk, a mai (kritikusabb) szemszögemből:
Tovább kóstolgattam a 2005-ös évjárat nedűit. Ebben a bejegyzésben Németh Attila mátrai borász egy olyan boráról lesz szó, amely bár öt éves, de még mindig kapható és ezt én nagyon méltatlannak érzem, tekintettel arra, hogy egy kiváló minőségű borról van szó. Hiába, úgy tűnik a jó bornak is igencsak kell a cégér.
Ebben a bejegyzésben kettő Nobilis-borról lesz szó.
Az első a Barakonyi Hárs 06 már régóta elfogyott a piacról, én 2 éve vásároltam belőle 2 palackkal. Az egyiket viszonylag frissebben beszerezve néztem meg, a másikat meg az elmúlt hetekben, annak a sorozatnak részeként, miszerint "hol tartanak jelenleg a 2006-os fehérek"?
A másik bor egy szenzációsan jó édes tokaji, mely egyáltalán nem került ki a piacra.
A felcsigázott riesling-kóstoló részletei még munkálatok alatt állnak, de kóstolás természetesen ezalatt is történik.
Az elmúlt napokban kinyitottam két furmint-hárslevelű házasítást:
Úgy néz ki mostanság a könnyebb, gyümölcsösebb, elegánsabb fehérborok divatja zajlik. Szerzőtársamhoz hasonlóan én is ilyesmiket nyitottam a héten, stílusuk alapján helyet kaphattak volna akár a tegnapi poszt borai között is.
Első nap rendesen belehúztam. Kb. 50 bort sikerült kóstolni, és gyors benyomásokat rögzíteni. Vannak persze az ilyen kóstolásoknak hátulütői, nem a leghitelesebb képet adják a borokról, de mit tegyek, ha éhes vagyok az új élményekre:)
Következzen az este teljes jegyzete:
A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.
Ez a bor volt 2008 végén az első általam kóstolt tétel a pincészettől.Tetszett, de nem mondanám, hogy különösen elvarázsolt volna, értékeltem gazdagságát, kiváló ár/érték arányát, jobban szerettem volna kevesebb maradékcukorral, illetve intenzívebb savérzettel. A pince mindenestre felkeltette az érdeklődésemet, és hála ennek szép lasssan megismertem a teljes szortimentet, a hárslvelő, majd a furmint, de leginkább a juhfark már igen nagy hatással voltak rám, azonnal feliratkoztak kedvenceim közé. A borokat volt lehetőségem elég gyakran újra és újra kóstolni, és soha nem okoztak csalódást, de mindig úgy tartottam számon, hogy nekem a fajtaborok sokkal jobban tetszenek a házasítástól. Eltelt 1-2 SAP-mentes hónap, és tavaly évvégén újra kezem ügyébe került a korábban kissé mellőzött Hilla-cuvée, és ráébredtem, hogy nekem ez igencsak tetszik. Olyannyira, hogy a múltkori "szuper-somlói" kóstoló előtt öszéntén elgondolkoztam, hogy az örökös nagy kedvenc juhfark helyett nem -e inkább őt látnám szívesebben a sorban. A nagy kóstoló megvolt, és én addig, míg frissek az élmények, elhatároztam, hogy megnyitok egy palack 2007-es Hilla-cuvée-t.
Íme:
A korábban beharangozott "hard-core" somlói kóstoló végre megtörtént. A szokottnál nagyobb létszámban voltunk jelen, ugyanis a Művelt Alkoholistától alföldi merlot-ék is csatlakoztak hozzánk erre a kóstolóra. Ennek megfelelően egy palackkal bővült a kóstolandó borok listája.
A sor a várakozásoknak megfelelően igen erős volt, de az az elképzelés, hogy a különböző stílusok, édességi fokozatok esetleg felerősítik egymás értékeit nem biztos, hogy összejött, az egységesen koncentrált és gazdag borok egyes esetekben esetleg leárnyékolhattak bizonyos részleteket a többi értékeiből, így lehet egy-egy tétel most nem nyújtott akkora élményt, mint amit magában, vagy másik sorban tudott volna.
P.s. Időközben elkészültek a kóstolón szintén résztvevő pardi norbi jegyzetei is: http://pengyomhegyi.blog.hu/2010/05/04/somloi_esszencia
Következzen a sor:
A soron következő bejegyzések az elmúlt néhány hónap emlékezetes kóstolóit, tételeit elevenítik fel. Ezek az írások már komment képében megjelentek a "Bor az Istenek ajándéka" fórumon, így aki ott rendszeresen megfordul, annak nem lesz új. Nekem viszont kellően nagy élményeket jelentettek, így szeretném, ha itt is meglennének.
Ennek a bejegyzésnek a témája a március elején a Terroir Clubban tartott topik-találkozó, ahol a Királyudvar és testérbirtokának a Domaine Huet-nek válogatott tételeit kóstoltuk. A kóstoló előzménye a TC születésnapja alkalmából rendezett tavaly novemberi eseményének egyik, ezzel nagyon hasonló tematikájú programja:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9004540&go=95066707
Külön öröm, hogy jó időben voltam jó helyen, így a találkozó előtt Kató Andrásnak hála megízlelhettem néhány igen szép Demeter Zoltán bort is.
A Tokaj Nobilis szintén személyes kedvenceim között van saját, privát tokaji listámon. Letisztult, elegáns, fogyasztásra ösztökélő borok, széles választék, megférnek egymás melett könnyed, reduktív illatos borok, könnyebb és komolyabb dűlőszelektált furmintok(ill.hárslvelű) valamint szintén könnyebb és komolyabb édesborok. Mindenki megtalálhatja saját kedvencét, ugyanis mindegyik kategóriában kiemelkedőt tudnak nyújtani.
A most következő jegyzetek az elmúlt néhány hónap kóstolásaiból születtek.