...plusz egy mesebeli kakukktojás... :)
Még decemberben beszereztem kettőt túlzás nélkül talán a világ néhány legelismertebb grüner veltelinerei közül. Képzeletben természetesen Wachauban járunk.
Az egyik F.X. Pichler M, mint Monumental névre hallgató top-válogatása, a másik pedig a Prager csúcs-veltelinije, a Stockkultur, a híres-nevezetes Achleiten dűlőben található 72 éves ültetvényről.
Amikor várhatólag valami elképesztőt készülünk kóstolni, célszerű melléjük rakni korábban már bizonyított, a társaság számára elfogadott értékkel bíró referencia tételeket.
Egyiknek a wagrami Bernhard Ott csúcs-veltelinijét, a Rosenberg-et választottam. Novemberi nagy Wachau-kóstolónkon a társaságot egyöntetűen levette a lábáról, egy igen erős sorban kapott gyakorlatilag mindenkitől 8 pontot.
Másiknak pedig egy kakukk-tojás tételt, azaz veltelini helyett valami mást, ráadásul hazait. Korábban is voltak olyan elképzeléseim, hogy ha külföldhöz szeretnénk magunkat mérni, akkor úgy az érdekes, ha a legjobb külföldihez a legjobb hazait helyezzük. És ez sok esetben nem tud azonos fajtákkal létrejönni. Múltkor olyan gondolatom támadt, hogy hasonló felépítésű borok esetén miért ne lehetne furmintot rieslinggel összehasonlítani, most az jutott eszembe, hogy akkor zöldveltelinit miért ne lehetne hárslevelűvel. Aromagazdag, illatos, kedves borok, hasonló jellegű, lágyabb savakkal. Ezt alapul véve, már jó ideje motoszkált a fejemben, hogy az egyik legszebb hazai hárslevelűnket, Demeter Zoltán 2008-as Szerelmijét megnézném néhány top osztrák grünerrel egy sorban. Ez a bor is eddig megbízhatóan 8 pont szokott lenni nálunk. Itt is itt.
Következzen tehát a nem mindennapi sor:
Bernhard Ott: Grüner Veltliner Rosenberg Erste Lage 2009
Mély és szeretnivaló illat. Sárgadinnyés-mangós gyümölcsösség, édesgyökér, buja fűszeresség. Szájban olyan, mint eddig bármikor. Közepes, vagy attól valamivel teltebbnek tűnő test, jelentős súly, krémes konzisztencia, de semmiféle robosztusság. Mély zamatok, egzotikus gyümölcsök és zöldveltelinis fűszerek kavalkádja, hosszan és intenzíven érezhetőek. Savai picit lágynak mondhatóak, de végig kísérik a kortyot és képesek kiemelni a bor kivételes gazdagságát. Tulajdonképpen pontosan beleilleszkednek a bor stílusába, dominancia nélkül egészitik ki a szerkezetet hibátlanul gömbölyűvé. Tükörsima felszínek, illesztésmentesen megvalósuló hedonisztikus örömök. Továbbra is tartom a 8 pontot. Voltak a sorban még nagyobb gazdagsággal rendelkező borok, de talán őnála találkoznak a részletek a legcsiszoltabb harmóniában.
Demeter Zoltán: Tokaji Hárslevelű Szerelmi 2008
Hasonlóképp szeretnivaló illat. Nem annyira mélyrehatoló, de nagyon kifinomult. Finom fűszerek, virágok, pici mézesség, győri édes keksz. Közepesen telt korty. Aromái kellemesen mélyek, bár korántsem olyan megdöbbentően, mint a sor többi tagjánál. Ennek ellenére igencsak megragadják érzékeinket, vezetik őket, a korty közepére nagyon szépen kibontakoznak. A hosszan hullámzó zamatvilághoz szépen idomulnak puha, de mégis cizellált savai. Krémes, omlós konzisztencia, sima élmentes felszínek. Gazdagsága, komplexitása elmarad a többi borhoz képest, (pedig ezen a téren sem szerénykedhet) a savvilág viszont talán itt volt a legszebb. Pazar eleganciája végett nem kevésbé megragadó, mint vetélytársai . 8 pont. (Az elképzelés egyébként szerintem jó volt. A bor a különböző karakterű ornamentika mellett is szépen elfért a sorban, nem volt olyan érzetünk, hogy most valami elképesztően más stílust innánk)
F.X. Pichler: Grüner Veltliner Smaragd „M” 2009
Nagyon mélyrehatoló illat. Fűszerkavalkád, egzotikus gyümölcsök, mély ásványosság, tejszín. Szájban közepesnél teltebb, valószínűtlenül mély és komplex korty fogad. Mangó, sárgadinnye, avokádó, fűszeráradat, földesség, intenzív kőporos ásványosság. Szépen elkülönülő, egyenként is igen mély rétegek, összhatásukba bele lehet szédülni, hosszuk véget nem ér. Krémes konzisztencia. Széles, érett savak, együtt hömpölyögnek a hihetetlen gazdagsággal. A korty végére érve én már olyan szinten kapargattam vissza az államat a földről, hogy az utóízben megjelenő enyhén csípős kesernyével képtelen voltam foglalkozni. A két első referencia tételhez képest nagyságrenddel nagyobb mélységet és összetettséget ad, az pedig akkor lehetséges, hogy már közelebb helyezi a 9 ponthoz.
Prager: Grüner Veltliner Achleiten Stockkultur 2007
Itt is hasonlóképp velőig hatol az illat. Nagyobb élénkséget ígér, karakterében egyébként hasonló, komplex fűszeres-egzotikus gyümölcsös-mélyen kőporos vonalon mozog. Szájban könnyebb érzetű az előző bornál, de így is azzal összemérhető hihetetlen gazdagságot nyújt. A korty közepén itt is összesűrűsödnek az élmények, a szájból kiűzhetetlen tömörség és a zamatrétegek szédítő és letaglózó mélységérzetet adnak, mely után a fajtától talán szokatlan lüktető savak viszik tovább érzékeinket az ellenkező pólusú ámulatba. ( a savak kétségtelenül itt voltak a leginkább lehengerlőek, de a másnapi visszakóstolással azért megállapítottam, hogy az Ott és a Pichler nyugodtabb, puhább savai talán jobban passzolnak ezeknek a boroknak a stílusához) Az előzővel nálam megegyező minőségi szint, könnyedebb érzetű, nincs kesernye, talán icipicit elmarad az ízkomplexitás, de tömörebb a magja és legalább olyan szédítő a mélység. Ismét a 9 pontot ostromoljuk, a pillanat hevétől függ, hogy épp elérjük-e.
