Illatában fehér virágok, fehér húsú gyümölcsök, győri édes keksz. Közepes testű korty. Első pozitívum rögtön a buborékozás. Sűrű, de igen finom. Megvallom, a legtöbb pezsgőnek számomra túl aggresszív a habzása, rendre nem is kényelmes szájban tartani a nyomás miatt, ezért nem túl kifinomult módon szoktam egyet rázni rajta, kóstolás előtt. Itt most hálistennek erre semmi szükség nem volt, nem tudom mondanak -e ilyet, de én mondom, a szénsav jól integrált. :) Tiszta, zamatos ízek, nem is annyira kortalan, definit gyümölcsösséggel, mézes-virágporos díszítésekkel. Közepes, vagy attól egész picit hosszabb lecsengés. A konzisztencia jól esően selymes, a kedves stílushoz és ízvilághoz jól is passzol talán a minimálisan érződő maradékcukor, illetve a finom állagú, picit lágyabb irányba tendáló, de kétségtelenül elegendő mennyiségű és jó egyensúlyt fenntartó savak. Kétségtelenül vannak ettől precízebb, fókuszáltabb felépítésű, komplexebb és intenzívebb aromájú pezsgők, de nekem így, ahogy van nagyon tetszett. Minden bizonnyal fogok máskor is venni. Valamivel kettőezer forint felett volt Szegeden az exCora Auchan áruházban. Ez a palack nálam elérte a 6 pontot.
Három dél-afrikai chenin blanc
A chenin blanc egyike a kedvenc szőlőfajtáimnak, bár igencsak érintőleges tapasztalatokkal rendelkezek a belőle készült borokat illetően. Eddig elsősorban Vouvray-ből származó példányok landoltak a poharamban (amik közül többet is nagyon szerettem), pedig hallomások és a tankönyvek alapján máshol is készítenek belőle figyelemre méltó borokat. Ezen vidékek közé tartozik Dél-Afrika is. Ezért (és a viszonylag jó USA-beli felhozatal miatt is) vásároltam három chenin-t, egy relatíve olcsó, belépőszintnek tekinthető, egy közepes árfekvésű és egy felsőkategóriásnak mondott bort. Szépen meg is kóstoltam őket, ahogy kell és végül az alábbi kóstolási jegyzeteket vetettem papírra:
Bernard Baudry: Chinon La Croix Boisée 2009
A Loire egyik legjobb nevű vörös bor-termelője. 100% Cabernet Franc, mészköves, agyagos terroir, 35 év körüli tőkék. A jelen bor a termelő egyik csúcsbora, Franciaországban 18-19 Euroért lehet hozzájutni.
Tiszta, szinte famentes gyümölcsélményt nyújtó illat, sok és jól definiált szederrel. Finom, komplex fűszeresség díszít, ánizs, érintésnyi paprika, szerecsendió, némi krétaporosság. Tetszik, hogy benne van a nagy bor ígérete, de ugyanakkor áthatja egy természetes, magától értetődő lezser hangulat, ami miatt alig várja az ember, hogy belekortyoljon. Közepesnél alig nagyobb test. Intenzív ízek, az illatnak megfelelően tiszta, és koncentrált gyümölcsösség, friss, érett, szaftos szederrel, áfonyával. Nincsenek áll-leszakító mélységek, de szépen strukturált a bor. Határozott kortyközepi mag nyújtja meg a lecsengést, feszes, cizellált, de jóízű savak vezetik a kortyot, a tannin közepes mennyiségű, érett, finom tapintatú, kiválóan integrált, nulla adsztringencia-élménnyel. Nem kell bődületesen nagy anyagot elképzelni, hanem egy tiszta, zamatos örömbort, arányos, részletgazdag szerkezettel, szőlőből származó értékekkel. Simán 7 pont. (90-91)
Franz Pichler: Weissburgunder Smaragd Gaisberg 2011
Merthogy Wachauban nem csak riesling és grüner terem....
