A múltkori kadarkazás kommentjeiben tettem egy ígéretet, miszerint igyekszem a jövőben "déliesebb" világú borokat is inni, kiváltképp kadarkát.
A pécsi borvidékről gyakorlatilag nulla tapasztalattal rendelkezem, így örömmel vettem tudomásul, hogy a kézműves-borokra specializált szegedi Szent-György Borházban Szabó Zoltántól is lehet már kapni borokat.
A hiányosság pótlása végett beszereztem két 2009-est tételt a hosszúhetényi borász szortimentjéből.
Íme:
Szabó Zoltán: Pécsi Kadarka 2009
Cseresznyés-csipkebogyós és szinte buján fűszeres illat, főleg ánizs, szerecsendió. Eddig igen jó. Szájban közepesnél teltebb, de nem nehézkes, tényleg jóivású bor. Érett pirosbogyós gyümölcsös-fajtajellegesen fűszeres zamatvilág, megfelelően mélyek, meleg karakterűek, eléggé betöltik a szájüreget. Érintésnyi tannin, kicsit lágy, de mégis megfelelően cizellált és finom tapintatú savak. Egész picit melegíti az alkohol a lecsengést, de 15-ösre semmiképp nem tippeltem volna. Külön erény, hogy a legnagyobb gazdagságot nyújtó magasabb hőmérsékleten sem válik zavaróvá. Nem túl komplex, de tartalmas bor és mindene a helyén. Tetszett, az áráért több, mint remek vétel! Eléri a 6 pontot.
Szabó Zoltán: Pécsi Cirfandli 2009
Illatában érett-túlérett karakterű fehérhúsú gyümölcsök, alma, körte. Némi direkt, illatos virágosság. Szájban telt korty. Túlérett gyümölcsök, alma-körtekompót, vaníliapuding, méz. Sima felszínű, krémes textúra. Széles, lágy savak, lassan komótosan hömpölyögnek a súlyos beltartalom mellett, alapvetően elegendőek a korty lefutásának nagy részét tekintve, még ha játékosságot, rétegzettséget nem is mutatnak. A végére az alkohol viszont felülkerekedik és kissé túlfűti a lecsengést. Az áráért ismét egy igen tartalmas bort kapunk, de eleganciából kevesebbet. Eléri az 5 pontot.