Up to date alatt olyan borokról van szó, melyekről már született írás, de mégis érdekesnek ígérkezik életpályájuk követése. Az eredeti szándék mellett az újabb leírásoknak olyan egyéb funkcója is van, hogy nyomon követi a kóstoló személy (esetünkben jómagam) "egyedfejlődését" is. Egy nem túl tapasztalt, de szorgalmas kóstoló életében akár fél év alatt is összegyűlhet annyi új tapasztalat, mérföldkő, ami kicsit átrendezheti a korábbi skálát.

Új kóstolás, új leírás, új vélemény.

 A beharangozottaknak megfelelően megtörtént mélyebb merítésünk Mosel-Saar-Ruwer rieslingjeinek világába. Erős sor volt, alig akadt 7 pont alatti tétel. A sor hét tagjából öt megvásárolható Magyarországon is.

Következzenek a borok:

Tegnap este lazításképpen bontottam ezt a bort, és bár abszolút nem terveztem írni róla, kiváló ár-érték aránya, és egyáltalán a bor értékei kapcsán mégiscsak született róla egy rövid leírás. A Pálffy pince a Káli-medencében található, ahonnan már sikerült szép borokat innom, részben ezért is voltam kíváncsi erre a tételre. A pincéről bővebb információ itt található, nézzük a bort. Halvány aranyszínű. Illata közepesen intenzív, gazdag, rétegzett: mezei virágok, fehérhúsú gyümölcsök, pici szénásság és mézesség, valamint elegáns ásványosság. Hidegebbre behűtve is szép, kicsit melegedve azonban még vonzóbb. Kóstolva nagyon szép gömbölyű kortyot kapunk gyümölcsös és méginkább ásványos aromákkal. Élő, dinamikus bor, érett savakkal, nagyszerű zamatokkal, közepesen hosszú utóízzel. Elmarad a nagyon komoly olaszrizlingek komplexitásától, de a maga szintjén tökéletes. Nem tudok információval szolgálni arról, hogy bontás után egy nappal miképpen muzsikál, mert az én palackom két óra leforgása alatt elfogyott. Magabiztos 5 pont, de bujkál bennem a kétség, hogy keveset adtam rá. A Bortársaságnál vettem, klubáron 1200 HUF palackja, amit finoman szólva is megér.             

Ebben a bejegyzésben kettő Nobilis-borról lesz szó. 

Az első a Barakonyi Hárs 06 már régóta elfogyott a piacról, én 2 éve vásároltam belőle 2 palackkal. Az egyiket viszonylag frissebben beszerezve néztem meg, a másikat meg az elmúlt hetekben, annak a sorozatnak részeként, miszerint "hol tartanak jelenleg a 2006-os fehérek"?

 A másik bor egy szenzációsan jó édes tokaji, mely egyáltalán nem került ki a piacra.

 Múlt pénteken a beharangozottaknak megfelelően megtörtént mélyebb merítésünk elsősorban a német rieslingek világába. Cél volt, hogy  a fajta szempontjából legjelentősebb borvidékek egyaránt képviselve legyenek egy-egy jelentős(nek mondott) tétellel.

A felcsigázásban már megtörtént az előzetes tudnivalók leközlése, így következzenek a jegyzetek ezúttal is "négykezes" változatban: 

Az elmúlt hétvégén vendégáradat volt nálunk, és mint így ,néhány palack bor felbontásra került. Mivel látogatóim inkább édesszájú emberek, így a választott borokban annyi volt egyedül közös, hogy egyik se a száraz kategóriába esik.

Én sajnos már rég nem tudok úgy leülni borozni, hogy közben ne jegyzetelnék( akár ténylegesen, akár gondolatban) így ez az esemény sem marad írás nélkül:)

Homonna Attila borai nem egyszerűek. Nem ugranak egyből a lelkes borissza ölébe, aki természetesen arra számít, hogy a jól csengő névhez tartozó tételek azonnal elkápráztatják. A múltkori érett furmint-kóstoló tanulságai szerint én is még ezen borisszák klubját gazdagítom. :)

A most következő bejegyzésben olyan borairól lesz szó, melyeket még nekem is sikerült elég jól befogadni. A Határi furmint 07 jegyzete márciusi kóstolás alapján született, igen mély nyomot hagyott bennem, a legkiemelkedőbb furmintok közé gondolom. Az Édes Hármas 07 a napokban került elfogyasztásra és lejegyzetelésre:

Berecz Stephanie borait még nem túl régóta ismerem. Első találkozáskor rögtön megfogtak könnyedségükkel, intenzív és kedves gyümölcsösségükkel. Mindenképp egy nagyon színes foltot jelentenek a tokaji borok palettáján. Most leginkább a 2009-es dűlős borokat várom tőlük, előzetesen szenzációsnak ígérkeznek.

Ezt a bort már többedik alkalommal kóstoltam, mindig egyre jobban tetszett. Stílusában abszolút megfelel a pincészet borairól kialakult képnek.

A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.

 Úgy néz ki Albert Gazda német-osztrák borimádata engem is kezd igencsak megfertőzni. Mostanság erős késztetést érzek a rieslingek és grüner veltelinerek világában való elmélyüléshez. Ezúttal az utóbbiból dobtunk össze egy szép sort harmadmagammal(ironman és pardi norbi is érezte ezt a késztetést) a fajtával való tapogatózó ismerkedés céljából.

Ez a bor volt 2008 végén az első általam kóstolt tétel a pincészettől.Tetszett, de nem mondanám, hogy különösen elvarázsolt volna, értékeltem gazdagságát, kiváló ár/érték arányát, jobban szerettem volna kevesebb maradékcukorral, illetve intenzívebb savérzettel. A pince mindenestre felkeltette az érdeklődésemet, és hála ennek szép lasssan megismertem a teljes szortimentet, a hárslvelő, majd a furmint, de leginkább a juhfark már igen nagy hatással voltak rám, azonnal feliratkoztak kedvenceim közé. A borokat volt lehetőségem elég gyakran újra és újra kóstolni, és soha nem okoztak csalódást, de mindig úgy tartottam számon, hogy nekem a fajtaborok sokkal jobban tetszenek a házasítástól. Eltelt 1-2 SAP-mentes hónap, és tavaly évvégén újra kezem ügyébe került a korábban kissé mellőzött Hilla-cuvée, és ráébredtem, hogy nekem ez igencsak tetszik. Olyannyira, hogy a múltkori "szuper-somlói" kóstoló előtt  öszéntén elgondolkoztam, hogy az örökös nagy kedvenc juhfark helyett nem -e inkább őt látnám szívesebben a sorban. A nagy kóstoló megvolt, és én addig, míg frissek az élmények, elhatároztam, hogy megnyitok egy palack 2007-es Hilla-cuvée-t.

Íme:

A korábban beharangozott "hard-core" somlói kóstoló végre megtörtént. A szokottnál nagyobb létszámban voltunk jelen, ugyanis a Művelt Alkoholistától alföldi merlot-ék is csatlakoztak hozzánk erre a kóstolóra. Ennek megfelelően egy palackkal bővült a kóstolandó borok listája.

A sor a várakozásoknak megfelelően igen erős volt, de az az elképzelés, hogy a különböző stílusok, édességi fokozatok esetleg felerősítik egymás értékeit nem biztos, hogy összejött, az egységesen koncentrált és gazdag borok egyes esetekben esetleg leárnyékolhattak bizonyos részleteket a többi értékeiből, így lehet egy-egy tétel most nem nyújtott akkora élményt, mint amit magában, vagy másik sorban tudott volna.

P.s. Időközben elkészültek a kóstolón szintén résztvevő pardi norbi jegyzetei is:  http://pengyomhegyi.blog.hu/2010/05/04/somloi_esszencia

Következzen a sor:

A soron következő bejegyzések az elmúlt néhány hónap emlékezetes kóstolóit, tételeit elevenítik fel. Ezek az írások már komment képében megjelentek a "Bor az Istenek ajándéka" fórumon, így aki ott rendszeresen megfordul, annak nem lesz új. Nekem viszont kellően nagy élményeket jelentettek, így szeretném, ha itt is meglennének.

Ennek a bejegyzésnek a témája a március elején a Terroir Clubban tartott topik-találkozó, ahol a Királyudvar és testérbirtokának a Domaine Huet-nek válogatott tételeit kóstoltuk. A kóstoló előzménye a TC születésnapja alkalmából rendezett tavaly novemberi eseményének egyik, ezzel nagyon hasonló tematikájú programja:

 http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9004540&go=95066707 

Külön öröm, hogy jó időben voltam jó helyen, így a találkozó előtt Kató Andrásnak hála megízlelhettem néhány igen szép Demeter Zoltán bort is.

A Tokaj Nobilis szintén személyes kedvenceim között van saját, privát tokaji listámon. Letisztult, elegáns, fogyasztásra ösztökélő borok, széles választék, megférnek egymás melett könnyed, reduktív illatos borok, könnyebb és komolyabb dűlőszelektált furmintok(ill.hárslvelű) valamint szintén könnyebb és komolyabb édesborok. Mindenki megtalálhatja saját kedvencét, ugyanis mindegyik kategóriában kiemelkedőt tudnak nyújtani.

A most következő jegyzetek az elmúlt néhány hónap kóstolásaiból születtek.

 Sajnos az előre "felcsigázott" somlói sor néhány héttel elhalasztódott nem várt betegségek végett, így az utolsó pillanatban kellett összerakni egy sort a csökkent létszámban megjelenő, de lelkesedését egy pillanatra el nem vesztő klub számára. Ebből született egy tematika nélküli, egymással nem összefüggő borsor, saját örömünkre, művelődésünkre, elsősorban ezúttal külföldi tételekkel.

Következzenek a borok:

Első bejegyzésemben nem meglepő módon egyik kedvenc pincészetemről lesz szó. Az ő boraik képviselik minden édességi fokozatban azt a stílust, amit jelenleg leginkább kedvelek. A most következő teljes 2007-es dűlőszettet már közel másfél éve rejtegetem, azzal a céllal, hogy vakon megnézzem őket egymás mellett akkor, amikor érzésem szerint csúcson, vagy csúcs-közeli állapotban lehetnek. Mivel a február végi Terroir Clubban tartott Csontos-vertikálison (lesz majd később arról is szó) úgy éreztem, hogy nekem a 07-es érettségi állapota tetszik leginkább, úgy döntöttem eljött az IDŐ. A sorba becsempésztem kakukktojásként egy ugyanezen évjáratból származó Tokaj Nobilis Barakonyi furmintot, mivel úgy érzem ez a stílus hasonlít leginkább a Bott-furmintok stílusához.(végül azért nem volt nehéz kiszúrni)

Következzenek a jegyzetek: