Tavaly novemeberben  már kóstoltuk ezt a két furmintot, nemrégiben újra elém kerültek.

Jelentős értékelésbeli változást nem tapasztalatam, hogy mégis írok róluk, az azért, mert mégis kicsit más arcukat mutatták, mint előző kóstoláskor. Legyünk naprakészek! :)

Jöjjön a két borról az újabb kóstolási jegyzet:

            Nemrégiben kóstoltam meg a jelenleg hozzáférhető 2009-es évjáratú borokat a kis somlói pincétől. Ahogyan korábban BZoltán már jelezte, a borok karaktere eltér valamelyest a korábbi évjáratok nedűitől, sőt egyik-másik bor teljesen mást mutatott, mint amit eddig megszokhattam. Érdekes italok voltak egytől-egyig.

Nem valószínű, hogy rendszeresebb olvasóink számára annyira meglepő, vagy felcsigázó értékű lenne, hogy német rieslingeket fogunk fogyasztani. :)Mindenesetre a jónéhány ráhangolodó, illetve "szeminárium" jellegű kóstoló után elérkezettnek láttuk az időt, pláne a múltkori, szerintem bombaerős wachaui sor után, hogy egy ahhoz hasonló kvalitású, ütős kóstolót sikerüljön összehozni, ezúttal a németektől.

 A képen a Mosel egyik központja, Bernkastel látható, felette tornyosul a hírhedt Doctor -dűlő. Forrás: www.winepage.de  A képen látható területről nem fogunk kóstolni, de tetszett a külalakja. :) Mindenestre a posztot igyekezetem telerakni azon dűlők képeivel is, ahonnan fogunk kóstolni.

Megtörtént a beharangozott chenin blanc-kóstolónk. Azt hiszem kaphattunk némi képet a fajta sokszínűségéről, de azért közös jegyek is felfedezhetőek voltak.

A sor átlagos szintje elég erős volt, néhány tétel kiemelkedően is. Egy bor sajnos áldozatul esett a TCA-nak, egy pedig nagyon megosztotta a közönséget. (nem meglepő módon a Nicolas Joly-bor :)) 

A borok jegyzetei:

A múltkori kadarkazás kommentjeiben tettem egy ígéretet, miszerint igyekszem a jövőben "déliesebb" világú borokat is inni, kiváltképp kadarkát.

A pécsi borvidékről gyakorlatilag nulla tapasztalattal rendelkezem, így örömmel vettem tudomásul, hogy a kézműves-borokra specializált szegedi Szent-György Borházban Szabó Zoltántól is lehet már kapni borokat.

A hiányosság pótlása végett beszereztem két 2009-est tételt a hosszúhetényi borász szortimentjéből.

Íme:

A címből kitalálható, hogy most a Tokaj Nobilis dűlős furmintja, a Barakonyi következik a nemrég indított minivertikális-sorozatban.

Következzen egymás mellett a 09-es, a 08-as és a 07-es:

Mostanában sűrű lesz a programunk, egymás után jönnek beharangozásra méltó kóstolók.

A most következő igen impresszív sort rendszeres hozzászólónk, illetve immáron közel olyan rendszeres kóstolótársunk akov állította össze.

A sort alkotó borokról, termelőikről némi előzetes információt ezúttal is szeretnénk megosztani.

Következzen a részletes beharangozó akov összeállításában, szavaival, fogadjátok sok szeretettel:

Folytatván a frissen kijött Szentesi-borok kóstolását, most következzen két vörös házasítás:

Rendkívül izgalmas fajtának találom a chenin blanc-t. Ehhez képest igencsak szűkös tapasztalatokkal rendelkezem a témát illetőleg, de azért főleg az Huet-nek hála már vannak nagyon-nagyon erős viszonyítási pontok.

A múltkori, hazai "hardcore" -kézműves vonal után ezúttal visszatérünk a "nemzetközileg ismertebb" stílushoz.

Következzen két remek smaragd grüner veltliner Wachauból:

Szentesi József feltétlen beletartozik azon termelők közé, akik munkássága rövid idő alatt is kellően mély nyomot hagyott bennem, ahhoz, hogy borait évjáratról évjáratra követni tervezzem.

A 2009-es szortimentjéből december elején sikerült néhány tételhez hozzájutni.  Az "Öcsi" névre hallgató reduktív rajnai rizlinget két különböző kontextusban kóstoltuk, előszőr nagyon tetszett, másodjára (német versenyzők között) már kevésbé fogott meg. A zöldveltelini decmber végén kóstolva szintén tetszett, bár nem kifejezetten az a stílus, amit feltétlen keresek a fajtában.

Ezúttal következzenek az eddig nem említett "A"cuvée és Zengő tételek:

A következő bort ajándékba kaptam.

