A tavaly szeptemberben (nem kis szerencsével) létrehozott philadelphiai borklubom most ünnepelte fennállásának első évfordulóját, és igyekeztem a társaság tagjainak nem mindennapi borokkal előrukkolni. Sokat meséltem nekik Magyarországról (főként persze a borokkal kapcsolatban) és bő féléve rágták már a fülem, hogy mutassak nekik honi nedűket. Ennek akadálya részemről természetesen nem az akarat hiánya, sokkal inkább a logisztikai problémák leküzdése volt. Nem újdonság ugyanis, hogy nagyon kevés magyar bor jut el az USA-ba, ráadásul az a kevés sem mindig jó minőségű (sajnos van például büntetőbikavér 7 dollárért), szóval a helyi választék kiaknázása nem jöhetett szóba. A csomagküldés drága mulatság és némileg kockázatos is, ezért nem láttam más megoldást, minthogy személyesen hozom be a kóstolóra kiválogatott palackokat. Némi segítséggel sikerült is viszonylag rövid idő alatt nyolc palackot importálni és így nem volt akadálya a kóstolónak. Tervezek további magyar boros bemutatókat, ezért ezúttal csak fehérborokat kóstoltunk a csapat tagjaival. Igyekeztem a magyar fajtákra összpontosítani és Tokajon kívülről is mutatni egy-két bort, a két legfontosabb tokajinak (furmint, hárslevelű) pedig a könnyedebb és koncentráltabb változatát is kóstoltuk. Bizonyára lehetett volna ennél erősebb sort is összeállítani, de úgy gondolom az alábbi borok összességében alkalmasak voltak a szép magyar fehérek demonstrálásra.
Bott pince: Előhegy 2011. A jól iható, ugyanakkor gazdag és egyensúlyos tokaji iskolapéldája, furmint és hárslevelű házasítása. Világos citromszínű. Alig közepesen intenzív illat: friss körte, alma, szőlő, minimális édesfűszeres hordóhatás, elegáns. Közepes test, az illathoz hasonló, döntően gyümölcsös-fűszeres aromák, kevéske maradékcukor, szépen érett savak. Fínom. Nagyon jól elkészített, kiváló arányokkal rendelkező bor, kategóriájában megfelelően gazdag, komoly mélységeket azonban ne keressünk benne. Tisztességes 6 pont.
Tokaj Kikelet: Lónyai hárslevelű 2009. Klasszikus darab nálam, ezért mindenképpen meg akartam mutatni a többieknek. Nem sokat változott a legutóbbi kóstolás óta (írtunk róla például itt és itt), úgyhogy csak nagyon röviden: zamatos, lédús citrusgyümölcsök (vérnarancs, grapefruit) illatban és ízben. Remek szerkezet csiszolt savakkal, szép balansz. Továbbra is megvan 7 pont.
Demeter Zoltán: Szerelmi hárslevelű 2009. Nem minden évjáratban szerepel kiválóan a Szerelmi hárs, de többször nagyot szólt, ezért döntöttem mellette. Közepes citromszínű, a pohárban olajosan hömpölygő bor. Közepesen intenzív illat, méz, viasz, széna, aszalt alma-körte. Nagytestű bor, krémes, gazdag, az illatban észlelt aromák mellett ízben pici vanília és minerális tónus is felfedezhető. Savai tökéletesen csiszoltak, viszont kicsit külön utat járnak a többi alkotótól. Ami ennél nagyobb probléma az a 15%-os alkoholtartalom, amely már a bor enyhén túlhűtött állapotában is érezhető, picit melegedve pedig kifejezetten zavaróvá válik lenyeléskor. Nagyon gazdag bor, viszont szerkezetileg messze van az ideálistól. Kompenzatórikus 6 pont.
Kreinbacher: Somlói juhfark 2009. Közepes citromszín. Visszafogott illat finom kövességgel, fehérhúsú gyümölcsös és minimális, de elegáns hordós jegyekkel. Közepesen telt korty, krémes konzisztencia, neutrális ízek: finoman gyümölcsös-ásványos-fűszeres. A korty felépítése szép, minden a helyén, de semmi extrára nem kell gondolni, nem aromagazdag, nem különösebben fókuszált, a savak szépen integrálódtak és csiszoltak, de egyszerűek. Annak ellenére, hogy hibátlanul elkészített és az átlagon bőven túlmutató bor, maradt bennem hiányérzet. Ebben a sorban erős 5 pontig jut.
Kaló Imre: Chardonnay-zöldveltelini 2007. Kóstolás előtt 18 órával bontottam és szellőztettem a palackban. Értelemszerűen nem elsősorban a fajtákat, hanem a termelőt és annak borkészítési filozófiáját mutattam be ezzel a borral. A száraz borok közül meglepő vagy sem, ez tetszett a csapatnak leginkább. Pedig ijesztő volt kóstolni az előző négy bor után, olyan markánsan eltérő és nem mindennapi aromakészlettel rendelkezik. Fel is készítettem a társaságot, hogy mire lehet számítani és így nem volt váratlan a meglepetés (tudom, ez így elég necces megfogalmazás). Közép aranyszín. Intenzív, gazdag illat: földesség, marcipán, aszalt sárgahúsú gyümölcsök, finom hordófűszeresség. Koncentrált korty, krémesség, megfelelő aromagazdagság (főként aszalt gyümölcsök és édesfűszerek). Elegendő sav, érett tanninok, megfelelő tartás, de kicsit nagyobbfokú fókuszáltságot várnék. Ennek ellenére szó nincs „szétterülő” kortyról. Hosszú, elegáns lecsengés. 7 pont.
Szepsy István: Úrágya furmint 2009. Ezt a bort is érdemes kicsit szellőztetni fogyasztás előtt. Világos aranyszín. Kezdetben kis fülledtség, de ez távozik pár perc levegőztetéssel. Közepesen intenzív illat, gyógyvizes ásványosság, aszalt fehérhúsú gyümölcsök, méz, vanília. Testes korty kellően feszes szerkezettel, elsősorban minerális ízjegyekkel, a gyümölcsös-fűszeres jegyek csak a háttérben húzódnak meg. Szépen csiszolt savak, megfelelő fókusz. Szép, már most is fogyasztásra kész bor, hosszú ásványos utóízzel. Tetszett. 7 pont.
Szepsy István: Szepsy cuvée 2007. Ezt a bort is többször kóstoltam már és írtunk is róla néhány alkalommal, például itt és itt. Közepes aranyszín. Áradóan intenzív buja, gazdag illat: muskotályos szőlő, friss fehérhúsú es sárgahúsú gyümölcsök, finom édesfűszerek, kevéske méz. Fantasztikus. Koncentrált, krémes korty, elképesztő aromagazdagsággal, leginkább friss gyümölcsök muskotályos parfümösséggel, de azért diszkréten jelen van az aszaltas-mézes aromavilág is. A bor úgy tud nagytestű lenni, hogy közben nagyon jól iható és elegáns marad. A lehető legkisebb mértékben sem laposodik el a szerkezet, tökéletes sav-cukor arány. A jelentős mennyiségű maradékcukrot valami hihetetlen precíz módon ellenpontozzák a savak. A korty elkepesztően fókuszált, az intenzitások alig szűnnek, lenyelés után pedig az ízlenyomat csak percek múlva kezd elkopni. Meghatározó édesbor, borsos ára ellenére sem érdemes kihagyni. 9 pont.
Disznókő: 6 puttonyos aszú 2000. Tetszetős, közepesnél mélyebb aranyszín. Szépen nyíló, elegáns illat: elsősorban aszalt kajszi, őszibarack, narancshéj, viasz, méz, vanília. Kifejezetten nagytestű bor, fantasztikus ízekkel: az illathoz hasonlóan dominál az aszaltas-mézes ízvilág, de emellé elegáns édesfűszerek (fahéj, szegfűszeg, kardamon, vanília) is felzárkóznak, mintegy tovább gazdagítva a bort. Érezhetően magas maradékcukor és savtartalom szép egységben, de semmiképp sem olyan elképesztően elegáns balanszban, mint az előző bor esetében. Tömör, koncentrált korty, lenyelést követően hosszú botritiszes-gyümölcsös finis. Remek aszú. 8 pont.