Nyári alma, édesgyökér, akácméz, fehér virágok, kőporosság. Közepes testű korty, intenzív ízek. Érezhető némi maradékcukor, de nem ül rá, inkább teltebbé, lédúsabb hangulatúvá teszi a fehér húsú gyümölcsöket. Az illatban is fellelhető köves-édesen fűszeres díszítések itt is megtalálhatóak. Közepesnél hosszabb lecsengés. A savak magasak, érettek, cizelláltak, remekül kiemelik a bor zamatosságát, és kísérik a kortyközép szépen bontakozó struktúráját. Pici co2 is hozzájárul a vibráló hangulathoz. Az egyensúly remek, az egység kicsit rakoncátlan. 6+
Chateau Sociando-Mallet 2005
Bordeaux, Haut-Médoc. Ismert termelő, érdekes módon nem rendelkezik Cru Classé besorolással, mégis úgy tartják, hogy jó néhány osztályozott birtokot maga mögé utasít presztízsben, nagyjából egy harmadik vonal-beli szintet képvisel. Mindenképp egy állandó tipp azoknak, akik megfizethető áron egy tipikus, megbízhatóan jó minőségű bordóira vágynak. 55% Cabernet Sauvignon, 40% Merlot, 5% Cabernet Franc, 30 év körüli tőkékről, egy kiemelkedően jó évjáratból.
Enyhén aszalódott fekete ribizli, finom dohány, pörkölt kávé, keserűcsokoládé, némi bőrös animalitás, pici gyógynövényes fűszeresség. Érdemes időt adni neki, egyre komplexebbnek tűnik. Közepesen telt korty. Arányosan telt, de semmiképp nem lehengerlő koncentrációjú ízek, kortalan gyümölcsökkel, szép, nem tolakodó hordóval, kezdődő tercier hangulattal. Jelentős, de azért bőven emészthető mennyiségű, kemény tartást adó, de sima és elég jól integrált a tannin. A savak is szilárdak, jól beépült részei a kortynak, elsőre lehetnének talán cizelláltabbak, vissza-vissza kóstolva már nem volt hiányérzetem. A kortyközép arányosan kitöltött, nem nyújt újabb és újabb rétegeket, mély denzitásokat, a lecsengés közepesnél valamivel hosszabb. Az egyensúly kifogástalan, akárcsak az alkotók egysége, ami tulajdonképpen a leginkább felelős azért, hogy egy 6 pontos gazdagságú bor mégis becsúszik a szűk 7 pontosok táborába. (89-90) Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy ez akármilyen sorban így lenne.
Bodegas Aalto
Ribera del Duero a világ azon kevés borvidékeinek egyike, ahol a hatalmas tőkebeáramlás iszonyatos fejlődési tempót diktált az elmúlt két évtizedben. Ennek az időszaknak mindennél jobban magán viseli lenyomatát a Bodegas Aalto, amely néhány évjárat alatt ért fel a csúcsra. A siker tartósnak bizonyult és az Aalto ma már bérelt hellyel rendelkezik Ribera del Duero elitjében. Mikor a pincészetet felkerestem, arra voltam kíváncsi, hogy milyen háttérre lehet szükség a kurta évtized alatt bejárt üstökösi karrierhez?
Balatoni fehérek 2011-ből
Konyári: Szárhegy 2011
Élénk illat nyári almával, citrusokkal, fehér virágokkal, kőporossággal. Első nap némi sauvignon-os vegetalitás is játszik, másnap ez nem érződik. Közepesen, vagy attól picit nagyobb test, tiszta, enyhén krémes konzisztencia. Friss gyümölcsös ízek, némi minerális fűszeresség, tényleg csak érintésnyi hordó. Szépen strukturált köntös, cizellált savak, kellemes közepi koncentráció, közepesnél picit hosszabb lecsengés. Megszokott stílus és minőség, én szoktam szeretni. 6 pont.
