Rendszeres hozzászólónk, borbarátunk és állandó kóstolótársunk ironman egy igen érdekes kóstolón vett részt, talán legkedvesebb pincészeténél, Orsolyáéknál a házigazdák társaságában, az összes általuk hozzáférhető leánykát végigkóstolták 2004-től 2009-ig bezárólag, azzal a céllal, hogy közelebbi képet kapjanak a területekről, a fajtáról, valamint arra a sokszor felmerülő kérdésre, miszerint hogyan változnak ezek a borok az idő múlásával.
Következzen ironman bejegyzése erről az igen sok érdekességet és tanulságot kecsegtető kóstolóról:
Harmadik alkalommal kijutva a borfesztre ezúttal inkább rosék és vörösek (köztük kifejezett nagyágyúk) voltak fókuszban, valamint tokaji aszúk. Természetesen most is voltak ismétlődő tételek, ezekről most nem írok részletesebben.
Következzen a harmadik este jegyzete:
Ezúton szeretném jelezni azoknak, akik szokták ezt az oldalt olvasni, hogy újdonsült borbarátom és kóstolótársam, Pardi Norbi, megtisztel bennünket azzal, hogy széleskörű kóstolási tapasztalatairól készült értékes borleírásait a jövőben ezen az oldalon jeleníti meg. Akik szélesebb körben szoktak olvasni borokról már találkozhattak eddig is az írásaival a http://pengyomhegyi.blog.hu oldalon. Első itteni bejegyzésével várhatóan még ezen a héten jelentkezni fog, fogadjátok sok szeretettel!
Második alkalommal igyekeztem úgy csinálni, hogy az újak mellett legyenek a tervben olyan borok is melyek múltkor már terítékre kerültek és tetszettek, több kóstolás hitelesebb képet ad alapon. Továbbá feltett szándékom volt a Weingut Riffel alapos kivesézése, ezúttal nem csak riesling témakörben.
Következzenek a rövid jegyzetek:
Első nap rendesen belehúztam. Kb. 50 bort sikerült kóstolni, és gyors benyomásokat rögzíteni. Vannak persze az ilyen kóstolásoknak hátulütői, nem a leghitelesebb képet adják a borokról, de mit tegyek, ha éhes vagyok az új élményekre:)
Következzen az este teljes jegyzete:
A születésnapomat nemcsak az előző bejegyzésben említett eseményen sikerült megünnepelni, hanem utána itthon is volt egy nagyon erős kóstoló, szűk családi és baráti körben.
A tematika szorosan kapcsolódik az előző bejegyzéséhez, ugyanis egy általam igen kedvelt tokaji édesekből álló sorral igyekeztem hozzátartozóimat elkápráztatni:
A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.
Úgy néz ki Albert Gazda német-osztrák borimádata engem is kezd igencsak megfertőzni. Mostanság erős késztetést érzek a rieslingek és grüner veltelinerek világában való elmélyüléshez. Ezúttal az utóbbiból dobtunk össze egy szép sort harmadmagammal(ironman és pardi norbi is érezte ezt a késztetést) a fajtával való tapogatózó ismerkedés céljából.
Német és osztrák rieslingekről sokszor lesz még szó, jelenleg még kevés a tapasztalatom, de eddig úgy tűnik ez az a stílus, amit leginkább keresek a borokban: zamatgazdagság, frissesség, könnyed elegancia. Külföldi borokhoz képest még viszonylag megfizethető áron hozzáférhetőek, 10 és 20 Euro között is nagyszerű borokat találni, 20 és 30 között már igen komolyakat, 30 körül, vagy picivel túl már nagyon nagy presztizsűek is megvehetőek.
A fenti bor a német Nahe vidékről származik, Mosel, Rheingau és Rheinhessen közé ékelődve, azt írják az okosok, hogy az itt születő borokban egyesül a Moseliek intenzív aromagazdagsága a Rheingauiak teltségével. Kis kutatás után kiderül, hogy a borvidék legmeghatározóbb borászata a Hermann Dönnhoff, dűlőszelektált grosses gewachs borait Németország legszebb szárazai között emlegetik. A fenti tétel a szortiment alján található 12 Euro köröli árávál, Bécsből származik, bár a napokban örömmel vegyes meglepetéssel vettem tudomásul, hogy immáron Magyarországon is hozzáférhetőek a termelő egyes borai(köztük épp ez is) az alábbi helyen: www.riesling.hu /a linkért köszönet alföldi merlot-nak/
A bor:
Illata élénk, benne őszibarack, grépfrút, exotikus gyümölcsök mellett csípős kövesség, szájban könnyű test, co2, áttetszőség, valamint az illatban megismert aromagazdagság fogad, az alkotórészek szépen össze vannak csiszolódva, nem jár külön utakon sem az alkohol, sem a sav, melynél nincs értelme íveket nézni, észrevétlenül teszi a kortyot vibrálóvá és élénkké mindennemű élesség nélkül. Nem különösebben bonyolult és hosszú, de nagyon jó fogyasztani. Profi elegancia. Nagyon kíváncsi vagyok milyenek lesznek a magasabb szintűek. Stabil 6p.
