Rendszeres hozzászólónk, borbarátunk és állandó kóstolótársunk ironman egy igen érdekes kóstolón vett részt, talán legkedvesebb pincészeténél, Orsolyáéknál a házigazdák társaságában, az összes általuk hozzáférhető leánykát végigkóstolták 2004-től 2009-ig bezárólag, azzal a céllal, hogy közelebbi képet kapjanak a területekről, a fajtáról, valamint arra a sokszor felmerülő kérdésre, miszerint hogyan változnak ezek a borok az idő múlásával.

Következzen ironman bejegyzése erről az igen sok érdekességet és tanulságot kecsegtető kóstolóról:

Casanova behalna: 11 Leány(ka) egy este!
Régi vágyam volt, hogy egyszer végigkóstoljuk a leánykákat. 2006-ban kóstoltam először a pincészetnél az 5-ös Tag és Sík dűlőből származó borokat. Nagyon érdekes volt, hogy mennyire más a két bor, nem mellékesen tetszettek is. Először volt, hogy egy fajtából egy termelőtől két dűlőszelektált bort kóstolhattam. Így azóta rászoktam az Orsolya leánykákra. A kedves házigazdák azért szeretik a fajtát, mert viszonylag semleges, így jól megmutatja a termőhelyi és évjáratbeli különbségeket. Ez persze igen erős terméskorlátozással, teljesen természetes erjesztéssel és érleléssel érhető el. Engem az fogott meg, hogy nem direkt, erős fajtajellegekkel találkoztam. Ízlelgetni kellett a bort, hogy megfejtsem magamnak. Később tapasztaltam a változásokat a bor érése során, mely különleges élmény tud lenni a mániákus borrajongónak.
Három dűlőből származnak az Orsi leánykák: Tag, Sík, Hermány. A Hermánnyal azonban nem voltak túl nagy sikerélményeim: amiket eddig kóstoltam, vagy tömör szerkezetű de mellette igen zárkózott volt, vagy kis gyümölcsösség mellett nem találtam elég tartalmasnak. Így most választ vártam arra, hogy több év távlatában mennyire érezhetőek a dűlők jellegei, és hogy mit is ad a Hermány. Lássuk!

2009 -es hordóminták:

Kicsit korábban szüretelték Zoliék a szőlőt. A túl magas alkoholt és a 2008-ban tapasztalt savhiányt szerették volna elkerülni, érzékeim alapján sikerrel. Ezekről a borokról majd bő 1 év múlva érdemes először beszámolót tartani.

2008 Hermány:

Illatában finoman gyümölcsös. Ízben szintén, őszibarackos ízjegyeket fedezek fel. A korty második felében kis mandulás kesernyésség, kellemes mértékben. Ez a Zenittől származhat. A Hermányban a Leánykák között kis számú Zenit tőkék is vannak. Ezeket 2003-ban és 4-ben külön szüretelték és palackozták is Zoliék –kemény 78 palackkal. Azóta együtt szürretelik, és a Hermány leányka része lett –így a Hermány mindig gyümölcsösebb a Síknál-hallhattuk. Borunk nagy testű, ám ehhez kissé híján van a savaknak. Kellemes lágy textura, bár a díszítők lehetnének határozottabbak, finom ízvilág.

2008 Sík:

Virágos illatjegyek. Ízében kifejezetten sokrétű. Kissé vegetális jegyek, majd finom, de határozott és kitartó ásványosság. Összetettsége révén igazán jó alany hosszú, ráérős aprólékos kóstolgatásra, ízlelgetésre, amit én nagyon szeretek. Savakban a Hermányhoz hasonlóan nem virtuóz. Ez a bor napjainkra vált fogyasztásra ajánlottá: Ősszel kifejezetten zárkózott volt, szinte csak az anyag töménységét lehetett érzékelni. Most már élményt ad, és innen még pár évig várhatóan tovább gazdagszik.
És itt tennék egy kis kitérőt. Az erősen terméskorlátozott természetes borok lassan érnek. Ez tapasztalható Kaló Imre, Takács Lajos, a Somlói Apátsági borainál egyaránt. Ha egy ilyen bort palackozás után egy-két hónappal kóstolunk, az esetek többségében vagy nagyon zárkózottak, vagy szanaszét áll mindenük. Így eme állapotukban ezeket a borokat számon kérni kb. olyan, mint egy kisiskolást vizsgáztatni matematikából -sokat nem tud, ám később lehet, professzor lesz.

