Következő állomásként két Laposa-olaszrizling következik. Fehérboros pályafutásom kezdetén az első meghatározó pince volt számomra. Sajnos ezen időszakból nem állnak rendelkezésre jegyzetek, így most csak a friss jegyzeteket tudom leadni.

Íme: 

 Az elmúlt hónapban különböző alkalmakkor felnyílt néhány édes tokaji. A most következő jegyzetek tehát nem egy bizonyos kóstolót írnak le, csak összgyűjtése tematikailag valamelyest összeillő borok leírásainak. A nagy részük már szerepelt is itt korábban, ezek tehát "up to date" kóstolások.

Íme:

Ismét elém került mostanában néhány tradicionális eljárással készült pezsgő, ezúttal egy cava, és egy champagne. Mind a kettőt a Corában vettem, az utóbbi esetén külön érdekesség, hogy egy akció keretén belül kevesebb, mint harmadannyiért lehetett hozzájutni, mint a hivatalos forgalmazónál, az IFDT-nél.

Továbbra is hangsúlyozom, hogy mivel egyjegyű számmal leírható az eddig kóstolt champagne-ok száma a lajstromomban, így a pontokat is ennek megfelelően kéretik kezelni. Az értékeléseknél ugyanazon szempontokat tudtam csak figyelembe venni, mint amelyeket bármelyik más bor esetén.

A jegyzetek:

      Egy hosszabb egri fehérsor végén került kibontásra ez a bor, és mivel az egyik legszebb általam kóstolt olaszrizlingnek gondolom, mindenképpen írok róla. Gál Lajossal még sosem találkoztam személyesen, de enélkül is valószínűsíthető, hogy nagyon szereti az olaszrizlinget és Egerben a fajta specialistája. Általában több variáns is készül belőle egy-egy évjáratból és a maga nemében mindegyik nagyon szerethető. A Kántor Tag dűlőválogatás a piramis csúcsán helyezkedik el. Közepes citromszínű. Komótos mozgású, ránézésre is testes bor. Közepesen intenzív illata kifejezetten gazdag: mezei virágok, száraz széna, lédús őszibarack és trópusi gyümölcsök (papaja, ananász). Ezen felül érzékelhető egy visszafogott, elegáns ásványos jegy. Kóstolva egy testes, öblös bort kapunk, sok aromával és mély zamatokkal, kiváló hordóhasználattal. A minerális karakter felerősödik, a virágok és gyümölcsök inkább csak díszítőelemekként vannak jelen. Közepes mennyiségű, éppen elegendőnek bizonyuló, csiszolt savval rendelkezik. Hosszú, elegáns lecsengés. Remek bor. Erős 7 pont.                               

 Lelkesen kutatván az eleganciát a "nagy vörösekben", ismét elém került egy tétel az Észak-Rhone vidékről.

Errefele a vörösek között szinte egyeduralkodó a syrah-fajta, a leghíresebb appellációkban, Cóte-Rotie-ban és Hermitage-ban, rendkívül hosszú életű, elegáns és igen drága borok születnek.

St.Joseph a vidék talán legnagyobb kiterjedésű appellációja, számtalan kevésbé jelentős tétellel, ugyanakkor megbízható termelőktől, jobb területekről itt lehet igazán jó ár-érték arányra bukkanni.

A most következő tétel kapható Magyarországon is, a 75cl Borkereskedésben.

Íme:

A most soron következő somlói bort még Albert Gazda (1.0) ajánlása nyomán próbáltam ki, és nagyon tetszett. Az ominózus cikk után nem rémlik, hogy bárhol olvastam volna róla. Ezt soha nem is értettem, hiszen simán beszerezhető volt kereskedelemből, és stílusában nagyon beleillett az akkor talán legintezívebb virágzását élő „újhullámos, koncentrált somlóiak” körébe.

Múlt heti hárslevelű fajtakóstolónk kivonata következik. Az árnyaltabb összehasonlítás érdekében kritérium volt, hogy valamennyi tétel 2009-es legyen, ezen felül meg persze igyekeztünk az elérhető legszebbek közül meríteni, természetesen a teljesség igénye nélkül.

A kóstolás vakon történt.