Laposa: Badacsonyi kéknyelű 2011
Semlegesebb hangulatú fehér-húsú gyümölcsök, sós, kissé fülledt felhő. Közepesen telt korty, szintén közepes ízintenzitás. Feszes savak, se nem tömör, se nem laza szerkezet. Közepesen hosszú lecsengés, sóssággal, némi cserességgel. Letisztult világú, egyensúlyos bor, ugyanakkor nem igazán tudom elképzelni, hogy melyik részéért tud bárki rajongani. 5 pont.
Villa Maria: Sauvignon blanc Cellar selection 2011
A múltkori kellemes új-zélandi sauvignon blanc-os élmények hatására a nyári melegben több marlborough-i palackot is bontottam, ez a bor kifejezetten tetszett és a kóstolás után villámgyorsan elfogyott. A Villa Maria egy viszonylag ismert, több borvidéken (Marlborough, Gisborne, Hawkes Bay, Auckland) is jelen levő pince, számos borcsaláddal. Sauvignon-ból is számos típus készül, a kóstolt bor a felső kategóriások közé tartozik. 
Világos citromszínű. Intenzív, tiszta, nagyon szerethető illat citrusfélék (grapefruit, vérnarancs), bodza és zöld fű aromajegyeivel. Közepesen testes korty, jóféle, dinamikus savakkal és az illathoz hasonló primer gyümölcsös-zöld növényes karakterrel. Elegáns, hűvös karakterű bor, közepesnél picit hosszabb utóízzel. 19 dolláros árával nem ár-érték bajnok, de rossz vételnek sem mondanám, különösen, ha éppen ilyesmire szomjazik az ember. Kedves, élvezetes nedű. 6 pont.
Szentesi Merlot 2009
Kicsit az ideálisnál hidegebben kezdtük kóstolni, ennek megfelelően nem is mutatott túl sokat. Visszafogott gyümölcsösség, kávés-vaníliás fajelenlét. Melegedve egyre szebb, a sötét bogyós gyümölcsök egyre mélyebbnek, koncentráltabbnak tűnnek, érettek, de egyáltalán nem lekvárosak, olyan nagyborosak. A fűszeresség is komolyabb, inkább izgalmasabb szerecsendiósabb-fahéjasabb irányba fordul. Szájban közepesnél teltebb a korty, abszolút jó arányokkal. Az illathoz hasonlóan az ízek is egyre teltebbnek tűnnek az ideális hőmérséklet közeledtével, szép gyümölcs, szép hordó, jól megférnek együtt. Érett, viszonylag finomszemcsés a tannin, a sima felszín mellett is szilárdak. Még nem tökéletesen integráltak, de minden esélyük megvan erre. A savak szintén érettek, feszesek, lefutásuk mutat némi játékosságot. A kortyközépre lassan csökkennek az intenzitások, nem kap új erőre a tétel, nem villant nagy denzitásokat, de az anyag kitölti arányosan a szerkezetet, semmiféle hiányérzetünk nem marad vissza, közepesnél valamivel hosszabb lecsengés. Jó volt. Semmiből nem nyújtott ugyan emlékezeteset, annyira kifejezőnek se éreztem, de minden alkotója mégis igényes, volt benne elegancia. Minél több időt töltöttem vele annál erősebbnek tűnt a 6 pont.
Kikelet-hársak 2011-ből
Kikelet: Kassai-hárslevelű 2011
Illatában frissen facsart grapefruit, finom sósság, zsálya. Szájban közepes testű korty. Az ízek kellemesen kitöltik, harapható a gyümölcsössége. A savak kellően magasak és érettek. Tisztaság, kerekség, egyensúly. A kortyközép kissé lazának hat, lehetne fókuszáltabb a bor, de a lecsengés így is közepesnél picit hosszabb. Eléri a 6 pontot.
