Borrajongói pályafutásom elején igyekeztem válaszokat szerezni arra a kérdésre, hogy mikor legcélszerűbb az egyes borokat fogyasztani. Akkor még nem gondoltam, hogy ez milyen nehéz kérdés is tud lenni.

Mindenestre már akkor elhatároztam, hogy a 2011-es évben meg fogok vizsgálni jónéhány olyan tételt, melyekhez a kezdetekben is volt szerencsém.

A most induló kis sorozatban 4-6 éves somlói borok fognak terítékre kerülni. Ahol találok jegyzetet, ott igyekszem megosztani a több évvel ezelőtti élményt is.

 Pár szót a kóstoló hátteréről, pici érdemet magamnak is tulajdonítva. :) A múltkori, okóberi esemény első napi édes bor kóstolójára a meghívott bloggerek is hoztak néhány palack bort. Én egyik palacként a sokszor megírt Robert Weil édes spatlese-vel rukkoltam elő, amely általános sikert aratott. (Olyannyira, hogy házigazdáink azon bor mintájára igyekeztek megcsinálni az előző írásban említett 2010-es birtokborukat.)

Látva az érdeklődést, Peter Klingler, az általam gyakran emlegetett riesling.hu üzemeltetője felvetette, hogy egy következő alkalommal lehetne egy kimerítő riesling-kóstolót tartani.

A felvetés aztán megvalósult. A mostani eseményre Peter elhívta néhány barátját, köztük a riesling-gyűjtő, Marc Herold-dal, aki egy kimerítően alapos, széles merítésű, mesés sort hozott magával.

Én mint amatőr riesling-fan, ezúton is szertném mély hálámat kifejezni mindazoknak, akik az eseményt megvalósították, és mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy én is jelen lehessek . :))

Következzenek a jegyzeteim, az emlékezetes tételeket aláhúztam.

 Az októberi összejövetel (itt és itt) a Bott-pincénél olyan jól sikerült, hogy nem maradhatott folytatás nélkül.  A koncepció ezúttal is hasonló: eszünk, iszunk (inkább fordított sorrendben:) jól mulatunk, de meg kell ismét ismerünk egy szeletkét a szőlész-borászok kemény hétköznapjaiból.  Ennek érdekében, a címből kitalálhatóan, ezúttal metszeni vittek bennünket.

Érdekes jelenség, hogy míg az ízlésem az újabb és újabb tapasztalatok fényében változik, a pontok rendre „inflálódnak”, sok nagy kedvenc újrakóstolva már nem hozza az egykori élményt. Van néhány tétel, melyek ezen a progresszív folyamaton mintegy átívelnek. Újra és újra kóstolva mindig az egykori fényükben ragyognak, gyakorlatilag mindig ugyanazt nyújtják és mindig elkápráztatnak, függetlenül attól, hogy éppen mely stílusok a preferenciáim. Ezek az igazi mérföldkövek. Ez a tétel is ilyen számomra.

 No megvolt a várva várt beharangozott német-riesling kóstolónk. Annyi változás volt az előzetes infokhoz képest, hogy többen jelezték szeretnének magyar bort is látni a sorban, referencia végett. Így történt, hogy bekerült egy Pannonhalmi PRIOR és a frissen megjelent Légli Gesztenyés is.

Bár Pardi Norbi már nemrégiben írt a Somlói Apátsági Pince újabb borairól, de mostanában én is magamhoz vettem néhányat.

Remélem az újabb jegyzetekkel lehet kissé "tágítani" a borokról eddig kialakult képet. Azért, hogy annyira ne legyen unalmas, szerepelni fog olyan tétel is a sorban, melyről eddig még nem született írás.

 Rendszeresen előfordul, hogy külföldi tételeket is magunkhoz veszünk. Az információgyűjtés szakaszában rendre igyekszek megtalálni, hogy az adott tétel milyen értékelésekkel rendelkezik a nagyvilágban. Sőt, mi több, ismeretlenként ezek azok az adatok, melyek elsősorban szabják meg, hogy miket is fogok választani. Vannak olyan kiadványok, melyek világszinten elég populárisak, jelentősek, és így bármely vidék borairól lészen is szó, belebotlik az ember az értékeléseikbe.  Ilyenek általában a Wine Advocate, a Wine Spectator, az International Wine Cellar. Nekem kifejezetten igényem szokott lenni arra, hogy az általunk is használt tízpontos rendszerbe ezeket a 100-as skálán mért pontokat át lehessen konvertálni, és fordítva, ha valaki ezekben a nemzetközileg is ismert rendszerekben gondolkozik, akkor hogyan értelmezze a nálunk olvasható értékeléseket.

Van egy olyan jó/rossz, de mindenképp unalmas szokásom, hogy nagyon várt kóstolók előtt szeretek bemelegíteni, ráhangolódni.

Tavaly novemeberben  már kóstoltuk ezt a két furmintot, nemrégiben újra elém kerültek.

Jelentős értékelésbeli változást nem tapasztalatam, hogy mégis írok róluk, az azért, mert mégis kicsit más arcukat mutatták, mint előző kóstoláskor. Legyünk naprakészek! :)

Jöjjön a két borról az újabb kóstolási jegyzet:

            Nemrégiben kóstoltam meg a jelenleg hozzáférhető 2009-es évjáratú borokat a kis somlói pincétől. Ahogyan korábban BZoltán már jelezte, a borok karaktere eltér valamelyest a korábbi évjáratok nedűitől, sőt egyik-másik bor teljesen mást mutatott, mint amit eddig megszokhattam. Érdekes italok voltak egytől-egyig.

Nem valószínű, hogy rendszeresebb olvasóink számára annyira meglepő, vagy felcsigázó értékű lenne, hogy német rieslingeket fogunk fogyasztani. :)Mindenesetre a jónéhány ráhangolodó, illetve "szeminárium" jellegű kóstoló után elérkezettnek láttuk az időt, pláne a múltkori, szerintem bombaerős wachaui sor után, hogy egy ahhoz hasonló kvalitású, ütős kóstolót sikerüljön összehozni, ezúttal a németektől.

 A képen a Mosel egyik központja, Bernkastel látható, felette tornyosul a hírhedt Doctor -dűlő. Forrás: www.winepage.de  A képen látható területről nem fogunk kóstolni, de tetszett a külalakja. :) Mindenestre a posztot igyekezetem telerakni azon dűlők képeivel is, ahonnan fogunk kóstolni.

Megtörtént a beharangozott chenin blanc-kóstolónk. Azt hiszem kaphattunk némi képet a fajta sokszínűségéről, de azért közös jegyek is felfedezhetőek voltak.

A sor átlagos szintje elég erős volt, néhány tétel kiemelkedően is. Egy bor sajnos áldozatul esett a TCA-nak, egy pedig nagyon megosztotta a közönséget. (nem meglepő módon a Nicolas Joly-bor :)) 

A borok jegyzetei:

A múltkori kadarkazás kommentjeiben tettem egy ígéretet, miszerint igyekszem a jövőben "déliesebb" világú borokat is inni, kiváltképp kadarkát.

A pécsi borvidékről gyakorlatilag nulla tapasztalattal rendelkezem, így örömmel vettem tudomásul, hogy a kézműves-borokra specializált szegedi Szent-György Borházban Szabó Zoltántól is lehet már kapni borokat.

A hiányosság pótlása végett beszereztem két 2009-est tételt a hosszúhetényi borász szortimentjéből.

Íme:

A címből kitalálható, hogy most a Tokaj Nobilis dűlős furmintja, a Barakonyi következik a nemrég indított minivertikális-sorozatban.

Következzen egymás mellett a 09-es, a 08-as és a 07-es:

Mostanában sűrű lesz a programunk, egymás után jönnek beharangozásra méltó kóstolók.

A most következő igen impresszív sort rendszeres hozzászólónk, illetve immáron közel olyan rendszeres kóstolótársunk akov állította össze.

A sort alkotó borokról, termelőikről némi előzetes információt ezúttal is szeretnénk megosztani.

Következzen a részletes beharangozó akov összeállításában, szavaival, fogadjátok sok szeretettel:

Folytatván a frissen kijött Szentesi-borok kóstolását, most következzen két vörös házasítás:

Rendkívül izgalmas fajtának találom a chenin blanc-t. Ehhez képest igencsak szűkös tapasztalatokkal rendelkezem a témát illetőleg, de azért főleg az Huet-nek hála már vannak nagyon-nagyon erős viszonyítási pontok.

A múltkori, hazai "hardcore" -kézműves vonal után ezúttal visszatérünk a "nemzetközileg ismertebb" stílushoz.

Következzen két remek smaragd grüner veltliner Wachauból:

Szentesi József feltétlen beletartozik azon termelők közé, akik munkássága rövid idő alatt is kellően mély nyomot hagyott bennem, ahhoz, hogy borait évjáratról évjáratra követni tervezzem.

A 2009-es szortimentjéből december elején sikerült néhány tételhez hozzájutni.  Az "Öcsi" névre hallgató reduktív rajnai rizlinget két különböző kontextusban kóstoltuk, előszőr nagyon tetszett, másodjára (német versenyzők között) már kevésbé fogott meg. A zöldveltelini decmber végén kóstolva szintén tetszett, bár nem kifejezetten az a stílus, amit feltétlen keresek a fajtában.

Ezúttal következzenek az eddig nem említett "A"cuvée és Zengő tételek:

A következő bort ajándékba kaptam.

Mindig kissé szkeptikusan állok a "jégbor"-elnevezésű magyar borokhoz. Eredendően ugye a németknél használt kifejezés. Elvileg a legminőségibb boraik alapanyagait a Qualitatswein mit Pradikat értelmében kategóriákba sorolják, és az "Eiswein" a létra legtetején található a "Trockenbeerenauslese"-vel egyetemben. Igen macerás, idő és munkaigényes eljárással készülő természetes édesborok ezek, és igen drágák, akár többszáz euro is lehet egy palack. Ezzel egyidejűleg viszont jónéhány hazai édesboron is megtalálni az elnevezést. Sőt mi több, azt vettem észre, hogy alkalmibb borivók között, mintha "divat" lenne a jégbor. Én viszont olykor nehezen hiszem el, hogy egyes könnyen megfizethető palackokban tényleg az volna, ami rá van írva. Mintahogy 1500 Ft-os tokaji aszúban sem hiszek.

A most kóstolt tétel ha nem is többszáz euro, de azért igencsak drága. A pincénél 5000 Ft-ért lehet hozzájutni egy 0.375-ös palackhoz. A honlap tanulsága szerint decemberben, hajnali 3-kor szüretelték a jéggé fagyott szemeket tartalmazó fürtöket, melyek zúzásával, préselésével 360-380 g/l cukortartalmú mustot nyertek. Kettő éves fahordós érlelés után került a bor palackba.

Nézzük milyen is volt: