A Vega Sicilia látogatást bemutató monstre poszt-sorozat záró epizódja következik. Megismerhetjük végre a Valbuena és az Único titkait, sőt meg is kóstolhatjuk őket. Ehhez egy pihe-puha tejes báránynak is át kellet költöznie az örök gyapjúmezőkre, de utólag ezt egy pillanatra sem bántuk. A kóstolóra és az ezt kísérő kései ebédre a Tudela de Duero faluban található Zurita étterembe megyünk. A helyi specialitásokat kínáló Zurita kellemes és nyugodt környezetet kínál a kóstoláshoz, a kemencében izzó-ropogó fahasábók – egy pillanatra feledtetve a kinti hőséget – barátságos hangulatot kölcsönöznek a modern étteremnek. 

Magyarországról cipeltem magammal ezt a bort és egy kedves ismerősöm szülinapján bontottuk nemrégiben. A Balassa borokat a 2006-os évjárattól fogva nyomon követem és szívesen fogyasztom. A 2009-es száraz tételekkel még csak pár palack beszerzéséig jutottam, ez volt az első, aminél a kóstolásra is sor került.

Világos aranyszín, ránézésre is sűrű anyag. Gazdag, kis melegedéssel méginkább vonzó illat: jelentős mineralitás, száraz szénás-virágos hangulat, nyári körte-alma, kis mézesség. Testes, koncentrált korty kifejezett mélységgel és gazdagsággal: ízben is az ásványos jegyek viszik a prímet, mellettük a gyümölcsös-fűszeres aromák csak kiegészítik az ízspektrumot. A jelentős mennyiségű virgonc, érett savak mellett kis cseresség is érződik. Kifejezetten hosszú utóíz. A korábbi évekhez hasonlóan ez a Balassa furmint is a fajta erőteljes arcát mutatja, koncentrált bor, jelentős termőhelyi bélyegekkel. Nagyon szép, 7 pont.    

Elhagyva a korukat göcsörtösen viselő szőlőtőkéket, végre visszaérkezünk a Vega Sicilia farm épületeihez. Jól esik végre egy kis árnyék, délután két óra körül van és rettentő hőség kerekedett. A farm udvarán állunk, körbetekintve számtalan új épületet látunk. Ezek többsége a 2009-es fejlesztések során épült. Kívülről minden nagyon egyszerű, letisztult, de jól láthatóan a kivitelezéskor nagyon igényes anyagokat használtak. Javier Ausás elsőként a Vega Sicilia kádárüzem rejtelmeit fedi fel előttünk. A saját hordókat készítő kádárüzem 1987-ben indult el, a kiváltó ok az amerikai beszállítók megbízhatatlansága volt. Nem csak a hordók minősége hagyott kívánnivalót maga után, de a Vega Sicilia által előírt szabadtéri érlelési időt sem teljesítették. Az amerikai fa az Único és a Valbuena érleléséhez egyaránt szükséges, de a Pintia kb. 30%-a is amerikai hordókban fejlődik. Az Alión-beszámolóban már említettük, hogy hamarosan az Alión egy része magyar fát kap, természetesen a zempléni tölgyből készült hordók is itt készülnek.

Már többedik alkalommal bizonyul megbízható pinot noir-forrásnak a Cote Chalonnaise-i de Villaine pince. A múltkori alap-tételük után most következzék a top-pinot-juk:

Ribizli, málna, földesség, rumaroma. Közepesen telt korty. Lédús piros bogyós gyümölcsösség, ásványos-fűszeres díszítések. Strukturált közép, közepesnél hosszabb lecsengés. Magas, élénk, cizellált  savak, közepes mennyiségű, finomszemcsés, de kissé porosan száraz tannin. Átlagon fölüli alapanyag, zamatos élettel-teli, de még igencsak rakoncátlan, van még minek összesimulni. 6+ (88-89), de potenciálisan feljebb kívánkozik. 

