Ismerős, mikor néhány kellemes vecsernyéléshez vásárolt palack csak úgy megragad a készletben és sakkban tartja a borhűtőt vagy már eszeveszettül kanyarodik fel a pince falára? Teszegetjük ide, rakogatjuk oda és egyszerűen nem kerekedik alkalom a felbontásukhoz. Előbb-utóbb tartani lehet attól, hogy a vendégek már megsértődnének érte, a haveri kóstolótársaság érdeklődési „görbéjét” meg szimplán alulról súrolják. Pár kedves barátom találta magát ebben a felettébb kellemetlen helyzetben és gondolták összerántanak egy könnyed, gyermeki várakozásoktól mentes szeánszot. Közelebbi tematika nincs, csak szertelen csapongás térben és időben. A határokat ezúttal a borkészletező kispajtásokat markában tartó láthatatlan erő, a félelem rajzolta fel.
Felzárkózás Losonci-borokból
Losonci Bálint a legszimpatikusabb borászok egyike, akit van szerencsém személyesen is ismerni. Csak jót lehet róla mondani, közvetlenség, őszinteség, minőségre-törekvés, elhivatottság, tudásvágy, szerénység, jó értelembe vett alázat.
A példa értékű hozzáállás mellett meg kellett, hogy jöjjenek az első sikerek is, talán a 2007-es évjárat dűlős kékfrankosai hozták meg a hazai borkedvelők körében az elismertséget.
Magam részéről megvallva, felvállalva egyesek unszimpátiáját, szerettem ezeket a borokat, de nem éreztem még annyira átütőnek, ahogy az azt követően kóstolt tételeket sem.
A nemrégiben piacra került tételeivel el voltam még maradva, ezt a múlt héten igyekeztem pótolni. Annyit elárulok előre, hogy az "áttörés-feeling" megérkezett. :)
Bővebben:
Losonci Gereg Kékfrankos 2009
Az elmúlt egy hétben csak azok nem hallottak a mátrai Tőkésekről, akik befogták a fülüket. Pedig nem érdemes füldugót hordani, mert a borok egyre jobbak és úgy tűnik a referenciatételek is lassan megszületnek. Sajnos a Tőkéskóstoló napján engem a náthától, a fáradtságig és a fogorvosig minden sújtott, sőt rendesen el is késtem, így maradt összesen fél órám, hogy végigverekedjem magam a Mátra vezető borain. Lidocainnal és antibiotikummal fényezett szájam és az idő rövidsége olyan ámokfutásra késztetett, ami Antonio Galloni burgundiai túráját is megszégyenítette volna. Viszont engem nem ezért fizetnek, így inkább nem is írok róla. Annyit azonban nem tudok elhallgatni, hogy Losonci Bálint és Szecskő Tamás borai egyre jobbak, kialakulóban van a termelők stílusa, a borok tiszták, koncentráltak és jól fogyaszthatók. Pár héttel a Tőkések Budapesti expozéja előtt Losonci Bálint egy baráti közös kóstolóra egy olyan címke nélküli borral állított be, amely az erős nemzetközi sor után is mindenkit szíven ütött.
Szép egri veresek
Nem tudom, hogy bevezetni a posztot. Családi eseményen nyitottam egy-két bort a készletből. Fejben jegyzeteltem, majd később papírra vetettem.
Íme:
Moric: Blaufrankisch Burgenland 2007
A magasan jegyzett burgenlandi borászat alap tétele. A múltkori kékfrankos-sorunkba került termőhely-szelektált tétellel egyszerre vásároltam, mivel akkor az nem nyújtott túl emlékezeteset, nem láttam értelmét ezt a másikat sokáig tartogatni.