        Csutorás Ferenc fiatal egri borász borait mintegy hat éve ismerem. Talán nem tartoznak a legcizelláltabb magyar borok közé, viszont fontosak számomra, mert nagyon jól fogyaszthatóak, jól társíthatók ételekhez, és mint az elmúlt évek mutatták, időtállóak is. Úgyhogy jelentős mennyiségben iszogattam is belőlük, és őrzök számos palackot az utóbbi hét évjáratból. A 68-as kékfrankosból (ekkor telepítette a borász nagypapája a Kerekszilvás dűlőbe a szőlőt) az első önálló bort a 2004-es évből kóstoltam, azóta pedig igyekszem minden egyes évjáratot megízlelni. A 2008-as nemrégen került piacra és a hétvégén meg is kóstoltam. Sötét bíborszínű. Hűvösnek ható illata közepesen intenzív, meggyes, vörösáfonyás aromákkal és kellemes szegfűszeges-fahéjas fűszerekkel. A korty kifejezetten dinamikus, élénk, emelkedett savtartalommal és közepes mennyiségű érett bársonyos tanninnal. Aromatikáját tekintve, a meggyes-ibolyás-fűszeres vonalon mozog. Zamatos bor, kifejezetten egri karakterrel. Fiatal még, a tapasztalatok alapján szépen fog érni, jelenleg erős 5 pontot kap. Szegeden, a Dugonics téren rövidesen megnyitó Filoxéra Bortékában lehet majd hozzájutni (szerintem 2000 forint körüli áron).    

 Mindig is szerettem borokat párossával vizsgálni. Sok szempont alapján lehet párokat állítani, célszerű úgy, hogy minél több tekintetben hasonlítsanak egymáshoz. Lehet vizsgálni különböző termőhelyek adta jellegzetes vonásokat, különböző technológiák adta stílusokat, különböző termelőkhöz, régiókhoz, országokhoz társítható komplex különbségeket. Legideálisabb, ha egyedül az árnyalni kívánt tulajdonságban térnek el a vizsgálandó borok.

Egyik gyakori rendezőelv párosok, sorok felállításánál, hogy hazánk borait próbáljuk elhelyezni a világ borai között, most is valami ilyesmi van a háttérben. Ilyen estekben a közös fajta alapvető közös nevező szokott lenni, most ettől eltekintettem. Oka, hogy bizonyos fajták esetén gyakran nehézségbe ütközik a hazai összehasonlítása a külföldivel, mert rendre annyira másak a stílusok, hogy árnyalás szóba se jöhet. Így tehát most  az volt a rendező elv, hogy furmintokat vessek össze külhoni rieslingekkel, de a különböző fajták ellenére a párosok hasonló stílust, hasonló beltartalmi értékeket, hasonló árkategóriákat és azonos évjáratokat képviseljenek.

Nemrégiben volt szerencsém két syrah-borhoz. Egy magyar és egy francia. Nem egyszerre fogyasztottam őket, a jegyzetek is egymástól függetlenek, csak a fajta-azonosság végett kerültek egy posztba.

Íme:

Erről a pincéről még nemigen hallottam. Kedvelt szegedi beszerzési helyemen ajánlották a bort jószívvel a figyelmembe, ha szeretnék valami nagyon gyümölcsös, ropogós, könnyen csúszó tételt.

 Eddig tehát ott tartunk, hogy a különböző érzetek megfigyelése révén megállapítottuk a bor intenzitásait, valamint árnyalva a képet tanulmányoztuk szerkezetének és aromavilágának összetettségét.

Folytatván az általam használt borleírási kifejezéseknek boncolgatását, következzen egy igen gyakran használt jellemző, a komplexitás.

Egy borleírás megszületését sok kóstolás és sok olvasás előzi meg. Tanulmányozni  célszerű a hazai és külföldi leírások terminológiáját, bővíteni a repertoárt, hogy minél inkább papírra vethetőek legyenek a kóstolások élményei. Sok kifejezés van, amelyik könnyen érthető és alkalmazható és van sok melyek megértéséhez fantázia is kell, nyílt alkalmazásához meg bátorság. :) Nehezen lehet olyan forrásokat találni, ahol a borleírás minden "fortélyát" szájbarágósan megmagyaráznák, így marad az, hogy a begyűjtött információkat mindenki úgy értelmezi, ahogy logikusnak tűnik.

Nem állítom, hogy én mindent helyesen értelmezek és használok, de úgy érzem az eddigi tapasztalatok alapján összeállt valamiféle rendszer a fejemben, mely alapján igyekszek végigmenni a kóstolt borokon. Ezt szeretném most megosztani.

Az a nagy helyzet, hogy mostanság kóstoltam előszőr Chablis-t.  Egy „borbloggertől” ez biztos égő, de valahogy mindig elmaradt. :)

Borrajongói pályafutásom elején igyekeztem válaszokat szerezni arra a kérdésre, hogy mikor legcélszerűbb az egyes borokat fogyasztani. Akkor még nem gondoltam, hogy ez milyen nehéz kérdés is tud lenni.

Mindenestre már akkor elhatároztam, hogy a 2011-es évben meg fogok vizsgálni jónéhány olyan tételt, melyekhez a kezdetekben is volt szerencsém.

A most induló kis sorozatban 4-6 éves somlói borok fognak terítékre kerülni. Ahol találok jegyzetet, ott igyekszem megosztani a több évvel ezelőtti élményt is.

 Pár szót a kóstoló hátteréről, pici érdemet magamnak is tulajdonítva. :) A múltkori, okóberi esemény első napi édes bor kóstolójára a meghívott bloggerek is hoztak néhány palack bort. Én egyik palacként a sokszor megírt Robert Weil édes spatlese-vel rukkoltam elő, amely általános sikert aratott. (Olyannyira, hogy házigazdáink azon bor mintájára igyekeztek megcsinálni az előző írásban említett 2010-es birtokborukat.)

Látva az érdeklődést, Peter Klingler, az általam gyakran emlegetett riesling.hu üzemeltetője felvetette, hogy egy következő alkalommal lehetne egy kimerítő riesling-kóstolót tartani.

A felvetés aztán megvalósult. A mostani eseményre Peter elhívta néhány barátját, köztük a riesling-gyűjtő, Marc Herold-dal, aki egy kimerítően alapos, széles merítésű, mesés sort hozott magával.

Én mint amatőr riesling-fan, ezúton is szertném mély hálámat kifejezni mindazoknak, akik az eseményt megvalósították, és mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy én is jelen lehessek . :))

Következzenek a jegyzeteim, az emlékezetes tételeket aláhúztam.

 Az októberi összejövetel (itt és itt) a Bott-pincénél olyan jól sikerült, hogy nem maradhatott folytatás nélkül.  A koncepció ezúttal is hasonló: eszünk, iszunk (inkább fordított sorrendben:) jól mulatunk, de meg kell ismét ismerünk egy szeletkét a szőlész-borászok kemény hétköznapjaiból.  Ennek érdekében, a címből kitalálhatóan, ezúttal metszeni vittek bennünket.

Érdekes jelenség, hogy míg az ízlésem az újabb és újabb tapasztalatok fényében változik, a pontok rendre „inflálódnak”, sok nagy kedvenc újrakóstolva már nem hozza az egykori élményt. Van néhány tétel, melyek ezen a progresszív folyamaton mintegy átívelnek. Újra és újra kóstolva mindig az egykori fényükben ragyognak, gyakorlatilag mindig ugyanazt nyújtják és mindig elkápráztatnak, függetlenül attól, hogy éppen mely stílusok a preferenciáim. Ezek az igazi mérföldkövek. Ez a tétel is ilyen számomra.

 No megvolt a várva várt beharangozott német-riesling kóstolónk. Annyi változás volt az előzetes infokhoz képest, hogy többen jelezték szeretnének magyar bort is látni a sorban, referencia végett. Így történt, hogy bekerült egy Pannonhalmi PRIOR és a frissen megjelent Légli Gesztenyés is.

Bár Pardi Norbi már nemrégiben írt a Somlói Apátsági Pince újabb borairól, de mostanában én is magamhoz vettem néhányat.

Remélem az újabb jegyzetekkel lehet kissé "tágítani" a borokról eddig kialakult képet. Azért, hogy annyira ne legyen unalmas, szerepelni fog olyan tétel is a sorban, melyről eddig még nem született írás.

 Rendszeresen előfordul, hogy külföldi tételeket is magunkhoz veszünk. Az információgyűjtés szakaszában rendre igyekszek megtalálni, hogy az adott tétel milyen értékelésekkel rendelkezik a nagyvilágban. Sőt, mi több, ismeretlenként ezek azok az adatok, melyek elsősorban szabják meg, hogy miket is fogok választani. Vannak olyan kiadványok, melyek világszinten elég populárisak, jelentősek, és így bármely vidék borairól lészen is szó, belebotlik az ember az értékeléseikbe.  Ilyenek általában a Wine Advocate, a Wine Spectator, az International Wine Cellar. Nekem kifejezetten igényem szokott lenni arra, hogy az általunk is használt tízpontos rendszerbe ezeket a 100-as skálán mért pontokat át lehessen konvertálni, és fordítva, ha valaki ezekben a nemzetközileg is ismert rendszerekben gondolkozik, akkor hogyan értelmezze a nálunk olvasható értékeléseket.

Van egy olyan jó/rossz, de mindenképp unalmas szokásom, hogy nagyon várt kóstolók előtt szeretek bemelegíteni, ráhangolódni.