A történelmi útvesztőből a jelen valóságába visszatérve éppen a szőlőtáblák között suhanunk. A mintegy 1.000 hektáros Vega Sicilia farm egyetlen összefüggő foltot alkot, amelyet csak a kelet-nyugat irányban futó N-122-es főút szakít két részre. A 200 hektárnál valamivel nagyobb területen ültetett szőlő mellett 500 hektár természetes fenyőerdőt, a fennmaradó részen pedig gabonát, lucernát, valamint 170.000 ültetett paratölgyet és tölgyfát találunk. Egyelőre nincs tervben saját parafa dugó vagy hordó készítése, de később bármi elképzelhető. A telepített faállományt mindenesetre 20 év alatt 1.5 milliósra tervezik bővíteni.

Magunk mögött hagyva a modernül szikrázó Aliónt, a Finca Vega Sicilia felé fordítjuk a kocsirudat. Az összefüggő területet alkotó, mintegy 1.000 hektáros Vega Sicilia farm csak 15 kilométer innen a Valladolidot és Peñafielt összekötő főúton. A hatalmas birtok régi és új épületei szinte észrevétlen bújnak meg az út menti fák mögött, csak egy apró táblácska jelzi: van itt valami nem hétköznapi.  Nincs sok idő a botanikus kertnek is beillő buja vegetációt, a szökőkutat és a másfél évszázados épületeket bámulni. Javier Ausás főborász rögtön terepjáróba terel minket és máris indulunk a szőlő felé. Miközben gurulunk, ismét van időm magamban hálálkodni és feldolgozni azt, ami már kész tény: bejutottunk a Vega Siciliához! Hogy miért érdekes ez? Mert vitán felül Spanyolország elsőszámú és a világ egyik legpatinásabb csúcsbirtokán járunk. Ráadásul, a Vega Sicilia arról is ismert, hogy vastag kapui zárva maradnak a látogatók előtt. Exkluzív, több részes tudósítás következik tehát a megközelíthetetlen spanyol legendáról.

Ezt a bort talán már nem kell bekonferálni. Írtam már jónéhány évjáratáról, mindig tetszett.

Citrusok, zöldalma, fehérhúsú őszibarack az illatban. Később egyre jobban ásványosabbanak hat fogpasztás-kőporos jegyek révén. Szájban közepes, vagy egész picit nagyobb test, mindenképp nagyon arányos. Harsogó, hűvös karakterű gyümölcsösség, finom, de átható mineralitás, letisztult, azt lehet mondani tipikus karakterű. Mély, intenzív indítás, majd precíz, acélos, cizellált savak kísérik a szépen fókuszálódó kortyközépi tartalmakat, jó hosszú lecsengés. Csiszolt felszínek, rendkívüli tisztaság, szép egyensúly, feszes elegancia, az érezhető fiatalság mellett is remek az alkotók egysége. A korábbi évjáratok alapján talán melegebb, direktebb borra számítottam, de a klasszis szinthez nem férhet kétség. 7+ (91-92)

Almás-birses-vaníliás illat. Közepesnél nagyobb test, krémes konzisztencia. Viszonylag telt ízek, fehérhúsú gyümölcsökkel, édes fűszerekkel, közepesen, vagy attól leheletnyit hosszabb lecsengéssel. Elég sűrű szövés, kétségtelen anyag-jelenlét, viszont a szélesebb, szétterülősebb savak végett nem érzem igazán fókuszáltnak, mégha az egyensúlyt fenn is tartják. Tisztaság, sima felszínek, de ez mellett is kicsit nehézkesnek tűnt. Több napon keresztül fogyasztottam, volt, hogy 5-höz, volt, hogy 6 ponthoz éreztem közelebb. (85)

A tavalyi év egyik legemlékezetesebb édes bora volt számomra. Itt és itt már írtam róla.  Múltkoriban történt, hogy vendégeimet szerettem volna valamivel jól elkápráztatni, ami jó alkalomnak bizonyult, hogy egy év után újra ránézzek.

