Egy new york-i borboltban akadtam rá erre a borra, jó társaságban helyezték el, mindössze 2 méterre egy-egy palack Petrus-tól és Chateau Margaux-tól (velük egy magasságban szerencsére). Elsősorban azért vásároltam meg, hogy megmutassam néhány borkedvelő ismerősömnek, akik sosem ittak még aszút. Rendben is van, nem vallunk vele szégyent külföldön. Közepes aranyszínű. Közepesen intenzív, édes, gazdag illat: narancslekvár, aszalt kajszi, méz, viasz, botritisz. Nagy testű, gazdag és jól struktúrált korty, az illathoz hasonló aromákkal (elsősorban friss és aszalt gyümölcsökkel). Kifejezett mélység és aromagazdagság, remek egyensúly. A címke szerint 164 g maradékcukrot tartalmaz, ezt szépen ellenpontozzák a savak, amelyek azonban lehetnének egy kicsit csiszoltabbak, mintegy gördülékenyebbé téve a bort. Jól fókuszált, de nem extrém tömör kortyközép, hosszú, gyümölcsös lecsengés. Remek bor, tisztességes 7 pont. $44.
Mélyről jövő illat, százrazra aszalt kék bogyósok, szilva, szeder, mellette füst, toast, szárított kékvirágok, nem erőteljes, de nagyon szép palackbuké érintésnyi avaros-dohányos-kátrányos díszítésekkel. Fellelhető némi tintás-fémes színezet is, ami olyankor szokott lenni, amikor jó adag integrálatlan tanninra lehet számítani. Összességében igen komplex. Közepes, vagy kicsit nagyobb test. Elég jelentős, közepesnél jóval több tannin, sima és kemény, a magas, cizellált savakkal fej-fej mellett alakítják a bor szilárd, feszes vázát. Telt ízek, kortalan sötét bogyós gyümölcsösség, komplexebb ásványos-fűszeres-pörkölt-palackérett jegyek töltik ki az attack-ot, a textúra az érettebb borokra jellemzően porhanyósan-bársonyos. A közép szépen struktúrált, ugyan extrém mélységű denzitások nincsennek, de van benne mag, a lecsengés elég hosszú. Sajnos az utóíz váltja be igazán a tintás illat ígéretét, a tannin lehajrázza az addig fej-fej mellett megnyilvánuló alkotókat, rendesen kiporszívózza a szájat. Ettől még persze értékes, komplex, izgalmas bor ez, sőt ezzel együtt is szívesen kóstolgattam, minden bizonnyal étellel okosan párosítva még több lenne belőle kihozható. De van egy olyan érzésem, hogy neves premier cru ide, vagy oda ez a tannin bizony az életben nem fog besimulni. Nem igazán tudom mi lenne az adekvát pontszám, eredendően masszív 7 pontos anyag ez, mindenki eldöntheti, hogy kilógó tannin-szárításért mennyit szokott levonni. Mindenesetre 60 Euroért nem mozgatok meg minden bokrot, hogy újabb palackot szerezhessek. :)
Citrusok, licsi, barackvirág, rózsa, illatos szőlő. Jellegzetes, tipikus sárgamuskotály illat kívánatosan friss és harsogó kiadásban. Szájban közepesen telt. Intenzív attack, az ízek teltsége felnő az illat ígéretéhez, sok gyümölcs, muskotályos szőlő, mintha pici sósság is játszana. Külön tetszenek az arányai, ez a szintű gazdagság és maradékcukor mellett a savak is megtartottak, a bor nem ragacsos, hanem könnyed, játékos, remek egyensúlyú. A lecsengés közepesnél nem hosszabb, de nem is kell, hogy az legyen. Komoly, tömör struktúrát természetesen ne keressünk, de azért ebben a tekintetben is jócskán túlmutat a fajtára sokszor jellemző üdítőitalos lazaságon, mindenképp korrekt, borszerű szerkezeti felépítése van a tételnek. Egyébiránt sokat nem kell rajta gondolkodni, hanem inni, és kínálgatni vendégeknek, mert szinte biztos sikere lesz. Magabiztos 5 pont, hirtelen nem is tudok nagyobb best buy-t a maga kategóriájában.
Domaine Bart: Marsannay Les Champs Salomon 2009
A terroir-kutatás újabb állomásaként a Tokaji Lösz Arcai másodszor ad helyt a löszös talajról préselt boroknak. A rendezvényen összesen 13 Tokaj-hegyaljai pincészet boraival lehet ismerkedni. A tokaji mezőnyt idén egy pannonhalmi és két szekszárdi vendégpince egészíti ki. A kóstoló 2012. szeptember 12-én lesz Budapesten, a Magyar Borok Házában. A Tokaji Lösz Arcai összefogás célja, „hogy bemutassa a lösz talaj borban megjelenő karakterét, szépségeit, eleganciáját, kecsességét a különböző birtokok, dűlők tükrében”. A teljes programot 
Nehéz illat, kortalan trópusi gyümölcsök, sárgadinnye, tejszín, vaj, mandula, méz. Elég nagy test, sűrűn krémes konzisztencia. Vastag, gyümölcsös ízek, de nem friss kiadásban, inkább sültalmás, kompótos formájú sárga húsú vonalat kell elképzelni. Tömör, ásványos mag formájában gyűlik az anyag a kortyközépen, mellettük széles, fajsúlyos, de azért cizellált lefutású savakat találunk. Ha nem is kilométeres, de azért jó hosszú a lecsengés, tiszta, kilógó alkotók emlékétől mentes az utóíz. Nem mondom, hogy a stílus nagy rajongója volnék. Számomra kicsit nehézkes a bor, nem is könnyen csúszik, pedig tényleg nem tudok belekötni az egyensúlyába és az egységébe. A krémes-kompótos világ is ezt erősíti, hiába, nem lehet minden légies, áttetsző és harsogó. :) A maga műfajában viszont klasszis minőséggel állunk szemben. 7 pont (90)
Illatában fehér virágok, fehér húsú gyümölcsök, győri édes keksz. Közepes testű korty. Első pozitívum rögtön a buborékozás. Sűrű, de igen finom. Megvallom, a legtöbb pezsgőnek számomra túl aggresszív a habzása, rendre nem is kényelmes szájban tartani a nyomás miatt, ezért nem túl kifinomult módon szoktam egyet rázni rajta, kóstolás előtt. Itt most hálistennek erre semmi szükség nem volt, nem tudom mondanak -e ilyet, de én mondom, a szénsav jól integrált. :) Tiszta, zamatos ízek, nem is annyira kortalan, definit gyümölcsösséggel, mézes-virágporos díszítésekkel. Közepes, vagy attól egész picit hosszabb lecsengés. A konzisztencia jól esően selymes, a kedves stílushoz és ízvilághoz jól is passzol talán a minimálisan érződő maradékcukor, illetve a finom állagú, picit lágyabb irányba tendáló, de kétségtelenül elegendő mennyiségű és jó egyensúlyt fenntartó savak. Kétségtelenül vannak ettől precízebb, fókuszáltabb felépítésű, komplexebb és intenzívebb aromájú pezsgők, de nekem így, ahogy van nagyon tetszett. Minden bizonnyal fogok máskor is venni. Valamivel kettőezer forint felett volt Szegeden az exCora Auchan áruházban. Ez a palack nálam elérte a 6 pontot.
Tiszta, szinte famentes gyümölcsélményt nyújtó illat, sok és jól definiált szederrel. Finom, komplex fűszeresség díszít, ánizs, érintésnyi paprika, szerecsendió, némi krétaporosság. Tetszik, hogy benne van a nagy bor ígérete, de ugyanakkor áthatja egy természetes, magától értetődő lezser hangulat, ami miatt alig várja az ember, hogy belekortyoljon. Közepesnél alig nagyobb test. Intenzív ízek, az illatnak megfelelően tiszta, és koncentrált gyümölcsösség, friss, érett, szaftos szederrel, áfonyával. Nincsenek áll-leszakító mélységek, de szépen strukturált a bor. Határozott kortyközepi mag nyújtja meg a lecsengést, feszes, cizellált, de jóízű savak vezetik a kortyot, a tannin közepes mennyiségű, érett, finom tapintatú, kiválóan integrált, nulla adsztringencia-élménnyel. Nem kell bődületesen nagy anyagot elképzelni, hanem egy tiszta, zamatos örömbort, arányos, részletgazdag szerkezettel, szőlőből származó értékekkel. Simán 7 pont. (90-91)
Merthogy Wachauban nem csak riesling és grüner terem....
Enyhén aszalódott fekete ribizli, finom dohány, pörkölt kávé, keserűcsokoládé, némi bőrös animalitás, pici gyógynövényes fűszeresség. Érdemes időt adni neki, egyre komplexebbnek tűnik. Közepesen telt korty. Arányosan telt, de semmiképp nem lehengerlő koncentrációjú ízek, kortalan gyümölcsökkel, szép, nem tolakodó hordóval, kezdődő tercier hangulattal. Jelentős, de azért bőven emészthető mennyiségű, kemény tartást adó, de sima és elég jól integrált a tannin. A savak is szilárdak, jól beépült részei a kortynak, elsőre lehetnének talán cizelláltabbak, vissza-vissza kóstolva már nem volt hiányérzetem. A kortyközép arányosan kitöltött, nem nyújt újabb és újabb rétegeket, mély denzitásokat, a lecsengés közepesnél valamivel hosszabb. Az egyensúly kifogástalan, akárcsak az alkotók egysége, ami tulajdonképpen a leginkább felelős azért, hogy egy 6 pontos gazdagságú bor mégis becsúszik a szűk 7 pontosok táborába. (89-90) Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy ez akármilyen sorban így lenne.
Konyári: Szárhegy 2011
Kicsit az ideálisnál hidegebben kezdtük kóstolni, ennek megfelelően nem is mutatott túl sokat. Visszafogott gyümölcsösség, kávés-vaníliás fajelenlét. Melegedve egyre szebb, a sötét bogyós gyümölcsök egyre mélyebbnek, koncentráltabbnak tűnnek, érettek, de egyáltalán nem lekvárosak, olyan nagyborosak. A fűszeresség is komolyabb, inkább izgalmasabb szerecsendiósabb-fahéjasabb irányba fordul. Szájban közepesnél teltebb a korty, abszolút jó arányokkal. Az illathoz hasonlóan az ízek is egyre teltebbnek tűnnek az ideális hőmérséklet közeledtével, szép gyümölcs, szép hordó, jól megférnek együtt. Érett, viszonylag finomszemcsés a tannin, a sima felszín mellett is szilárdak. Még nem tökéletesen integráltak, de minden esélyük megvan erre. A savak szintén érettek, feszesek, lefutásuk mutat némi játékosságot. A kortyközépre lassan csökkennek az intenzitások, nem kap új erőre a tétel, nem villant nagy denzitásokat, de az anyag kitölti arányosan a szerkezetet, semmiféle hiányérzetünk nem marad vissza, közepesnél valamivel hosszabb lecsengés. Jó volt. Semmiből nem nyújtott ugyan emlékezeteset, annyira kifejezőnek se éreztem, de minden alkotója mégis igényes, volt benne elegancia. Minél több időt töltöttem vele annál erősebbnek tűnt a 6 pont.
Kikelet: Kassai-hárslevelű 2011