Nemrégiben kettő tételhez is volt szerencsém nagykedvenc Bottéktól. Az egyik érdekessége abban rejlik, hogy épp most jelent meg a piacon ( Terroir Club), így feltehetőleg elsőként tudósíthatok róla, a másik pedig már jó ideje nincs, viszont az említett Terroir Club limitált tételei között ismét megtalálható néhány palack erejéig.
Íme:
Bott: Birtokbor 2010
Primer gyümölcsökkel telt illat, körte, nyári alma, citrusok, mellettük fehér virágok és némi zsírkrétás ásványosság. Szájban alig közepesen telt. Első gondolat, hogy rendkívül zamatos, és nagyon csúszik. Harsogó, lédús körte, hűvösebb citrusok. Pici co2, nagyon remek cukor-sav-alkohol arány, a végére viszont a jellegzetesen 2010-es savak kissé savanyúcukorkásra fogják az utóízt. Ahogy egyik pohár játszi könnyedséggel követi a másikat, hajlamos az ember nem eléggé komolyan venni ezt a bort. Pedig a szájat pillanatok alatt betöltő és elég hosszan kitartó ízei, tisztasága, remek arányai értékes bort sejtetnek. Ugyanakkor, ha objektív szemmel nézzük, kedvezőbb évjáratokban markánsabb, egyedibb, mélyebb, kiműveltebb savszerkezetű borokat is ihattunk már a termelőtől. Mindenesetre kétségtelen örömbor 2010-ből, nagyon kíváncsi vagyok hogy fog fejlődni. Most eléri a 6 pontot. (86)
Bott-rytis 2006
Elég zárkózott illat. Hosszan pörgetve a late-harvestektől megszokottabb kajszis, mézes, gombás-botritiszes jegyek érezhetőek, de tényleg nem kínál most túl sokat. Szájban sokkal megnyerőbb. Közepesnél teltebb korty. Krémes konzisztencia. Nem túl színes, vagy komplex, de mindenképp mély ízek, melyek betöltik a szájüreget. Karakterük kortalanabb kajszis-töppedtszőlős-mézes-édesfűszeres-botritiszes vonalon mozog. Az édesség nem mondhatni túlzónak. A savak csiszoltak, barátságosak, de lehetnének picit feszesebbek, összességében kissé lágyabb szerkezetet adnak, bár van bennük cizelláltság így is. Simasága, gördülékenysége mindenképp tetszetős. A lecsengés hossza közepes. Magabiztos 6 pont. (87-88)
