Ez a bor volt 2008 végén az első általam kóstolt tétel a pincészettől.Tetszett, de nem mondanám, hogy különösen elvarázsolt volna, értékeltem gazdagságát, kiváló ár/érték arányát, jobban szerettem volna kevesebb maradékcukorral, illetve intenzívebb savérzettel. A pince mindenestre felkeltette az érdeklődésemet, és hála ennek szép lasssan megismertem a teljes szortimentet, a hárslvelő, majd a furmint, de leginkább a juhfark már igen nagy hatással voltak rám, azonnal feliratkoztak kedvenceim közé. A borokat volt lehetőségem elég gyakran újra és újra kóstolni, és soha nem okoztak csalódást, de mindig úgy tartottam számon, hogy nekem a fajtaborok sokkal jobban tetszenek a házasítástól. Eltelt 1-2 SAP-mentes hónap, és tavaly évvégén újra kezem ügyébe került a korábban kissé mellőzött Hilla-cuvée, és ráébredtem, hogy nekem ez igencsak tetszik. Olyannyira, hogy a múltkori "szuper-somlói" kóstoló előtt  öszéntén elgondolkoztam, hogy az örökös nagy kedvenc juhfark helyett nem -e inkább őt látnám szívesebben a sorban. A nagy kóstoló megvolt, és én addig, míg frissek az élmények, elhatároztam, hogy megnyitok egy palack 2007-es Hilla-cuvée-t.

Íme:

Közepesen intenzív, de nagyon jellegzetes SAP illat, aszalt gyümölcsökkel, sós ásványossággal, és sok minden egyébbel, arányai kedvesebb bort igérnek. A korty igen vastag, jól érezhető, inkább desszertboros érzetű maradékcukorral, lustaságtól mégse kell tartani, a sokat emlegetett savak szépen dolgoznak, de nem élesek, a korty jól integrált alkotói, nem adnak elő különszámot, sokkal gömbölyűbb érzetű így a bor, mint a juhfark esetén, de dinamikája is teljesen rendben van. A tapintat is sokkal símább, a cseresség bár jelen van, mégse meghatározó, ahogy az alkohol is barátsogosabb érzetű. Összességében számomra az eddigi legjobb arányokkal rendelkező Apátsági-bor, a szerkezet nagyobb szintű csiszoltsága, rendezettsége számomra közelebb hozza ezt a bort a sokat emlegetett eleganciához és élvezhetőbbé teszi egyszerre kedves és marakáns aromavilágát.Stabil 7p.