A Terrior Club rendezésében ismét egy igen hasznos és tanulságos „foglalkozásra” és kóstolóra került sor. A téma ezúttal a jó öreg Somló, mégpedig egy nagy kacsintással a természethű borkészítés felé. A rendezvény két meghívottja Takács Lajos (Hollóvár), valamint az utóbbi években Somlón is termelésbe fogó biodinamikus osztrák, Werner Miklisch (Meinklang). Terjedelmi okok miatt a beszámolót két részre osztom, a poszt első részében a Hollóvárra, a folytatásban pedig a Meinklangra koncentrálok.

Azt hiszem ezen a blogon Takács Lajost és a Hollóvár borokat senkinek sem kell bemutatni. Lajos fősodort kerülő borai egyaránt adtak alkalmat gyermeki rácsodálkozásra és késhegyig menő vitára. Ha csak saját tapasztalataimat nézem, szinte ketté akarok hasadni. A régebbi Hollóvár évjáratok gyakran rendkívül tartalmasak, nekem sokszor már-már túlontúl is nehézkesek és rusztikusak. A borokra gyakran jellemző a kései szüretes karakter, a mézes-botrytiszes ízvilág és a lecsengésben visszaköszönő héjas kesernyésség. Igaz, ha egy tökéletes palack kerül elém, nincs alapvető kifogásom a borstílus ellen. Mégis, nagy kíváncsisággal és nyitottsággal néztem a kóstoló elébe, főként annak tudatában, hogy az aprócska birtoknál alapvető szemléletváltás zajlott le az elmúlt években.

A Hollóvárhoz tartozó szőlők tíz éves telepítések, a tőkék bakművelésben vannak. A gazdálkodás szerény méretekben, mintegy 3 hektáron zajlik. A művelés nem organikus, bio vagy biodinamikus, sőt a címek minősített megszerzése hosszú távon sem cél. Ennek ellenére Takács Lajos szerint a „józan paraszti ész” logikája egy jelentősen lecsökkentett vegyszerhasználatot diktál. Ennek jegyében tavaly óta a birtok teljesen kizárta a felszívódó szerek használatát, igaz ilyen kezelésekre ezelőtt is csak 2-3 alkalommal került sor évente. Az utóbbi két évjáratban kizárólag kén és réz alapú szereket használnak. A rézzel kapcsolatban Lajos kiemelte, hogy alkalmazása nem túl szerencsés, hiszen nehézfém, amely mind a talajban, mind a szőlőben felhalmozódik. Igaz, a Hollóvárnál évente 1-2 alkalommal jut szóhoz az organikus és biodinamikus művelésben egyaránt engedélyezett réz.

Az utóbbi évek stílusváltása ellenére Lajos csak röviden tért ki a borkészítési technológiára. A lényeg, hogy a 2009-es évjárattal bezárólag a borok rövid héjon áztatást (egy éjszaka) követően tartályban erjedtek, majd 3-4 hónapra hordóba kerültek. 2010-től aztán az eddigiekhez képest egy meglepő váltásnak lehettünk tanúi. Az érlelés fegyvertárából eltűnt a hordó, a keletkezett űrt az acéltartály töltötte be. Ezzel kapcsolatban Lajos elmondta, hogy a Somló jellege miatt a pincék viszonylag kicsik, hőmérsékletük kiegyensúlyozatlan, évszaktól függően 5-22C° között ingadozhatnak. Ez pedig nem tesz jót a hosszú ideig ászkolt boroknak. Egyébként is a somlói borra elsősorban az ásványos-sós jegyek, nem pedig az áradó gyümölcsösség és virágosság jellemzőek. Egy hosszabb hordós érlelés pedig egyértelműen az utóbbiak ellenére van. Lajos olyan borokat szeretne készíteni, amelyek tiszták, van bennük gyümölcsösség és nem csak az ászkolás jegyeit viselik magukon. És a lényeg, hogy még a Gazdának is jól essenek, ne „üljenek” rá az emberre. Az elkövetkező 2-3 évben a Hollóvárnál biztosan nem lesz hordó, a többi meg majd „meglátjuk”.

A jelenleg alkalmazott technológia a következő. A szőlő feldolgozása zúzás-bogyózással indul, 2010-től megszűnt a rövid héjon áztatás is. Préselés nincs, Lajos csak színlével dolgozik, a mustot egy perforált acélhengerrel választja el a héjtól. A must ülepítés nélkül kerül a hűthető acéltartályokba. Az erjedés spontán történik, fajélesztő vagy más természetidegen beavatkozás nincs, a borok csak ként kaphatnak. Érdekesség egyébként, hogy Lajos nem kénezi a cefrét, az első kénezés az erjedést követően történik. Minden más magától, a természet által diktált tempóban zajlik. Ennyi az egész.

A kóstoló keretében egy hárslevelű-központú soron mentünk végig. Az eseményen egyúttal a 2011-es, hamarosan forgalomba kerülő Hollóvár borok is bemutatkoztak. Lássuk:

Olaszrizling 2011

Világos citrom szín. Közepesen intenzív illat, fülledt, de szép tiszta, citrussal, virággal, kellemes füstösséggel, minimális zöld gyümölcsös jeggyel. Olaszhoz és évjárathoz mérten egészen jó sava van, igaz nem túl magas. Citrusok, alma, krémes állag. Friss és tiszta, kellemes kis füstösséggel és sóssággal. Eléri a 6 pontot.

Juhfark 2011

Világos szín. Közepesen intenzív, fehér húsú gyümölcsökkel, citrussal, bájosan édeskés hatású. Testesebb borral van dolgunk, jóval krémesebb és sűrűbb az olaszrizlingnél. A sav nekem egy picit kevés, nem tudja megtartani a 2011-es anyagot. Gyümölcsök vannak, igaz nem tobzódnak, de egészen zamatossá varázsolják a kortyot. A lecsengésben kis kesernye rejtőzködik és némi alkoholtöbblet. Közepesnél hosszabb. 6 pont.

Hárslevelű 2011

Virágos illat, tiszta, közepesen intenzív, citrusos, licsis, trópusis felhangokkal. A gyümölcsök itt sem tobzódnak, érezhető valami füstösség is. Elég testes, közepesnél kevésbé intenzív, a sav kevés, eltűnik a krémességben. Kétségtelenül sós, a kevés gyümölcsös jegy nem ad hosszú lecsengést. Az alkohol magas. Nem tudom mikor palackozták, elképzelhető, hogy időre van szüksége. 5+ pont.

Hárslevelű 2010

Világos szín, intenzívebb, füstös, visszafogottan gyümölcsös illat, virággal, citrommal. Krémes és vastag, sok, „kockás” állagú savval. Jelentősen rusztikus és zöldes, jelentős fanyarsággal. Persze a beltartalom tetten érhető, ezen nem lehet vitázni. 5 pont.

Hárslevelű 2009

Itt érezhetően áteveztünk a Hollóvár múltjába. Mélyebb szín. Kis kukoricával nyit, de érett, lédús fehér húsú gyümölcsök viszik a prímet, mézzel, virággal, visszafogott fahatással. Krémes, nagyon vastag, a sav elegendő, igaz nem túlzottan acélos. Fehér húsúak, méz, tea, fűszeresség, rusztikusság, tea és picit magas alkohol. Nehézkes, de nagyon gazdag és hosszú. 6 pont.

Hárslevelű 2006

Egy hat éves hárslevelű. Tavaly bontottam belőle egyet, annyira nehéz és rusztikus volt, hogy nem tudott elfogyni. Ezúttal szerencsére egy jóval szebb palackkal van dolgunk. Mély szín. Illatában virág, méz, tea, hús, húsleves, fehér húsú gyümölcsök, mogyoró. Elég intenzív, kevés fát is érezni. Kóstolva sűrű, húsleveses, teás, szarvasgombás, de vannak fehér húsú aszalt gyümölcsök is és érett citrusok is. A korty rusztikus, erőteljesen sós, majd tapadós cserességgel és héjas kesernyével zár. Hosszan megmarad. Érdekes egyensúly. Szerintem a csúcsán van. Erős 6 pont.

Hárslevelű 2005

20g/l feletti cukorral. Nehéz illat, először dugósnak tűnik, de mintha szellőzne. Már komoly palackbuké érezhető, mézzel, aszalt gyümölcsökkel, fűszerekkel, szappanos virágossággal, fakéreggel és fehér húsú gyümölcsök lekvárjával. Szájban is vastagon palackbukés, lekvárral, narancshéjjal, aszalt gyümölcsökkel és teás karakterrel. A sav elég magas, mellé tapadós cseresség és kesernyés rusztikusság jár. Eléggé uralkodik a palackbukés jellege. Túl a csúcson. 5 pont.

(A következő részben a Meinklang és a biodinamika lesz a téma.)