Aszalt kajszi, aszalt citrusok, mangó, banán, sütőtök, méz. Mélyről jövő illat. Szájban telt korty, rendkívül intenzív ízek, színes gyümölcskavalkád, zamathegyek. Jelentős édesség, de a lendületes citrusos savak végett fürgén mozog a korty, ehhez még hozzátesz a minimálisan, de kétségtelenül jelen levő co2 is.  A kortyközépen újabb és újabb rétegekben érkeznek az ízek, nagyon hosszú a lecsengés. Összességében remek egyensúly, viszont még mindig fiatalosan rakoncátlan egység. Hatalmas anyag, a 8 pont továbbra is megvan nálam.

Az egész napunk borzalmasan összesűrűsödött. Bodega egy, bodega kettő, bodega három... Mindenhová oda kellene érni, minden percre ki van számítva. Ráadásul a borvidék nem kicsi, simán 50 kilométer távolság is lehet két termelő között. Tiszta ideg vagyok, hiszen nem akárhová megyünk látogatóba. Óriási tiszteletlenség volna elkésni egy olyan helyről, ahol nem fogadnak látogatókat és minket mégis szeretettel várnak. Nagyon kellemetlen lenne sűrű elnézéseket kérni éppen a Vega Sicilia főborászától! Ezt nem vállalom!

A Terra Australis kóstoló második, egyben záró része következik. Az első rész itt olvasható.

„Az élet elmúlik, így is, úgy is. A feledhetetlen pillanatok teszik széppé. Ez a Terra Australis lényege. Feledhetetlen borok, feledhetetlen előadásmód és kőkemény őszinteség. Így működött 12 évig. A jópofizás, álmosolygás és öltönyök borvilágában ez idegennek tűnik. Ez a Terra Australis szabadsága.”

Gedeon Kunsági Kövidinka 2011

Semleges alma, fehér virágok. Könnyű korty, híg, laza szerkezet. Kellemes, tiszta ízei szellősen töltik ki, épp annyira, hogy ne legyen üres. Értelemszerűen pofonegyszerű savak, rövid lecsengés, kissé kesernyés utóíz. Fröccsnek is megfelelő, magában is jó üdítő, beszélni róla viszont szinte fölösleges. Vidám, kompromisszumok nélküli 3 pont.

Heimann Szekszárdi Kadarka 2011

Kék csemegeszőlő, finom fűszerezettség. Nagyon primőr hangulat. Alig közepes test, könnyedség, laza szerkezet. Alig közepesen hosszú lecsengés. Tiszta és finom, de igen egyszerű. Egy hétvégi délutánt viszont nagyon kellemesen kísért.  Erős 4 pont.

Légli Géza Szőlőskislaki Pirosbor 2011

Málnás-epres illat. Közepes test, laza szerkezet, széles, jóízű savak. A lédús gyümölcsös ízek kellemesen betelítik a szájüreget, a lecsengés közepesnél rövidebb. Tiszta, egyensúlyos, finom. 4 és 5 pont között, abszolút örömbor.

Késő délután, rekkenő hőségben érkezünk a Finca Santa Martához. A tanya (finca) a Roa és Anguix falvakat összekötő úttól egy kurta kilométerre fekszik. A csend és nyugalom ára csak a rövidke dűlőút, a villa – mert koránt sem tanya ez – elegáns homlokzata diszkréten bújik el a hullámzó szőlőhegyek közt. A veszélyesnek tűnő házőrzők csak a szemhéjukat billentik ránk az árnyékból, egy leheletnyi energiát is sok volna most pazarolni. Igaz, ami igaz, rettenetesen meleg van. Látogatásunk részleteit még hetekkel ezelőtt María del Yerroval egyeztettem le. Helyi ügyekben kisebb segítséget is kértem tőle, ő pedig szó nélkül elintézett néhány nagyon fontos telefont. Még nem is találkoztunk, de Maríának már akkor feledhetetlen élményeket köszönhettem. No, de ne szaladjunk ennyire előre!