Kikelet: Lónyai-hárslevelű 2011
Grapefruit, fehér húsú őszibarack, gyógynövényes fűszeresség, érintésnyi sósság. Közepes testű korty. Telt, harapható ízek. Itt is megfigyelhető az a letisztult, jól definiált, koncentrált gyümölcsösség, ami jellemezni szokta a pince borait. A kortyközépen egyenletesen csökken az ízek intenzitása, a lecsengés közepesnél picit hosszabb. Élénk, de érett savvilág, korrekt cizelláltság. Arányos felépítés, tisztaság, remek egyensúly és egység. Magasabb értékeléshez talán lehetne benne nagyobb erő, hosszabb, sűrűbb, tekintélyesebb mag, de tulajdonképpen minek is? Így jó ez a bor, ahogy van. Erős 6 pont.
Vega Sicilia látogatás - IV. rész
A Vega Sicilia látogatást bemutató monstre poszt-sorozat záró epizódja következik. Megismerhetjük végre a Valbuena és az Único titkait, sőt meg is kóstolhatjuk őket. Ehhez egy pihe-puha tejes báránynak is át kellet költöznie az örök gyapjúmezőkre, de utólag ezt egy pillanatra sem bántuk. A kóstolóra és az ezt kísérő kései ebédre a Tudela de Duero faluban található Zurita étterembe megyünk. A helyi specialitásokat kínáló Zurita kellemes és nyugodt környezetet kínál a kóstoláshoz, a kemencében izzó-ropogó fahasábók – egy pillanatra feledtetve a kinti hőséget – barátságos hangulatot kölcsönöznek a modern étteremnek. 
Titánok harca
Múltkoriban szinte szemrehányást kaptam egy kedves olvasótól, hogy még nem kóstoltam Szepsy-mester 09-es Szent Tamását. Tulajdonképpen igaza van. Már legfőbb ideje volt.
Annál is inkább, mert a szűk társaság már valami nagy durranásra vágyott. :) Elég volt abból, hogy nyáron fröccsözni kell, elég a sok tiszta, korrekt, szomjoltó italból! :) Jöjjön végre valami komoly!
Mivel a Szent Tamás azért túl grandiózusnak ígérkezett ahhoz, hogy csak úgy estére megbontsuk, szemináriumot kellett ülni hozzá. A koncepció nem túl szövevényes, rakjunk még mellé egy-két hasonló kaliberű versenyzőt itthonról és külföldről egyaránt. Fajta, évjárat nem számít, csak nagyon komoly legyen, és máris adott minden körülmény egy hedonisztikus hangulatú kóstolóhoz, melynek keretében meg tudjuk nézni rendesen, hogy hol is helyezkedik el az említett bor.
Íme:
Balassa: Szent Tamás furmint 2009.
Magyarországról cipeltem magammal ezt a bort és egy kedves ismerősöm szülinapján bontottuk nemrégiben. A Balassa borokat a 2006-os évjárattól fogva nyomon követem és szívesen fogyasztom. A 2009-es száraz tételekkel még csak pár palack beszerzéséig jutottam, ez volt az első, aminél a kóstolásra is sor került.
Világos aranyszín, ránézésre is sűrű anyag. Gazdag, kis melegedéssel méginkább vonzó illat: jelentős mineralitás, száraz szénás-virágos hangulat, nyári körte-alma, kis mézesség. Testes, koncentrált korty kifejezett mélységgel és gazdagsággal: ízben is az ásványos jegyek viszik a prímet, mellettük a gyümölcsös-fűszeres aromák csak kiegészítik az ízspektrumot. A jelentős mennyiségű virgonc, érett savak mellett kis cseresség is érződik. Kifejezetten hosszú utóíz. A korábbi évekhez hasonlóan ez a Balassa furmint is a fajta erőteljes arcát mutatja, koncentrált bor, jelentős termőhelyi bélyegekkel. Nagyon szép, 7 pont.
Vega Sicilia látogatás - III. rész
Elhagyva a korukat göcsörtösen viselő szőlőtőkéket, végre visszaérkezünk a Vega Sicilia farm épületeihez. Jól esik végre egy kis árnyék, délután két óra körül van és rettentő hőség kerekedett. A farm udvarán állunk, körbetekintve számtalan új épületet látunk. Ezek többsége a 2009-es fejlesztések során épült. Kívülről minden nagyon egyszerű, letisztult, de jól láthatóan a kivitelezéskor nagyon igényes anyagokat használtak. Javier Ausás elsőként a Vega Sicilia kádárüzem rejtelmeit fedi fel előttünk. A saját hordókat készítő kádárüzem 1987-ben indult el, a kiváltó ok az amerikai beszállítók megbízhatatlansága volt. Nem csak a hordók minősége hagyott kívánnivalót maga után, de a Vega Sicilia által előírt szabadtéri érlelési időt sem teljesítették. Az amerikai fa az Único és a Valbuena érleléséhez egyaránt szükséges, de a Pintia kb. 30%-a is amerikai hordókban fejlődik. Az Alión-beszámolóban már említettük, hogy hamarosan az Alión egy része magyar fát kap, természetesen a zempléni tölgyből készült hordók is itt készülnek.
A. et P. de Villaine: Mercurey les Montots 2010
Már többedik alkalommal bizonyul megbízható pinot noir-forrásnak a Cote Chalonnaise-i de Villaine pince. A múltkori alap-tételük után most következzék a top-pinot-juk:
Ribizli, málna, földesség, rumaroma. Közepesen telt korty. Lédús piros bogyós gyümölcsösség, ásványos-fűszeres díszítések. Strukturált közép, közepesnél hosszabb lecsengés. Magas, élénk, cizellált savak, közepes mennyiségű, finomszemcsés, de kissé porosan száraz tannin. Átlagon fölüli alapanyag, zamatos élettel-teli, de még igencsak rakoncátlan, van még minek összesimulni. 6+ (88-89), de potenciálisan feljebb kívánkozik.
Vega Sicilia látogatás - II. rész
A történelmi útvesztőből a jelen valóságába visszatérve éppen a szőlőtáblák között suhanunk. A mintegy 1.000 hektáros Vega Sicilia farm egyetlen összefüggő foltot alkot, amelyet csak a kelet-nyugat irányban futó N-122-es főút szakít két részre. A 200 hektárnál valamivel nagyobb területen ültetett szőlő mellett 500 hektár természetes fenyőerdőt, a fennmaradó részen pedig gabonát, lucernát, valamint 170.000 ültetett paratölgyet és tölgyfát találunk. Egyelőre nincs tervben saját parafa dugó vagy hordó készítése, de később bármi elképzelhető. A telepített faállományt mindenesetre 20 év alatt 1.5 milliósra tervezik bővíteni.
Vega Sicilia látogatás
Magunk mögött hagyva a modernül szikrázó Aliónt, a Finca Vega Sicilia felé fordítjuk a kocsirudat. Az összefüggő területet alkotó, mintegy 1.000 hektáros Vega Sicilia farm csak 15 kilométer innen a Valladolidot és Peñafielt összekötő főúton. A hatalmas birtok régi és új épületei szinte észrevétlen bújnak meg az út menti fák mögött, csak egy apró táblácska jelzi: van itt valami nem hétköznapi. Nincs sok idő a botanikus kertnek is beillő buja vegetációt, a szökőkutat és a másfél évszázados épületeket bámulni. Javier Ausás főborász rögtön terepjáróba terel minket és máris indulunk a szőlő felé. Miközben gurulunk, ismét van időm magamban hálálkodni és feldolgozni azt, ami már kész tény: bejutottunk a Vega Siciliához! Hogy miért érdekes ez? Mert vitán felül Spanyolország elsőszámú és a világ egyik legpatinásabb csúcsbirtokán járunk. Ráadásul, a Vega Sicilia arról is ismert, hogy vastag kapui zárva maradnak a látogatók előtt. Exkluzív, több részes tudósítás következik tehát a megközelíthetetlen spanyol legendáról.