2007 Hermány:

Illatban gyümölcsös, határozottabban mint fiatalabb társa. Ízben ez folytatódik, a gyümölcsök itt is érezhetőbben vannak jelen. Nekem mangós, őszibarackos jegyek köszöntek vissza. A Zenit mandulás érzete itt minimális. Feljegyeztem, hogy ásványossága nagyon kicsi. Ám a sav több, és ezzel együtt ez egy nagyon szép, bájos és kerek bor! Ennek azért is nagyon örültem, mert tavaly ősszel kissé csalódottan körözgettem poharamban ezt a nedüt. Test, hömpölygő textura volt, de íz kevés. Hát úgy látszik, mostanára érett meg. A társaságnak egységesen igen tetszett.

2006 Hermány:

Mélyül a bor színe. Illatában enyhébb, ám aszaltasabb gyümölcsök jönnek. Ízben folytatódik az érettebb gyümölcs érzet. Októberi szüret, 30% töppedt szőlővel -ez érzékelhető a kortyban. Az egész bor nagyon harmonikus, gyönyörűen érett, ám rövidebb és kicsit egyszerűbb is a 7-es tesónál. Ásványosság nincs jelen.

2006 Sík:

Aranysárga szín, abból is a teltebb! Illatban is nagyon érett, itt körtés, aszalt gyümölcsös jegyek jönnek, az eddigieknél nagyob mennyiségben. Ízben sem ismer kompromisszumot: nem letaglózóan, de nagyon határozottan jönnek a gyümölcsök, körte, aszalt sárgabarack, kis mazsola. Az első pillanatok után társul ehhez egy nagyon elegáns és határozott ásványosság, tovább emelve a bort a teljesség irányába. A savak pedig támasztják a kortyot, melynek élménye valahol a végtelen közelében végződik... Energikus sokrétű, igen gazdag bor, inkább férfias összhatással. Mi csak vigyorgunk jobbra-balra az élménytől.

2006 Tag:

Töppedtebb karakter Síkból származó társánál. Az ásványok itt is megjelennek -ezt lehet hogy nem jól éreztem, valamivel kevertem, mert egy nagyon fiatal szőlőről van szó, mindössze 2. szüret.
Karakterében gyümölcsösebb a Síknál, szép kerek bor, de nem ér fel az előzőhöz.
Érdekes: abszolút nem tudatos, de a címkék színvilága szinte mesél a borokról: a játékos Hermány, az ásványos igazi terroir Sík, a késő őszi gyümölcsös Tag. 

2005 Sík:

Mély illat. Ízben igazán a terroir jegyek nyomulnak. A társaságban valaki megjegyezte: furmint feeling -és ezzel igen találóan jellemezte a bort. Nagyon komplex, hosszú. Tarnóczi Zolinak ez tetszett  a legjobban! A házigazdákon látszott, hisznek abban a módszerben, melyet a pincészet megalapítása óta töretlenül követnek, és a kóstoló igazolja őket.

2005 Tag:

Itt kissé visszatekintünk az időben. E két 5-ös bort közel 4 éve kóstoltam először. A Tag szűztermés volt, egy izompacsirta, nyers erő, érezhető extrakt és 15 -ös alkohol. A termés -emlékezetem szerint- mintegy 40 %-a töppedésnek indult. A Sík csupa virágos, finoman gyümölcsös, könnyed, nagyon finoman hordó fűszeres, selymes, a bor érzetre nem más, mint egy kedves leányka. A Tagból számítottam hoszabb, veretesebb jövőre. Ma a Tag: A birkózóból gazdag király lett: tele a kincseskamra, végtelen a gazdagság, megvannak a legjobb, legszebb ékszerek -a korty gyümölcsös tartalma és teste mindent betöltő, se vége se hossza. Az egykori dalia azonban már elégedett életet élve csücsül a trónon. A biztonságban már nincsenek duzzadó izmok, a test nagy, de elkényelmesedett, nem feszes -a svak visszavonulóban, az élénkség a múlté. Nekem így is rendkívüli bor. Szerencsére volt módom kóstolni 1 éve, a csúcs akkor volt. Lám, a szűztermés...
A kicsi leánykának (Sík) pedig mintha valaki (több mint 40 éves tőkék, 1/2 kg -os terméskorlátozás) megsúgta volna: leszel te még nagy! És lám, ma élő, energikus, sokrétű, fáradtságnak nyomát sem viseli. A bor érettsége a lehető legjobb értelemben vett: csak gazdagodott, és nem lustult. A két leányka stílust cserélt. A borok e változását tapasztalni különleges megtapasztalás és élmény volt!

2004 Hermány:

Már meg sem lepődünk, igazi Hermány. Gyümölcsös finom, terroir nyomokban sem. Ugyanakkor gyümölcsösségében komplex, remekül áll a lábán és nagyon kerek. kornak nyoma se, vakon nem mondanám 3-4 évesnél többnek. A 4 évet is csak a gyümölcsök gazdagsága és érettsége végett.
Sajnos, 2003 -ból és 2-ből nemsikerült Leánykát beszerezni, de így is redkívül szép és érdekes kóstoló volt.  
 

 Több vörösbort is kóstoltunk persze, kettőt mindenképp érdemesnek tartok megjegyezni:

2005 -ös Cabernet Franc (Gesztenyés dűlő):

Többször olvastam -hallottam, hogy ebből az évből nincs jó vörösbor. Én erre több cáfolatot találtam, az egyik ez a bor. Születésétől kóstohattam minden évben. Hordómintaként sokáig a piros gyümölcsök, azok közül is a savanyúbbak jellemezték sokáig. A szerzőpáros kivárt: mintegy 2,5 év hordós érlelés után lett lepalackozva. Ma gyönyörűen érett, kerek, sokrétű. A savanyú elemek visszahúzódtak, a piros gyümölcsök megmaradtak. Kiegészültek finom dohányos, finomfűszeres aromákkal. A tannin simogat, tökéletesen lesimult, elegáns. A 41 dkg/tőke terméskorlátozás, az odaadó szőlészet, a türelem nem maradt eredmény nélkül. Még ez a terméskorlátozás sem tette azonban nagy testűvé. Az alkohol -14- kicsit kilóg, és nem olívaolaj hömpölyög a pohárban. Ez nem negatívum, csak tény. Ebből az évből ilyen bort létrehozni: szőlészet, a szüret kivárása, a hordós, majd a palackos érlelés kivárása -részemről külön gratuláció, hosszútávú kalaplengetés és háromszoros hiphip-hurrá. Tanninfetisiszták viszont inkább kerüljék.

2006 -os Kadarka -Görbesoros dűlő

Többen is írtak már erről a borról, egy frappásat idézek: "a hecsedli továbbra is egyértelműen uralkodik, enyhe gombásság kúszott még bele a pohárba. A korty meg tényleg szétszálazhatatlan, illetve nyilván akinek van kedve, az szét tudja szálazni bogyósgyümölcsökre, fűszerekre;" és emellett mindent kitöltő és végtelen. A savak már nem vágnak be, mit két éve, viszont nagyon élők, vidámak, szépek, a tapinthatóan tömör tatrtalmat játékossá és könnyeddé (nem könnyűvé!) varázsolják. Ebből egyenlőre nem tudunk következtetni, még hány évig lehet majd jó. Arra viszont igen, milyen a jó kadarka. Hát ilyen -és nagy kár, hogy csak kevesen törekednek erre a minőségre. Még egy kis adalék, mitől ennyire jó ez a bor: a szüretkor betöppedt, érett, és még éretlen bogyók egyaránt voltak, egyik sem elhanyagolható mennyiségben. Zoliék teljesen kivoltak, az ösztönös zseni viszont segített:-)

Összegzés:

A három dűlőnek jól kirajzolható és egymástól elkülöníthető arca van. Évjárati különbségek is megfigyelhetőek -pl. savakban, a gyümölcsösség milyenségében. Számomra ezen a téren a vörösborok beszédesebek.
Hermány dűlő: Zenittel vagy zenit nélkül, neki tökmindegy, gyümölcsös és gyümölcsös. Az évek csak szépítik. Ásványosság nem jellemző.
Sík: Összetett, ásványosságban gazdag, nagyon összetett ízvilág.
Tag: Az érett, aszalt gyümölcsök jönnek vissza, én tapasztaltam ásványosságot. Nagyon sajnálom, hogy Zoliéknak vissza kellett adni ezt a területet.
A nap leánykája: Sík 2005 Zolinak, 2006 nekem.
A nap bora: Kadarka 2006ű
Köszönet ezúttal is a barátoknak, akik segítettek a Leányka sor összegyűjtésében, és főképp a szerző párosnak, akik megalkották e különleges borokat!