Nagyon zárkózottan induló illat. Eleinte szinte semmi nem érzik, majd lassan piros bogyós gyümölcsök, főleg cseresznye, illetve diszkrét fűszeresség jelenik meg. Szájban alig közepesen telt. A múltkori Moric-tételhez képest sokkal kevesebb a tannin, a textúra sima, könnyeden selymes. A savak is igen kulturáltak, simák, finom tapintatúak, a szerkezetbe kiválóan és mintegy észrevétlenül belesimulnak, de a bor szükséges tartását megadják. Az alkohol is szépen integrált a kortyba. Ízeit elsősorban már nem annyira friss, inkább kortalanabb hangulatú cseresznyés gyümölcsösség adja, kiegészítve nagyon diszkrét fűszerekkel, érintésnyi földességgel, fa nem érződik. Nem túl komplex, nem is túl hosszú, intenzitásuk, mélységük is csak kielégítő, a struktúrát elég szellősen töltik ki, de legalább lyuk nem marad benne. Összességében nagyon jól iható bor, nagyon ideális ételek mellé. Nem egy nagy alapanyag, de profi szerkezete, finom tapintata, kiegyensúlyozottsága értő munkáról tanúskodik. Jelen pillanatában egy kicsit nagyobb élmény, mint a múltkori Sankt Georgener, legyen 5 és 6 pont között.
Kékfrankos- fajtakóstoló
Hiánypótló volt már kis társaságunk számára egy kimerítő kékfrankos-kóstoló.
A most következő sort többen raktuk össze, bárminemű tudományos igény nélkül, amúgy kinek mi van otthon módra. Ahhoz képest érdekes válogatás jött össze, tartalmaz úgymond "köztiszteletnek" örvendő tételeket is, illetve kevésbé mainstream-belieket is, valamint egy igen jó nevű osztrák referenciát is.
A kóstolás vakon történt, az alábbi sorrendben:
Aegidius bormanufaktúra (Lóska Zoltán) Cellarius-cuvée
Soha nem hallottam korábban erről a termelőről. A Filoxéra Bortékában viszont a minap oly nagy szeretettel ajánlották a tételt, hogy győzött a kíváncsiság. Kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot, menoire cuvée. Az alapanyag egy része a Nagy-Egedről származik. Érdekesség még, hogy több évjáratból házasított tétel.
Vonzó illat. Feketeribizli, áfonya, meggy, leheletnyi csokoládé,némi ibolya, melegedve egy érintésnyi avaros-szárított gombás beütés. Közepesen telt korty. Friss hangulatú piros és feketebogyós gyümölcsösség, egyáltalán nem túlérett, vagy lekváros, de abszolút érett. A szerkezetet maradéktalanul kitöltik az ízek, bárminemű lehengerlési szándék nélkül. Közepes mennyiségű nagyon remek tannin, érett, de egyáltalán nem tapadós , struktúrát ad, nem pihe-puha, de semmi fiatalos keménykedés, vagy belehúzás. Jól együttműködnek az élénk, de a szerkezetbe épp passzoló enyhén zsibogó savakkal. A bor lehetne mélyebb, lehetne hosszabb, lehetne komplexebb. De így is nagyon megfogott. Ideális a gyümölcsösség jellege, ideális a sav-tannin szerkezet, a hordóhasználat is abszolút okosnak tűnik. A bor tényleg elegáns és a magyar mezőnyben szerintem határozottan fineszes. Abszolút az a stílus, amiből nagyon szép dolgok tudnának kinőni. Erős 6 pont, nem sok hiányzik a 7-eshez (88-89)
Ráspinál
Az elmúlt hétvégét Sopronban töltöttük barátainknál. Jó alkalomnak ígérkezett két év után ismét eljutni Fertőrákosra.
Akármilyen hihetetlen, ezúttal elsősorban az étkek érdekeltek. Két éve ugyanis emlékezetesen jót ettem ott, és bármilyen jobb bisztróba eljutottam azóta, mindig emlegetem, hogy jó-jó, de mégse olyan jó, mint a Ráspi. Igen kíváncsi lettem, hogy a Ráspi vajon van-e még olyan jó, mint a Ráspi? :)
A vacsora közben persze boroztam is. Bár nem jegyzeteltem, de másnap mégis leírtam az emlékeimet, benyomásaimat. Jelzem előre, hogy mindegyikből csupán kóstolómennyiséget vettem magamhoz, visszakóstolás sem volt, nem is csak a borokra figyeltem. A kevésbé alapos kóstolás végett a pontokat nem szedtem vastagon.