Ez a bor volt 2008 végén az első általam kóstolt tétel a pincészettől.Tetszett, de nem mondanám, hogy különösen elvarázsolt volna, értékeltem gazdagságát, kiváló ár/érték arányát, jobban szerettem volna kevesebb maradékcukorral, illetve intenzívebb savérzettel. A pince mindenestre felkeltette az érdeklődésemet, és hála ennek szép lasssan megismertem a teljes szortimentet, a hárslvelő, majd a furmint, de leginkább a juhfark már igen nagy hatással voltak rám, azonnal feliratkoztak kedvenceim közé. A borokat volt lehetőségem elég gyakran újra és újra kóstolni, és soha nem okoztak csalódást, de mindig úgy tartottam számon, hogy nekem a fajtaborok sokkal jobban tetszenek a házasítástól. Eltelt 1-2 SAP-mentes hónap, és tavaly évvégén újra kezem ügyébe került a korábban kissé mellőzött Hilla-cuvée, és ráébredtem, hogy nekem ez igencsak tetszik. Olyannyira, hogy a múltkori "szuper-somlói" kóstoló előtt öszéntén elgondolkoztam, hogy az örökös nagy kedvenc juhfark helyett nem -e inkább őt látnám szívesebben a sorban. A nagy kóstoló megvolt, és én addig, míg frissek az élmények, elhatároztam, hogy megnyitok egy palack 2007-es Hilla-cuvée-t.
Íme:
A korábban beharangozott "hard-core" somlói kóstoló végre megtörtént. A szokottnál nagyobb létszámban voltunk jelen, ugyanis a Művelt Alkoholistától alföldi merlot-ék is csatlakoztak hozzánk erre a kóstolóra. Ennek megfelelően egy palackkal bővült a kóstolandó borok listája.
A sor a várakozásoknak megfelelően igen erős volt, de az az elképzelés, hogy a különböző stílusok, édességi fokozatok esetleg felerősítik egymás értékeit nem biztos, hogy összejött, az egységesen koncentrált és gazdag borok egyes esetekben esetleg leárnyékolhattak bizonyos részleteket a többi értékeiből, így lehet egy-egy tétel most nem nyújtott akkora élményt, mint amit magában, vagy másik sorban tudott volna.
P.s. Időközben elkészültek a kóstolón szintén résztvevő pardi norbi jegyzetei is: http://pengyomhegyi.blog.hu/2010/05/04/somloi_esszencia
Következzen a sor:
A fenti jelző Laposáék új sorozatának címkéit díszíti. Nem sűrűn fogyasztok mostanában Laposa-bort, pedig régebben nagy kedvenceim voltak, sőt meghatározó szerepet játszottak abban a folyamatban, mikor egyik napról a másikra gyakorlatilag teljesen átszoktam a vörös borokról a fehérekre. Kb. 2 évvel ezelőtt a Borkalauz remek értékelése végett a helyi Tesco-ban vásároltam egy palack 2006-os Bazalt-cuvée-t, amelyet igen nagyszerűnek éreztem, pláne annak fényében, hogy korábban nekem csak nagyon könnyű, reduktív fehérekhez volt szerencsém, elsősorban vörösbor-termelőktől. Az említett Bazalt-cuvée persze a szortiment bevezető-szintű tétele, nem sokkal az eset után természetesen minél több borukat szerettem volna megismerni, és a náluk egyébként igen jó 06-os évjárat remek olaszrizlingekkel, és egy igen emlékezetes juhfark-válogatással kényeztetett el (csak pincénél volt kapható, nem ugyanaz, mint a kereskedelemben megjelent alapjuhfark).
Szintén az ő nevükhöz fűződik eddigi pályafutásom talán legszebben érő bora, a 03-as somlói olaszrizlingjük. Gyakran igyekszem régebbi borokat is kóstolni, de elképsztően ritkának érzem azt, hogy nem egyszerűen tartja a bor az értékeit, hanem nemesebbé válik az idővel, olyan finom konzisztenciát, komplexitást, harmóniatípust nyert, mely fiatal borokban nem tud meglenni. Eddigi tapasztalataim szerint, az hogy idővel talpon van még egy bor, nem öregedett meg, közel sem jelenti azt, hogy feltétlen ilyen értékeket tudott volna gyűjteni. Ennél a tételnél viszont zseniálisan szép érettség alakult ki, amihez elengedhetetlen volt, hogy nem szupermarkettben, hanem egy pince mélyén töltötte az ehhez szükséges éveket.
Múltkorában elkezdett furdalni a kíváncsiság, milyenek lehetnek a 08-asok, így kettőt beszereztem.
Következzenek:
A Bott-pincét a legnagyobb kedvenceim között tartom számon. Javarészt Nekik köszönhetem a tokaji szárazak iránti rajongásomat. Amikor egyes, egyébként nagyon elismert borok, valószínűleg idejekorán kerültek elém, és nem történt meg az áttörés, az ő boraik kezdetektől fogva telitalálatnak bizonyultak. Azóta sikerült megismerni jónéhányat a borvidék legszebb száraz borai közül, találtam olyan tételeket, amelyeket bizonyos szempontok alapján még magasabbra pozicionálhatók, de továbbra is azt tartom, hogy dűlőszelektált furmintjaik olyan borok, amelyek "mindent tudnak", tömörek, egyediek, ásványosak, mégis játékosak, elegánsak, nagyon jól fogyaszthatóak, és szemlátomást jól reagálnak az idő múlására is.
Nem csoda, hogy hatalmas lelkesedéssel vártam a Terroir Clubban február végén tartott kóstolót, ahol az eddigi Csontos-furmintokat lehetett összehasonlítani, néhány nagyon szép édes bor pedig feltette a pontot az i-re.
Következzen a sor:
A soron következő bejegyzések az elmúlt néhány hónap emlékezetes kóstolóit, tételeit elevenítik fel. Ezek az írások már komment képében megjelentek a "Bor az Istenek ajándéka" fórumon, így aki ott rendszeresen megfordul, annak nem lesz új. Nekem viszont kellően nagy élményeket jelentettek, így szeretném, ha itt is meglennének.
Ennek a bejegyzésnek a témája a március elején a Terroir Clubban tartott topik-találkozó, ahol a Királyudvar és testérbirtokának a Domaine Huet-nek válogatott tételeit kóstoltuk. A kóstoló előzménye a TC születésnapja alkalmából rendezett tavaly novemberi eseményének egyik, ezzel nagyon hasonló tematikájú programja:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9004540&go=95066707
Külön öröm, hogy jó időben voltam jó helyen, így a találkozó előtt Kató Andrásnak hála megízlelhettem néhány igen szép Demeter Zoltán bort is.
A Tokaj Nobilis szintén személyes kedvenceim között van saját, privát tokaji listámon. Letisztult, elegáns, fogyasztásra ösztökélő borok, széles választék, megférnek egymás melett könnyed, reduktív illatos borok, könnyebb és komolyabb dűlőszelektált furmintok(ill.hárslvelű) valamint szintén könnyebb és komolyabb édesborok. Mindenki megtalálhatja saját kedvencét, ugyanis mindegyik kategóriában kiemelkedőt tudnak nyújtani.
A most következő jegyzetek az elmúlt néhány hónap kóstolásaiból születtek.
Az észak-kelet olaszországi Friuli Isonzo borvidékről származó Vie di Romans pincészet néhány régebbi tételére a Vino Castillo-ban bukkantam rá. Ha egy szaküzlet kínálatában számomra új tételre, pincészetre bukkanok, akkor végzek egy gyors nyomozást a teljesség igénye nélkül. Először a www.90pluswines.com nevű oldalra begépelve a pincészetet és a konkrét tételt, egy helyen láthatjuk neves külföldi médiákban (WA, WS, IWC stb..) kapott pontszámokat. Nyílván ettől még bármilyen lehet, de ha magas pontokat kapott, mint pl. a lenti tételek általában 90-93 közötti tartományban szerepeltek, az egynek nem rossz. Utána a www.cellartracker.com nevű oldalon szintén érdemes megszellőztetni, itt az oldalt használó fogyasztók írják meg tapasztalataikat, jó esetben több vélemény is látható a tételről, ami számomra sokszor hitelesebb képet ad a borról, illetve az írások keltezése révén jobban követhető, hogy időben előrehaladva milyen gondolatok születtek, így következtetni lehet arra, hogy a bor lefefelé halad, vagy épp felmenő ágban van. Nos a címben szereplő pincészet általánosságban itt is 90 feletti pontokkal büszkélkedhetett, illetve az idősebb borok mellett szereplő szintén pozitív kritikák azt az érzést erősítették bennem, hátha nem lesz nagy mellényúlás rápróbálni a 6 éves száraz fehérborokra.
A pincészet honlapja is igényesnek tűnt. Én különben is nagyon szeretem, amikor minden információ fenn van a borokról:termőhely, talaj, terhelés, borászati technológia, analitika, várható potenciál.
Árellenőrzésre alkalmas a www.wine-searcher.com , ide beütve a tételeket látható lett, hogy a most szereplő borok nemzetközi ára általában kicsivel 20 Euro felett van, szóval igen jó vételnek ígérkezett a Vino Castillo-ban még most is tartó hihetetlen mértékű leárazások keretében az eredeti átlag 5 ezer Ft-ot meghaladó ár helyett 990 Ft/palack áron hozzájutni. Persze ezek a leárazások elég lutrisak, régi évjáratok, biztonytalan tárolási háttérrel, pláne száraz fehérborok esetén, de ha jól sül el, az valahol bizonyítja a potenciált.
Következzenek a borok:
Sajnos az előre "felcsigázott" somlói sor néhány héttel elhalasztódott nem várt betegségek végett, így az utolsó pillanatban kellett összerakni egy sort a csökkent létszámban megjelenő, de lelkesedését egy pillanatra el nem vesztő klub számára. Ebből született egy tematika nélküli, egymással nem összefüggő borsor, saját örömünkre, művelődésünkre, elsősorban ezúttal külföldi tételekkel.
Következzenek a borok:
Az idei év számomra eddigi legnagyobb felfedezése a Szentesi-pince borai. Letisztult, gyümölcsös, ásványos, nagyon is fogyasztásra ösztökélő borok, úgy egyediek, hogy szó legjobb értelmében általában könnyebben érthetőek, és szerethetőek. A jegyzetek nem egy kóstolóról születtek, hanem az elmúlt néhány hónap termésének a rendszerezése, jónéhány köztük többszöri kóstolás által megfogalmazott vélemény.
Ez egy olyan post lesz, ami lehet sokakat egyáltalán nem fog érdekelni. Általában nagyon szoktam várni kis társaságunk újabb és újabb kóstolóit, kellemesen gondolataimba révedve eltűnődni, vajon milyen lesz az ominózus est? Ami új tétel lesz, azt próbálom elképzelni a leírások alapján, amikhez volt már szerencsém, vajon milyen arcukat mutatják majd, egyáltalán más sorba helyezve őket, vajon mi lesz a tapasztalat? Most ezt a kis "várakozást" szeretném megosztani, hátha lesz olyan olvasó, aki érdekesnek találva az összeállítást, talán egy kicsit szintén felcsigázódik, és némi várakozással tekint elébe a születendő postnak.
Első bejegyzésemben nem meglepő módon egyik kedvenc pincészetemről lesz szó. Az ő boraik képviselik minden édességi fokozatban azt a stílust, amit jelenleg leginkább kedvelek. A most következő teljes 2007-es dűlőszettet már közel másfél éve rejtegetem, azzal a céllal, hogy vakon megnézzem őket egymás mellett akkor, amikor érzésem szerint csúcson, vagy csúcs-közeli állapotban lehetnek. Mivel a február végi Terroir Clubban tartott Csontos-vertikálison (lesz majd később arról is szó) úgy éreztem, hogy nekem a 07-es érettségi állapota tetszik leginkább, úgy döntöttem eljött az IDŐ. A sorba becsempésztem kakukktojásként egy ugyanezen évjáratból származó Tokaj Nobilis Barakonyi furmintot, mivel úgy érzem ez a stílus hasonlít leginkább a Bott-furmintok stílusához.(végül azért nem volt nehéz kiszúrni)
Következzenek a jegyzetek:
Civil életben fogorvos, tehát borral kizárólag hobbiból foglalkozó, 100%-ig amatőr borszerető ember vagyok. Nem rendelkezek még túl hosszú "múlttal" ebben a témában, de kezdetektől fogva igényem volt rá, hogy az általam kóstolt borokról próbáljak véleményt formálni, meg tudjam fogalmazni miért tetszik, vagy épp miért nem. Mivel jó ideje már feljegyzem kóstolási élményeimet, olykor meg is szoktam osztani némelyiket bemásolt komment képében más borral foglalkozó oldalakon, fórumokon, talán jogosan merült fel a gondolat, hogy miért is ne rendszerezném őket egy helyre.
A borokhoz rendszerint a mostanság eléggé elterjedt 10-es skála szerinti pontszám formájában értékeléseket szoktam mellékelni, ezekből a pontokból nem kell nagy következtetéseket levonni, azt jelzik, hogy számomra mekkora volt az élmény, máshogy fogalmazva, mennyit értettem meg a borból.