Banán, körte, alma, pici mézes-tejszín. Közepesen telt korty. Nem túlzó az édesség, az ízek közepesen teltek, a savak viszont sajnos nem igazán teszik oda magukat. Van benne anyag, a lecsengés is talán közepesnél hosszabb, de mégse igazán fókuszált. Élő példa az egyensúlyban rejlő X-faktorra. A 08-as az átlagnál alig több gazdagsággal, a hihetetlen jó arányai végett volt képes számtalanszor ámulatba ejteni. Ez a bor pedig, az elődtől gyakorlatilag egyedül a sav-édesség egyensúly eltolódásában különbözve, egy korrekt, csiszolt, tényleg szerethető, de a belépőszintűnél nem olyan sokkal több, könnyedebb édes tokaji. Eléri a 6 pontot. (86)

Királyudvar Demi Sec 2009

Hasonló aromavilág. Banánkrém, trópusiak, citrusok, kövek. Hasonlóképp közepes, vagy egész picit teltebb korty. Kicsit mélyebbnek ható ízek, a kevesebb maradékcukor ellenére is, vagy legalábbis a savak jobban kiemelik. Tömörebb szerkezet, hosszabban időző közép. Érett, de fajsúlyos savak vezetik a kortyot, elég hosszú lecsengés. Jó egyensúly, de az egység fiatalos. 6 és 7 pont között. (89)

Hollóvár: Sauvignon Blanc 2010

Illatában lime, grapefruit, egres, mélyebbről jövő vegetális jegyek, pici sósság. Alig közepes test. Tisztaság, áttetszőség. Közepesen intenzív ízek, hűvös, fanyar gyümölcsösség, zöldnövényi karakter. A lecsengés szintén közepesen hosszú, a korty második fele az élénk savak játékáról szól.

Hollóvár: Furmint 2010

Illatozva nyári alma, citrusok, tűzköves mineralitás jön a pohárból. Szintén szűk közepes a test, áttetsző stílus. Közepesen intenzív ízek, az előző bortól talán egy árnyalatnyit strukturáltabb a közép, viszont a savak még inkább dominánsak a végére. A lecsengés itt sem hosszabb közepesnél.

Egyértelműen a 2009-től megfigyelhető új, könnyebb, tisztább, sterilebb, de az azelőttieknél talán jóval kevésbé jellegzetes stílust követik ezek a borok is. Értelemszerűen most az évjáratnak megfelelően kisebb testek, és némiképp kilógóbb savak tapasztalhatóak, ami szerintem nem feltétlen áll jól ezen eleve könnyedebbre  szabott  stílusú tételeknek. A borok a gazda elképzeléseinek megfelelően olyannyira  nem telítenek el túlzottan, hogy már-már a másik oldalra esnek át. Először éreztem olyat Hollóvár-borok esetén, hogy nem minősül szentségtörésnek, ha ebben a melegben inkább fröccsként fogyasztom őket, annak ellenére hogy nyílván így megkarcsúsodva is túlmutatnak azon a kategórián. Nálam 5 pontnál semmiképp nem volt több egyik sem.

Délutánra időzítettem még egy somlói jegyzetet.

Az új-zélandi professzionális borászkodás története csak néhány évtizedet foglal magába, mégis meglehetősen ismertek, keresettek (és jók) az itt készült borok. Aki részletesebben szeretne a vidék bortörténelméről olvasni, az itt például megteheti. Az eddigi kóstolási tapasztalataim alapján a sauvignon blanc és a pinot noir a két legígéretesebb fajta a területen, de ezek mellett azért számos mást is telepítettek. Néhány napja kóstoltam az alábbiakat:   

A következő kiruccanás célpontja a Pedrosa de Dueroban található Bodegas Rodero. A tavalyi Ribera del Duero nagyboros kóstolónkon a Reserva 2004 mindannyiunkat elbűvölt. A gyümölcs szuperérettsége, a tannin és a hordó finomsága kevés helyet hagyott a kritikának. Amikor a ribera del dueroi túra ötlete felmerült, az elsők között kerestem meg a pincészetet. Carmelo Rodero családja négy generáció óta foglalkozik szőlőtermesztéssel. A dédnagyszülők kicsiben elkezdett háztáji gazdaságát a nagyszülők teljesítették ki igazán, később ők hozták létre a pedrosai termelőszövetkezetet. Carmelo éppen ebbe szövetkezetes miliőbe született bele, de néhány év után változtatott: saját lábára állt és 50 hektáron megtermelt szőlőjét önállóan kezdte értékesíteni. Miután 15 éven át tudhatta kliensei között a mitikus Vega Siciliát, Carmelo elegendő önbizalmat és eltökéltséget gyűjtött egy saját bodega megalapításához.