Íme a jegyzet:
Hatpont-kalibrálás
A borfeszten, mint látható sok bor jön szembe rövid idő alatt, így tényleg csak futó benyomásokat lehet rögzíteni.
Ha valaki esetleg a futó benyomásokat gyors pontbecsléssel is vállalkozik kiegészíteni, akkor felteszi magának a kérdést, hogy vajon mennyire durvák ezek a puffantások, az értékelések mennyire térnek el attól, mintha ugyanezek a borok megbízhatóbb körülmények között kerülnének kóstolásra. Vajon a logikátlan sorrendű, rengeteg kóstolás mennyire zavarja össze érzékeinket?
Kísérletként valamelyik este röpke látogatást tettem a borfeszten, és kiválasztottam öt olyan vörös tételt, melyek különböző pillanatokban egyaránt 6 pontos gyorsértékelést kaptak korábbi látogatások alkalmával. Ezekből vásároltam 1-1 decit, ugyanilyen űrmértékű kis üvegcsékben hazaszállítottam, és nyugodtabb körülmények között újrakóstoltam, mindenféle párosításban. Ez tételenként kb. annyi mennyiség, ami „klub-kóstolóinkon” is fejenként jutni szokott, az 5 bor, pedig tényleg befogadható szám.
Nézzük mire jutottam:
Szegedi borfeszt IV.
Kedd esti kóstolások jegyzetei következnek. A végére itt is elfáradtam, nem igazán tudtam az utolsó tételekre koncentrálni.
Szegedi borfeszt III.
Folytatás következik ismét Szegedről.
A mostani adag még ugyanazon nap (vasárnap) termése, mint a legutóbbi rész, csak a jegyzetekkel kissé el vagyok maradva. Mivel láthatóan az aznapi kóstólás igen sűrű lett, így kérem elnézni, hogy az utolsó tételeknél nagyon leegyszerűsödtek a jegyzetek, illetve már pontot se volt energiám írni.
Íme:
Szegedi borfeszt II.
Folytatás köv:
Hozam-szelekciók
Ostoroson Orsolyáék érdekes kísérletet valósítottak meg. A Nagygalagonyás dűlőben található kékfrankos egyik részénél 80 dkg/tőke, a másik résznél 40 dkg/tőke terhelést alkalmaztak, és az így nyert borokat külön palackozták. Tehát fajta, évjárat, terroir megegyezik, így az összehasonlítás árnyalása egyedül a terhelés függvényében történik. (érdekes volna még tudni, hogy szüreti időpontban volt -e különbség)
A terhelés-szelektált tételek csak hármas válogatás formájában érhetőek el a pincénél, rendszeres kóstolótársunk, a pincével remek kapcsolatot ápoló ironman-szíves közvetítésének hála hozzájuthattam én is egy ilyen összeállításhoz.
Íme:
Csutorás Ferenc: 68-as kékfrankos 2008.
Csutorás Ferenc fiatal egri borász borait mintegy hat éve ismerem. Talán nem tartoznak a legcizelláltabb magyar borok közé, viszont fontosak számomra, mert nagyon jól fogyaszthatóak, jól társíthatók ételekhez, és mint az elmúlt évek mutatták, időtállóak is. Úgyhogy jelentős mennyiségben iszogattam is belőlük, és őrzök számos palackot az utóbbi hét évjáratból. A 68-as kékfrankosból (ekkor telepítette a borász nagypapája a Kerekszilvás dűlőbe a szőlőt) az első önálló bort a 2004-es évből kóstoltam, azóta pedig igyekszem minden egyes évjáratot megízlelni. A 2008-as nemrégen került piacra és a hétvégén meg is kóstoltam. Sötét bíborszínű. Hűvösnek ható illata közepesen intenzív, meggyes, vörösáfonyás aromákkal és kellemes szegfűszeges-fahéjas fűszerekkel. A korty kifejezetten dinamikus, élénk, emelkedett savtartalommal és közepes mennyiségű érett bársonyos tanninnal. Aromatikáját tekintve, a meggyes-ibolyás-fűszeres vonalon mozog. Zamatos bor, kifejezetten egri karakterrel. Fiatal még, a tapasztalatok alapján szépen fog érni, jelenleg erős 5 pontot kap. Szegeden, a Dugonics téren rövidesen megnyitó Filoxéra Bortékában lehet majd hozzájutni (szerintem 2000 forint körüli áron).
Szentesi-vörösborok 2008-ból
Folytatván a frissen kijött Szentesi-borok kóstolását, most következzen két vörös házasítás:
Szecskő Tamás: Rubintos 2008
Nem sok mindenkinek lehet túl sok tapasztalata rubintos-téren. Hirtelen nem is ugrik be más termelő, akinek lenne piacon bora ebből a kadarkából és kékfrankosból keresztezett fajtából. Szecskő Tamástól viszont immár évről évre várhatjuk az újabb évjáratot.
A bor: Finom illatok, pirosbogyós gyümölcsök, főleg meggy, gyógynövényes fűszeresség, mokkacukorka. Kedves, de kifinomult. Szájban közepesen telt, érintésnyi tanninnal. Elsősorban savakra épülő struktúra, de nem kell félni szikárságtól, túlzott feszességtől, ezek a savak kerekek és igen finomak. Sima, selymes textúra, letisztult, elegáns, sallangoktól mentes stílus. Nem mondanám mélynek, de primer gyümölcsökben gazdag aromái megfelelő zamatgazdagságot adnak. Nem is kiemelkedően összetett, de a bor nagyon egyben van, minden alkotójából annyi van amennyi kell, és precízen a helyükön vannak. Arányos és finom. Stabil 6 pontos örömbor.
Korosabb Weninger borok
Az elmúlt néhány hónapban háromszor is volt szerencsém egy-egy hosszabb borsort kóstolni az ifjabb Franz balfi pincéjéből kikerült borokból. Ezúttal nagyrészt kifejezetten érett borokat vizsgáltunk. Sokadszort nyert megállapítást, hogy a Weninger borok szépen érnek (6-8-10 év elteltével szebbek, összetettebbek lesznek, nem pedig erősen lefelé ívelő pályán mozognak) és ez kevés magyar vörösborról mondható el. Összesen 10 bort kóstoltunk, ebből kettőt vakon. Pechünkre egy tétel totálisan dugós volt, egy pedig határeset. Az alábbi borok kerültek sorra:
Losonci-kékfrankosok II.
A múlt héten megtörtént az Úrráteszi kóstolása, most kiegészültünk az elmaradhatatlan társsal, a Gereggel is:
Losonci: Gyöngyöspatai kékfrankos Gereg 2008
Illata mélyebb és melegebb az Úrráteszinél, meggy, leheletnyi étcsokoládé, pici zöldfűszer, gyógynövény. Eddig nagyon ígéretes. Szájban közepesen telt, kevés tannin, abszolút savakra épülő szerkezet. A savak egyenesek, kevésbé kifinomult felépítésűek, mint az Úrráteszinek, végük kissé diffúz savanyításba is átcsap. Szemben más leírásokkal nem érzem, hogy túl sokan lennének, inkább korty kezedetére, közepére tudnék elképzelni valamivel mélyebb, intenzívebb aromákat, vagy legalább nagyobb tömörség-érzetet. Sallangoktól mentes, szikár hangulatú kékfrankos, feltételezem, hogy étellel párosítva nagyobb élményt nyújthat, mint önmagában fogyasztva. 5 pont.
Losonci-kékfrankosok I.
Már jó ideje szükségem volt hiánypótlásra Losonci-borok, egyáltalán mátrai borok kapcsán. A közelmúltban sikerült végre néhány tételt beszerezni.
