Ifjabbik Franz borainak kedvelői közé tartozom már néhány éve. Ahogy telik az idő és a pince komoly borai egyre-másra fejlődési állapotuk csúcsára érnek, annál inkább meggyőződésemmé válik, hogy bizony ez a srác tud valamit. Pár évvel ezelőtt jó ötletnek tűnt, hogy az általam nagyra tartott borokból eltegyek néhány palackkal. Ekképpen is cselekedtem és -többek között- a 2003-as Frettner cuvée-ből is elfektettem néhány butéliával. Hétvégén névnapom volt, így több más bor mellett egyet ebből is kidugóztam és megvizslattam:

      A Balaton környéke elsősorban fehérborairól ismert manapság, viszont egyre többen kezdenek el vörösborokat is készíteni arrafelé és bizony akad is köztük néhány nagyon szép nedű. Nemrégiben hat bort vizslattam meg, kettőt az északi, négyet a déli partról. Különös figyelmet szenteltem Légli Gézának, akitől futólag már számos kellemes vöröset kóstoltam. Bizonyára maradtak ki ígéretesnek tűnő borok, de egyszer majd azokra is sor kerül. Ha valakinek van ötlete, hogy mit érdemes még feltétlen megkóstolni a Balaton mellől (vörösben persze), elérhetési forrással legyen szíves ossza meg velem. Ezúttal az alábbi borok kerültek sorra:

     Néhány nappal ezelőtt bontottam két fehérbort, amelyeket nagyjából egy éve kóstoltam utoljára és akkor nagyon megnyerőek voltak. Bár komolyabban betárazni nem tudtam belőlük, pár palackot azért sikerült elfektetnem. Ezek mellé az utóbbi időszak számomra legkedvesebb vöröséből is bontottam, mindjárt két palackkal.

Drága feleségemmel múlt héten a házassági évfordulónk alkalmából a Ráspi Budapest étteremben vacsoráztunk. A menü pazar volt, bár nekem tavaly Fertőrákoson még nagyobb élménnyel járt.

 

Természetesen egy ilyen vacsorához a borok sem hiányozhattak, a következő leírások tehát kóstolómennyiségek elfogyasztása révén keletkeztek.