Ha valaki augusztusban menne spanyol bortúrára, mindenképpen lebeszélném róla. Spanyolországban ugyanis – hasonlóan más nyugati nemzetekhez – ebben a hónapban szokás kiadni a nyári szabadságot. Emiatt nehéz aztán kompetens embert találni, aki egy keményen végigdolgozott év után pont még augusztusban is a cégnél gürcöl. Nincs ez másként a Barbadillonál sem. Ha még hozzávesszük, hogy a sokszor „turistagyárként” dolgozó sherry-házak nem kivételeznek akárkivel, kár lenne egyedi elbánásra számítani. Kapcsolaton keresztül próbáltam szakmai látogatást kérni, először diszkréten lepattintottak, majd ígéretet kaptam, hogy találkozhatok a Barbadillo család egyik tagjával. A gyakorlatban ebből egy kedves kézrázás, egy sztenderd tárlatvezetés, plusz egy kibővített kóstolósor valósult meg. Sebaj, végül nem volt okom panaszkodni, gyors, de korrekt eljárásban részesültem.
A földöntúli Bodega La Arboledilla
A Barbadillo borok Magyarországon is hozzáférhetők – köszönhetően az IFDT-nek –, így a pincészet nem teljesen ismeretlen a hazai műkedvelők körében. Igaz, a magyar sherry-sivatagban nem árt egy rövidke áttekintés. Slágwortokban Jerez egyik vezető termelőjéről és az egyik legnagyobb pincészetről van szó. Összesen 500 hektár területről szüretelnek a Gibalbín és Santa Lucía körzetekben. Előbbi helyen egy hipermodern borászatot is építettek, ahol a sherry-nek való alapborok és az utóbbi időszakban piacra dobott sima (erősítetlen) borok készülnek. Az érlelőbodegák Sanlúcar de Barrameda városában vannak, teljes területük 75.000 négyzetméter, tárolókapacitásuk eléri a 35 millió litert (!), amely közel 60.000 hordó tartalmával ekvivalens. Őrületes számok.
A hosszú mexikói tartózkodásból visszatérő Benigno és Manuel López Barbadillo által 1821-ben alapított pincészet ma a hatodik generáció kezében van. A Manzanilla megnevezés, valamint az első palackozott Manzanilla („Divina Pastora”) is a Barbadillo névhez fűződik. Ebből a bortípusból a legtöbbet ők állítják elő, a „Solear” és a „Muyfina” messze földön ismertek és kedveltek a fogyasztók körében. Az alap minőségtől az egészen extrém öreg borokat felvonultató „Reliquia” sorozatig, valamint a brandy-kig és a különféle sherry-ecetekig mindent megtalálunk a portfolióban. A termékek vagy ötven országban találnak gazdára, a legnagyobb piacok az Egyesült Királyság, Németország, Belgium, Hollandia, Dánia és az Egyesült Államok.
A Barbadillo – évszázados vállalkozásként – rosszul tenné, ha a mostanában csak szerényen muzsikáló sherry-vel tervezne dűlőre jutni. Ennek jegyében más területeken is próbálják megvetni csizmáikat. Az egyik zászlóshajó a palominóból készülő “Castillo de San Diego”, amely Spanyolország legnagyobb palackszámban értékesített száraz fehérbora. Emellett Barbadillo-tulajdon a Ribera del Dueroban található Bodegas y Viñedos Vega Real, valamint nemrég többségi tulajdonrészt vásároltak a Bodega Pirineosban (Somontano DO). Ha ez nem lenne elég, említsük még meg az ibériai sertésre szakosodott Sierra de Sevilla leányvállalatot, ahol klasszikus, szárításos módszerrel érlelt andalúz sonkák készülnek.
A szakmai látogatás hiányában is fantasztikus élmény a Barbadillo kisvárosnak is beillő bodegáit végigjárni. Hosszú ideig bolyongunk a fantasztikus díszletek között. Boltívek alatt bújunk át, lépcsőkön jövünk-megyünk, itt egy híres solera, ott egy történelmi relikvia. És persze hordók, hordók, hordók mindenütt. Az összes látnivaló közül kiemelkedik az igencsak vén Bodega La Arboledilla, amely hatalmas méretével és sejtelmesen sötét szegleteivel valóban lélegzetelállító. A sherry bodegák sokszor emlegetett mikroklímája itt szinte tapintható, mint egy univerzium szakad ránk a hatalmas épület. A kerek ablakokon átszüremkedő fénypászmák, a mindent beszövő pókhálók és a hordósorok között dugóhúzót lejtő részeges denevérek földöntúli hangulatot idéznek. Elképesztő.
A letagadhatatlan katedrális-formavilág.
A kóstolt borok:
Solear Manzanilla
Nagy átlagban 6-7 éves. Egyik kedvencem, megbízható márka, minden andalúz hiperben 4-5 EUR áron kapható. Friss, tiszta, sós-tengeres illat, olajos magvakkal, virággal, mogyoróval. Közepes test, könnyed, citrusosan friss, kellemes, remek sós aromákkal, közepes lecsengéssel. Csúszik. Nevetséges ár. 5 pont.
Manzanilla Solear en Rama Saca de Primavera 2012
Elnyújtott érlelésű, szelektált, szűretlen-kezeletlen Manzanilla, átlagosan 8-9 éves. Az évszám itt a palackozásra utal, nem a szüretre. Már öreg, mondják, de most nincs új letöltés. Diósabb, sűrűbb, sok élesztővel, sóssággal, kis kesernyével. Valóban, rég el kellett volna fogyasztani. 15,0%
Amontillado Principe de Barbadillo
Prémium sorozatból, kb. 15 éves. Diós, rumos, kandírozott narancshéjas, virágos illat, mély fűszerességgel, keleti hangulattal. Kóstolva gazdag, de arányos, szinte felrobban a szájban. Dió, pirított aromák, magvak, dohány, kávé, kenyérhéj, a lecsengés elképesztően hosszú, percekig megy a műsor. No, aki egy ilyen bort nem tud élvezni, azt igazán sajnálom. 7 pont. 19,5%
Oloroso Cuco Seco
Wine Spectator 90. Átlagosan 17 éves. Lakkos dió, zöld dió, kakaó, fűszerek, virág, pirított fűszerek. Szájban krémes, sűrű, vintage fűszerességgel, dohánnyal, csokival, dióval, magokkal. Hosszú-hosszú lecsengés, de kóstolva is sok az illó. 6 pont. 19,5%
Oloroso San Rafael Dulce
80% száraz Oloroso, 20% PX-el megtoldva. Édes, mazsolás, diós, karamelles, virágos illat, szőlő és karácsonyi fűszerek hangulatával, rendkívül gazdag. Itt is van egy nagyon vonzó keleti fűszeresség. Kóstolva mazsola vezeti, nem túlzottan édes szerencsére, jól eltalálták az arányokat. Kandírozott narancs, tonna fűszer, ismét dió, kávé, fűszerek. Nagyon hosszan alakul az utóíze, hullámokban változik. Remek bor. Eléri a 7 pontot. 19,5%
La Cilla Pedro Ximenez
Öreg mazsolás, dohányos, fűszeres illat, sok aszalt gyümölccsel. Brutálisan sűrű, mély aromákkal, szinte ragacsosan cukros, de mégis kiegyensúlyozott hatást kelt. Karamell, fahéj, kóla, szegfűszeg, pörkölt dió, narancshéj és ki tudja még mi. Elmondhatatlanul gazdag. Élmény. Erős 7 pont. 17,5%
Végül egy rövid sor a Barbadillo erősítetlen boraiból:
Castillo de San Diego Vino de la Tierra de Cádiz 2011
Jerez, palomino fajta, reduktív technológia. Virágos, egyszerű illat, édes fehér húsúakkal. Híg, alacsony savval, almás-zöldalmás karakterrel, közepes intenzitással. Rövid és felejtős. Legalább elég savat tettek volna bele! 4 pont alja. 12,5%
Gibalbín Selección Especial Vino de la Tierra de Cádiz 2009
Cabernet sauvignon, petit verdot, tintilla de rota (graciano), 12 hónap fahordóban. Fekete bogyós illat, friss, hordós kávéval és kakaóval. Kóstolva telt, nem túlérett alapvetően, de egy pici aszalt jelleget is érezhetünk. Jól iható, kávés fával, sok érett tanninnal, pici édeskével. Populáris, de korrektül elkészített. Jó ár. 5+ pont. 14,0%. 6,0 EUR (pincénél)
Bodegas Pirineos Señorío de Lazán Reserva Somontano 2005
Tempranillo, moristel és cabernet sauvignon. 14 hónap hordó. Mély szín. A korosabb tempranillókra jellemző ánizsos illattal nyit és bőrrel, fekete cseresznyével, virággal, fűszerrel és kávés pörköléssel folytatja. Idővel némi avas mákra emlékeztető aromát vesz fel, amely öregedésre és induló oxidációra utal. Kóstolva hasonló fegyvertárat mutat, még friss gyümölcsökkel, de aszaltak is vegyülnek a képbe. Sok, poros tannin, korrekt sav, inkább szikárság jellemzi, mint áradó gyümölcsök. Korrekt. 6 pont. 13,5%
A sorozat korábbi részei:
1. A sherry története, bevezetés
2. Jerez szőlei
5. A bodegák