Repülőtéren jutottam hozzá, 29 Euro volt. Parker 90 pont, Wine Spectator 91, Cellartracker 90.5  8 jegyzet alapján.

Zárkózottan induló, de idővel szépen nyíló illat. Ideálisan érett málna, szilva, édesebb fűszerek. Közepesnél nagyobb testű korty. Élénk, cizellált, de csiszolt savak, illetve közepesnél több, érett, finom tapintatú, de jó tartású tannin gondoskodik profi szerkezeti vázról. Telt ízek, kifejező gyümölcsösséggel,  fűszerességgel. A középen szépen bontakozik az anyag, van fókusza, vezetése a kortynak. Viszonylag hosszú lecsengés, egyensúly, egység. Semmilyen fronton se világraszóló, de minden szinten átlagon felüli, elegáns tétel. 7 pont.

Viszonylag mély illat, komplex fűszerességgel. Érzetem szerint ez lényegesen nagyobb százalékban származik a remek hordóból, mint a gyümölcsből, de kétségtelenül szép. A fűszerek mellett érett szilva és szeder adják a gyümölcsösséget. Közepesnél teltebb korty. A tannin valahol a közepes és a sok között, érett, sima, bársonyos. A savak is finom tapintatúak, kissé puhák, de elégséges tartást adnak. Szép intenzitású ízek, az illatnak megfelelően érett kék és fekete gyümölcsöket, valamint hordófűszereket találhatunk. Közepes, vagy attól picit hosszabb lecsengés. Tiszta, profin elkészített, finom bor, de a klasszis szinthez én több mélységet, erőt várok. Stabil 6 pont.

Ribera del Dueroval való ismerkedésünk elsőként a Bodegas O. Fournier-hez vonzott minket. Reggel van, Berlangas de Roa faluban járunk. Ennénk-innánk valamit, de csak lehúzott redőnyöket látunk, sem ember, sem más meg nem mozdul. A birtok a faluból egy pár kilométeres földúton érhető el, gabonaföldeken és ártéri nyárfásokon hajtunk keresztül. A Duero nem lehet innen messze, a folyami üledékes talajt akaratlanul is kiszúrom. A spanyol tulajdonú O. Fournier csoport összesen három borászatból áll. A projekt 2000-ben indult Mendozában, ahol ma közel 110 hektár termőterülettel rendelkeznek. A remek adottságok mellett a kedvező földárak és az alacsony termelési költségek miatt kezdtek Dél-Amerikában. A dueroi borászatot 2002-ben, a chilei projektet pedig 2007-ben indították útjára. A munka José Spisso főborász irányításával zajlik, aki a 3 birtok között ingázva ellenőrzi és felügyeli a helyiek munkáját. Laura Terrazas borásszal van találkánk, aki Ribera del Dueroban felel a borok elkészítéséért. Laura közvetlen és jó kedélyű, rögtön a szőlő irányába mutat, lássuk, miből lesz a cserebogár.

Az utóbbi időszakban egyre több francia bort kóstolok és iszok, a fókusz pedig egyértelműen Burgundiára összpontosul. Sajnos erről a vidékről még az alapszintű kóstolási ismeretek megszerzése is viszonylag költséges, dehát ingyenes tanulási lehetőség amúgy is ritkán pottyan az ölünkbe. A közelmúltban néhány, a belépő szinttől mindenképpen magasabbra pozícionált fehérbort kóstoltam a remeknek tartott 2009-es évjáratból. Az alábbi tételeket vettem górcső alá: