Az alábbi két bort nemrégiben kortyolgattam el. Nagy kedvencem mindkettő, többször is írtunk róluk. Most így látom őket:
Tokaj Kikelet: Lónyai hárslevelű 2009. Közepes citromszín. Ízig-vérig „kikeletes” illat: érett citrusok (citrom, lime), nyári alma, finom ásványos aláfestéssel. Kifejezetten vonzó, egyáltalán nem tolakodó, nagyon elegáns. A korty közepesen testes, kirobbanó citrusos-fehér húsú őszibarackos jegyekkel, cizellált mineralitással és cseppnyi édesfűszeres karakterrel. Remek sav-cukor-alkohol arány, frissesség, nagyfokú elegancia. Mintha a frissen szedett gyümölcsbe harapna az ember. Szerencsére nem sokat változott az elmúlt egy esztendőben, nem veszített abból a primer gyümölcsös jellegéből, amit eddig is nagyon szerettem benne. Nem extrém rétegzett, nem megbonthatatlan struktúrájú, de egyensúlyos. Akinek van még belőle, szerencsés. Különleges tokaj-hegyaljai színfolt, 7 pont.
Tokaj Kikelet: Váti furmint 2009. Le sem tagadhatná honnan származik. Közepes citromszín. Nem meglepő módon, primer gyümölcsösségre (grapefruit, lime, ananász, fehér húsú őszibarack) építő közepesen intenzív illat. Közepesen testes korty, alapvető gyümölcsös dominanciával, és éppen észrevehető finom hordós krémességgel, valamint minerális tónusokkal. Egyszerűen élmény minden cseppje, zamatos, végtelenül kedves. Kiválóan érett, a bort remekül dinamizáló savkészlet, a 14-es alkohol észrevehetetlen. Hosszú, meseszép lecsengés. Erős 7 pont, az élmény számomra még ennél is több.