Első nekifutásra a még kereskedelmi forgalomba nem került (de már hamarosan kijövő) 2008-as Úrráteszi-kékfrankost sikerült megkóstolni.
Én azon kevesek közé tatozom, akiknek a 07-esek közül jobban tetszett az Úrráteszi kifinomult, érzékenyebb világa, mint a Gereg egyértelműbb gazdagsága. Bár azt éreztem, hogy nem változtatná meg ezt az egyéniségét, ha egy picivel vastagabb lehetett volna.
Következzen a 08-as:
Weninger-sor
Nemrégiben már volt szerencsém végigkóstolni ifjabb Franz borainak egy részét és mivel borbarátaim is érdeklődést mutattak ezen soproni nedűk iránt, frissebb és már egy ideje palackérlelt borokból szedtem össze egy kóstolásra valót. Utóbbiak megvizslatása kifejezetten hasznosnak bizonyult, és nagyon úgy fest, hogy a komoly Weninger borok bírják, sőt igénylik a néhány éves palackérlelést. Következzen a sor drbarta és jómagam tolmácsolásában:
Látogatás a balfi Weninger pincében
Ifjabbik Franz Weningerrel nagyjából öt éve találkoztam első ízben és azóta minden találkozásunk alkalmával megegyezünk, hogy rövidesen meglátogatom őt a soproni borvidéken, Balfon. Nos, végre ez is bekövetkezett és a nyári szabadságom alkalmával elutaztam hozzá. Pazarra sikerült a nála eltöltött mintegy öt óra, az ültetvények megtekintésétől kezdve, a pince megvizslatásán át, a borok kóstolásáig. Előbbiek részletezésétől eltekintek, a kóstolt borokról készült rövid jegyzeteimet teszem közzé ebben a bejegyzésben.
Orsolya-vörösök
Hála ironman-nek időről időre újabb tapasztalatokhoz juthatok Orsolya-fronton. Ezúttal kettő vörösborhoz volt szerencsém:
Praxisom legjobb ár-érték arányú hatpontos vörösbora
Régóta készülök írni egy olyan borász borairól, akit méltatlanul, de mégis érthetően viszonylag kevesen ismernek hazánkban borissza berkekben. Méltatlanul, mert az általam ismert alföldi vörösborok közül messze a legjobbakat készíti, ugyanakkor érthetően, mert borainak születési helye, Tiszakürt, valljuk be, nem egy frekventált helye hazánknak. Ráadásul (tudtommal) semmiféle marketingtevékenység nem próbálja felhívni a figyelmet a kis tiszazugi pincére.
Ráspi Kékfrankos Selection 2006
Folytatván az elmerengést a 2006-os borok világában, most egy másfél évvel ezelőtt elfektetett vörösbor került elő.
Ráspi mester válogatás tétele akkoriban elég zilált arcát mutatta. Érződött benne a kraft, de az alap-kékfrankos harmónikus, jól fogyaszthatósága mellett kevésbé volt élvezetes.
Nézzük mivé lett napjainkra:
Mátrai borok
Minél több, a minőség iránt elkötelezett mátrai termelőtől van módom bort kóstolni, annál inkább az az érzésem, hogy ez a magyarországi viszonylatban nagynak számító borvidék bizony óriási – jelenleg szinte teljesen kiaknázatlan – lehetőséget kínál. Néhány évvel ezelőtt még csak Németh Attila Gábort (NAG) és Szőke Mátyást tudtam volna a kifejezetten minőségi bortermelés területén emlegetni (legalábbis azok közül, akiknek a borai számomra elérhetőek), mostanra csatlakozott hozzájuk még néhány fiatal (Karner Gábor, Losonci Bálint, Szecskő Tamás), akik rendületlenül igyekeznek dűlőikből a legjobbat kihozni. Az ő boraik egyértelműen a Mátrai borvidék kiválóságát igazolják. Nemrégiben egy csokorra való mátrai bort kóstoltam, a róluk készült kóstolási jegyzeteimet teszem közzé ebben a bejegyzésben: