A sok furmint és édes tokaji mellett azért nem csak fehérborokról szólt a február, vörösborok terén is értek meghatározó élmények. Régóta őrzök egy három évjáratot átölelő mini vertikális sort a Bodegas Alion-tól, februárban végre ezeket is felbontottuk.
A Bodegas Alion a Vega Sicilia testvérbirtokaként  jött létre 1992-ben, az anyapincészettől mindössze 15 kilométerre található. Pablo Alvarez, a Vega Sicilia tulajdonosa szeretett volna piacra dobni egy modernebb felfogásban készülő bort is Ribera del Duero-ból, de más márkanéven, így született meg az új pincészet. Az első évjárat az 1991-es, ez még a Vega Sicilia-nál készült el. Alvarezék nem a Vega Sicilia kistestvérét akarták létrehozni, hanem egy saját lábon is megálló brandet, amelyhez független pincészetre is szükség volt. Mondani sem kell, hogy az Alion mára ugyanúgy a spanyol borok legfelső ligájához tartozik, mint a Vega Sicilia család többi tagja. (Akov helyszíni beszámolója a pincéről itt olvasható el.)

Amikor 2021-ben végre volt szerencsém a Bortársaság Borsuliban egy komplett Vega Sicilia sort kóstolni, megemlítettem Gonzalo Iturriaga de Juan technikai igazgatónak, hogy rejtegetek egy mini vertikálist a borhűtőmben. Gonzalo a 2011-est emelte ki a hármasból, mint a legnagyobb potenciállal rendelkező bort, 2013 pedig egy meglehetősen hűvös, esős évjárat szülötte. A borhűtőben egy kis pára érhette a palackokat, a címkék meggyűrődtek, de szerencsére ezt leszámítva kifogástalan állapotban vészelték át az utóbbi éveket, így remek sort kóstolhattunk.

Bodegas Alion Alion 2013
Hűvösebb karakterű, mint a másik két bor, kezdetben kicsikét zárkózott, majd finom virágos, keleti fűszeres, kámforos, bazsalikomos, fekete cseresznyés aromák szövik át az illatot, a háttérben egy kis illó is megbújik. Erős közepes teste arányos felépítésű, szép egyensúlyt mutat, remek sav és finomszemcsés tannin keretezi. Fekete bogyós gyümölcsök mellett egy kevés vérnarancs, pici kámfor, hűvös fűszeres jegyek és némi étcsokoládé színezi. Folyamatosan bújnak elő újabb részletek, szerecsendió, gyógynövények, majd második nap balzsamecet - ami egy kis olaszos karaktert is ad a bornak -, harmadik nap ánizs. Az esős évjárat a karcsúbb testben, a visszafogottabb aromatikában és a hűvös érzetű lecsengésben érhető tetten leginkább. 8p-

Bodegas Alion Alion 2012
Nagyon izgalmas, összetett illat: érett fekete cseresznye, meggy, finom fűszeresség, eukaliptusz, menta, hűvös gyógynövényes jegyek. Második nap étcsokoládés, földes, érett gyümölcsös, balzsamecetes aromák is csatlakoznak. Erőteljes, lendületes bor, a magas sav simán megbirkózik a nagy testtel. A beltartalom szinte rágható, ugyanakkor nagyon dinamikus a korty, a szinte narancsos savak frissen és fókuszáltan tartják. A tannin érett, finomszemcsés, az alkohol szépen besimul, első nap talán a sav él egy kicsit külön életet, második napra szépen megtalálja a helyét. Gazdag, intenzív, meggy, fekete cseresznye, pici vérnarancs, fűszerek, pici balzsamecet és csokoládé adják az aromákat. Második és harmadik nap több étcsokoládé és kávé, finom érettség teszi komplexebbé. 8p

Bodegas Alion Alion 2011
Érett sötét bogyós gyümölcsök, fekete cseresznye, gyógynövények, menta, eukaliptusz, cseppnyi balzsamecet, némi étcsokoládé érkezik illatban, második naptól csatlakozik a jól ismert ánizsos jegy. Kóstolva egy igazi úthenger: nagy test, masszív szerkezet, markáns tannin, élénk sav jellemzi, mindene sok, de kiegyensúlyozzák egymást az elemek, a telt korty szépen beépít mindent. Fekete cseresznye, sok sötét bogyós gyümölcs, meggy, hűvös növényi aromák, csokoládé, finom ánizsos jegyek, keleti fűszerek alkotnak komplex elegyet. Második nap felerősödik az ánizsos, eukaliptuszos karakter, harmadik nap csatlakozik egy kevés balzsamecet és kezdődő tercier aromák is felsejlenek, miközben a szerkezet egyre egységesebb, selymesebb képet mutat. 8p-/8p


Három napon át kóstolgattam a borokat, mindig más emelkedett ki. Első nap a 2013-as eleganciája vitte el a show-t, a 2011-es túl lehengerlő volt, a 2012-esnek kellett egy kis idő, hogy rendezze sorait. Második nap a 2011-es kevésbé volt zabolátlan, ereje azonban még mindig lenyűgöző volt. Harmadik napra a 2012-es őrizte meg legjobban a kiváló formáját, savai besimultak, szerkezete továbbra is megbonthatatlannak tűnt.
Első nap a 2013-as kicsit zártan indult, de ahogy nyílt, szép elegáns benyomást keltett, harmadik napon, a palack vége felé járva ez tűnt a legérettebbnek. A 2012-es kiadás volt első nap a talán a legfiatalosabb - úgy tűnt, hogy talán még egy kicsit korai is volt kibontani - és a harmadik napra is ez őrizte meg a legjobban intenzitását, erejét. A 2011-es első nap egy igazi úthengernek tűnt, nagy testével, masszív struktúrájával, majd a harmadik napra szépen kisimult. Gyakorlatilag nüanszok és egyéni preferenciák dönthetnek, de mindhárom bor hozta az elvárt nagyon magas minőséget.