Kreinbacher: Kőkonyha 2009
Érett, kortalan, de vonzó illat, mézes-sós-puncsos-gesztenyés díszítések. Viszonylag nagy testű korty, puha, krémes konzisztencia. Telt íz, az illathoz hasonlóan kortalan karakter, érzékelhető palackbukéval, hordófűszerekkel, ásványossággal. Korrekt anyagmennyiség a kortyközépen, inkább széles, de azért kellően gerinces savak kísérnek. Precízségről, cizellált tömörségről nincs szó, inkább olyan lazán hömpölygős a korty, de az alkotói a helyükön. Közepesnél hosszabb lecsengés. Az utóízben kissé kilógó, de azért nem kellemetlen tapintatú cserességgel búcsúzik. 6 pont megvan.
Riesling-rovat VIII.
Baron Knyphausen: Riesling Erbacher Marcobrunn Grosse Lage 2010
Tavasszal hoztam magammal Rheingau-ból. Akkor nem tudtam kóstolni ezt a tételt, pedig erre voltam a legkíváncsibb a szortimentből. Ez az esemény óta ugyanis érdekel az ominózus terület. (Marcobrunn)
Zárkózottan induló, majd szépen nyíló illat. Érett, vastag, húsos őszibarack, grapefruit, méz, gyógynövények. Közepesnél nagyobb test, intenzív, telt ízek, vaskos, harapható gyümölcsösség, a kortyközépre is még jócskán tartogatva koncentrációt. Enyhén krémes konzisztencia, tömör mag, elég hosszú lecsengés. Élénk, magas, fajsúlyosan vastag savak, nem mondhatni vibrálónak, de kiválóan vezetik az ízeket, élettel és gerinccel töltik meg a gazdag kortyot. Robosztus, de egyedi tétel. Kis szépséghiba, hogy a savak a végén önállósulnak, a finis kissé 2010-esen savanyúcukorkás. Ez miatt 6+, de lényegesen több van benne. (88-89)
Prager: Riesling Smaragd Achleiten 2011
Ezt a bort talán már nem kell bekonferálni. Írtam már jónéhány évjáratáról, mindig tetszett.
Citrusok, zöldalma, fehérhúsú őszibarack az illatban. Később egyre jobban ásványosabbanak hat fogpasztás-kőporos jegyek révén. Szájban közepes, vagy egész picit nagyobb test, mindenképp nagyon arányos. Harsogó, hűvös karakterű gyümölcsösség, finom, de átható mineralitás, letisztult, azt lehet mondani tipikus karakterű. Mély, intenzív indítás, majd precíz, acélos, cizellált savak kísérik a szépen fókuszálódó kortyközépi tartalmakat, jó hosszú lecsengés. Csiszolt felszínek, rendkívüli tisztaság, szép egyensúly, feszes elegancia, az érezhető fiatalság mellett is remek az alkotók egysége. A korábbi évjáratok alapján talán melegebb, direktebb borra számítottam, de a klasszis szinthez nem férhet kétség. 7+ (91-92)
Losonci: Úrráteszi olaszrizling 2011
Almás-birses-vaníliás illat. Közepesnél nagyobb test, krémes konzisztencia. Viszonylag telt ízek, fehérhúsú gyümölcsökkel, édes fűszerekkel, közepesen, vagy attól leheletnyit hosszabb lecsengéssel. Elég sűrű szövés, kétségtelen anyag-jelenlét, viszont a szélesebb, szétterülősebb savak végett nem érzem igazán fókuszáltnak, mégha az egyensúlyt fenn is tartják. Tisztaság, sima felszínek, de ez mellett is kicsit nehézkesnek tűnt. Több napon keresztül fogyasztottam, volt, hogy 5-höz, volt, hogy 6 ponthoz éreztem közelebb. (85)
Királyudvar: Ilona-cuvée 2008
A tavalyi év egyik legemlékezetesebb édes bora volt számomra. Itt és itt már írtam róla. Múltkoriban történt, hogy vendégeimet szerettem volna valamivel jól elkápráztatni, ami jó alkalomnak bizonyult, hogy egy év után újra ránézzek.
Aszalt kajszi, aszalt citrusok, mangó, banán, sütőtök, méz. Mélyről jövő illat. Szájban telt korty, rendkívül intenzív ízek, színes gyümölcskavalkád, zamathegyek. Jelentős édesség, de a lendületes citrusos savak végett fürgén mozog a korty, ehhez még hozzátesz a minimálisan, de kétségtelenül jelen levő co2 is. A kortyközépen újabb és újabb rétegekben érkeznek az ízek, nagyon hosszú a lecsengés. Összességében remek egyensúly, viszont még mindig fiatalosan rakoncátlan egység. Hatalmas anyag, a 8 pont továbbra is megvan nálam.
Alión látogatás
Az egész napunk borzalmasan összesűrűsödött. Bodega egy, bodega kettő, bodega három... Mindenhová oda kellene érni, minden percre ki van számítva. Ráadásul a borvidék nem kicsi, simán 50 kilométer távolság is lehet két termelő között. Tiszta ideg vagyok, hiszen nem akárhová megyünk látogatóba. Óriási tiszteletlenség volna elkésni egy olyan helyről, ahol nem fogadnak látogatókat és minket mégis szeretettel várnak. Nagyon kellemetlen lenne sűrű elnézéseket kérni éppen a Vega Sicilia főborászától! Ezt nem vállalom!
Terra Australis 2012 - II. rész
A Terra Australis kóstoló második, egyben záró része következik. Az első rész itt olvasható.
Terra Australis 2012
Idén is megrendezésre került – immár 12. alkalommal – a híres-hírhedt Terra Australis. A 20 éve Sydney-ben élő borszakértő, Halász Attila (alias Európai) ismét Ausztrália legnagyobb borait hozta el erre a klasszikussá érett kóstolóra. Attila kínosan ügyel rá, hogy milyen borok kerülnek a mezőnybe, éven át tartó kóstolásai során válogatja össze a legszebb tételeket. Szólhatna így a tudósítás egy szokványos csúcsboros kóstolóról is, de mi sem áll ennél távolabb. Attila ugyanis gondoskodik róla, hogy mindenki, minden szempontból meghökkenve távozzon. Inkább egy freestyle műsorra hasonlít ez, tele „reflexiókkal és tükörtartással”, amelyet nem mellesleg halálosan komoly borok szegélyeznek. Van, aki kezdetben meglepődik a kíméletlen őszinteségen és nehezen tudja kezelni a dolgot, és van, aki már megtanult kacarászni a bombasztikus borokkal kísért műsoron. Azt hiszem Attila saját szavainál jobban nem is lehetne megfogalmazni a lényeget:
„Az élet elmúlik, így is, úgy is. A feledhetetlen pillanatok teszik széppé. Ez a Terra Australis lényege. Feledhetetlen borok, feledhetetlen előadásmód és kőkemény őszinteség. Így működött 12 évig. A jópofizás, álmosolygás és öltönyök borvilágában ez idegennek tűnik. Ez a Terra Australis szabadsága.”
Nyári italok
Gedeon Kunsági Kövidinka 2011
Semleges alma, fehér virágok. Könnyű korty, híg, laza szerkezet. Kellemes, tiszta ízei szellősen töltik ki, épp annyira, hogy ne legyen üres. Értelemszerűen pofonegyszerű savak, rövid lecsengés, kissé kesernyés utóíz. Fröccsnek is megfelelő, magában is jó üdítő, beszélni róla viszont szinte fölösleges. Vidám, kompromisszumok nélküli 3 pont.
Heimann Szekszárdi Kadarka 2011
Kék csemegeszőlő, finom fűszerezettség. Nagyon primőr hangulat. Alig közepes test, könnyedség, laza szerkezet. Alig közepesen hosszú lecsengés. Tiszta és finom, de igen egyszerű. Egy hétvégi délutánt viszont nagyon kellemesen kísért. Erős 4 pont.
Légli Géza Szőlőskislaki Pirosbor 2011
Málnás-epres illat. Közepes test, laza szerkezet, széles, jóízű savak. A lédús gyümölcsös ízek kellemesen betelítik a szájüreget, a lecsengés közepesnél rövidebb. Tiszta, egyensúlyos, finom. 4 és 5 pont között, abszolút örömbor.