Az előző részben említett Bott-látogatás második (a pince-beli) felvonása előtt tényleg csak egy villámlátogatás erejéig Szilágyi Lacihoz is beugrottunk. Alapvetően nem kóstolni mentünk, csak vásárolni, viszont épp nyitva volt a 11-es szortiment színe-java, így nem tudtuk kihagyni a feltárulkozó lehetőséget. Egyáltalán nem készítettem jegyzeteket, csak némelyikhez utólag, emlékezetből.

Gizella-borok:

Szilvölgy-hárs 2011 : Remek illattal nyit, szájban szikárabb, egyenesebb vonalú felépítésre fűződik a kellő koncentrációjú gyümölcsösség.

Szilvölgy-furmint 2011: Talán kevesebbet nyújt illatban, de szájban  gömbölyűbb, tömörebb, mélyebb szerkezettel, sok szaftos gyümölccsel, intenzív sóssággal. Remek!

Szent Tamás (Fürdő) hárs 2011: Karakteres, tetszetős ásványos világ. Nagy test, mély ízek, tömörség, hosszúság, tekintély. Ugyanakkor kissé zilált és messze nem olyan egységes, mint hordóból.

Medve furmint 2011: Itt is sok és jellegzetes ásványosságot találunk,de talán maradékcukor végett könnyen befogadható a bor. Telt, tartalmas, kicsit robusztus, darabosabb illeszkedéssel.

A Gizella, illetve a Bott-pincénél tett látogatás után a tokaji Fakapu vendéglőben Orsolyák Attilával volt találkozónk. A helyszín nem véletlen, ugyanis Attila, aki a borok mellett a gasztronómia irányába is fokozott érdeklődést mutat, az idei szezonban a nyári hónapokban nyitvatartó étterem Chéf-je volt, így a korábbi, hagyományosabb "csárda"-jellegű konyha "gurmésabb" irányba mozdult, minőségi tokaji borok és hozzá helyi, szezonális alapanyagokból készült ételek párosítása került előtérbe. Az ebéd mellett lehetőség nyílott az általa jegyzett Istenhegy Kisbirtok frissen palackba került 11-es borait is megkóstolni.

Szent Tamás Hárs 2011:  Sajátos ásványos karakter. Elég nagy test. Telt íz, tömör, strukturált közép, cizellált savak. A végén kilógó erőteljesebb cseresség picit levon belőle.

Szent Tamás Hárs-Furmint 2011: Színesebb, virgoncabb tétel, hasonló beltartalom, hasonló tömörség. Hosszú, vibráló, frissen palackozva még kicsit zilált. Tetszik.

Birtok Édes 2011: (Istenhegy és Szent Tamás dűlőkből) Itt nem csináltam jegyzetet. Attila nem éppen büszkeségei közé sorolta ezt a tételt, ahhoz képest egészen jó volt. Közepesnél nagyobb test, telt ízek, korrekt struktúra, lecsengés. A nagyon erőteljes hordó mellett is teljesen élvezhető, árkategóriáján túlmutató beltartalommal.

Délután Erdőbényére vezetett utunk, ahol épp a Hetedhét Pásztortüzek zajlott. Mi a szorosabb időbeosztás végett csak Homonna Attilához  tudtunk eljutni. A saját szortiment felépítését 2009 óta abszolút a lehető legegyszerűbb átláthatóság szabja meg, azaz terv szerint évjáratonként lesz egy száraz és egy édes tétel, kivételes évjáratokban pedig ez kiegészül egy aszúval. Az alábbi borokat kóstoltuk.

Száraz 2011: Alma, virágok, gyurmás ásványosság. Közepesnél kicsit nagyobb test. Nem színes, inkább szerkezetileg tartalmas bor. Tömörség, fókusz, egyensúly.

Jakab Padihegy 2009: Érettebb illat, kortalanabb gyümölcs, palackbuké, méz. Hasonlóan tömör felépítés, picit krémesebb konzisztencia.

Édes 2011: Színes, finom aromatika, arányos,túlzásoktól mentes felépítés, remek egyensúly. Lehetne mélyebb.

Édes 2010: Még színesebb, még zamatosabb, érezhetően több tartalom, intenzitás és energia.

Estére Demeter Zoltán szíves meghívásának eleget téve csatlakoztunk a Kakas-dűlőben helyszínelő vidám összejövetelhez. Itt már végképp nem jegyzeteltem, még gondolatban se.  Makám-együttes zenéje, Demeter, Bott, Kikelet, Dorogi, AZ Nektár-borok, szentesi alapanyagból készített lecsó, Demeter Anett-féle "kézműves" kenyér...jó volt :)