Mindig kissé szkeptikusan állok a "jégbor"-elnevezésű magyar borokhoz. Eredendően ugye a németknél használt kifejezés. Elvileg a legminőségibb boraik alapanyagait a Qualitatswein mit Pradikat értelmében kategóriákba sorolják, és az "Eiswein" a létra legtetején található a "Trockenbeerenauslese"-vel egyetemben. Igen macerás, idő és munkaigényes eljárással készülő természetes édesborok ezek, és igen drágák, akár többszáz euro is lehet egy palack. Ezzel egyidejűleg viszont jónéhány hazai édesboron is megtalálni az elnevezést. Sőt mi több, azt vettem észre, hogy alkalmibb borivók között, mintha "divat" lenne a jégbor. Én viszont olykor nehezen hiszem el, hogy egyes könnyen megfizethető palackokban tényleg az volna, ami rá van írva. Mintahogy 1500 Ft-os tokaji aszúban sem hiszek.

A most kóstolt tétel ha nem is többszáz euro, de azért igencsak drága. A pincénél 5000 Ft-ért lehet hozzájutni egy 0.375-ös palackhoz. A honlap tanulsága szerint decemberben, hajnali 3-kor szüretelték a jéggé fagyott szemeket tartalmazó fürtöket, melyek zúzásával, préselésével 360-380 g/l cukortartalmú mustot nyertek. Kettő éves fahordós érlelés után került a bor palackba.

Nézzük milyen is volt:

Óriási elmaradásom van pezsgők tekintetében. Igyekszem a jövőben többet kóstolni, ezt alátámasztandó, nyitva is hagytam a témát.

Nem sok mindenkinek lehet túl sok tapasztalata rubintos-téren. Hirtelen nem is ugrik be más termelő, akinek lenne piacon bora ebből a kadarkából és kékfrankosból keresztezett fajtából. Szecskő Tamástól viszont immár évről évre várhatjuk az újabb évjáratot.

Mindig tanulságos dolog vertikálist kóstolni.

Mostanra érett meg az idő ezeddig viszonylag rövidebb borkedvelői pályafutásom során, hogy egyes, általam kedvelt borokból össze tudjak állítani nem éppen hosszú, de már kellően érdekes három tagból álló minivertikálisokat.

Következzenek így először Hollóvár-furmintok:

Az elmúlt néhány hónapban háromszor is volt szerencsém egy-egy hosszabb borsort kóstolni az ifjabb Franz balfi pincéjéből kikerült borokból. Ezúttal nagyrészt kifejezetten érett borokat vizsgáltunk. Sokadszort nyert megállapítást, hogy a Weninger borok szépen érnek (6-8-10 év elteltével szebbek, összetettebbek lesznek, nem pedig erősen lefelé ívelő pályán mozognak) és ez kevés magyar vörösborról mondható el. Összesen 10 bort kóstoltunk, ebből kettőt vakon. Pechünkre egy tétel totálisan dugós volt, egy pedig határeset. Az alábbi borok kerültek sorra:

Sikerült úgy eltölteni az év utolsó hónapját, ahogy igazán jólesett: tokajiak és rieslingek minden mennyiségben. :)

Itt most az utóbbi hetekben, jobbára egyedül elfogyasztott rieslingek jegyzetei kerülnek megosztásra. A három bor közül kettőről már írtam, így azok up-to-date jelleggel jelennek meg ismét, míg a harmadik tétel már nagyon-nagyon hiánypótló volt egy riesling-fan szemszögéből.

Íme:

Nem tagadom, rám is komoly hatással volt Albert Gazda nemrégiben megszületett első tízpontos élménye saját blogjának életében.

Minden bizonnyal ha nincs az a cikk, akkor valószínűleg nem szánom rá magam, hogy elbattyogjak a Bortársaságba "akciós Szepsy-csodáért" . :)

És milyen kár lett volna, ha kimarad az életemből:

A zöldveltelini-tanulmányozás újabb állomásához értünk.

Ezúttal borrajongói körökben két igen nagy tiszteletnek örvendő magyar termelő egy-egy tételéről lesz szó.

Szentesi József és Kaló Imre kézműves-veltelinijei nem éppen az osztrákoknál kiforrott stílust igyekeznek lemásolni, ez persze egyáltalán nem is baj.

A borok: 

A hét elején tartottuk évvégi, karácsonyi borklubunkat. Ez alkalommal valami igen komoly és egyben igen kedves sorral terveztem előállni.

Valóban nem volt mindennapi, egyik ámulat után következett a másik.

Íme:

Néhány héttel ezelőtt, Pardi Norbi szervezésének hála, abban az élményben lehetett részem, hogy eltölthettem egy bőséges délutánt Kaló Imrénél. Mint lelkes borrajongónak, már régóta esedékes volt ez a hiánypótlás.

Az alkolomról, bár részletes kóstolási jegyzet készület, de nyilvános poszt nem fog készülni. Maradjunk annyiban, hogy jónéhány bort kóstoltunk, voltak érdekességek, és volt néhány egészen kiemelkedően jó bor is. Ha esetlegesen van olyan olvasónk, aki nagyon kíváncsi lenne az ott kóstolt borok leírására, szívesen megosztom vele privátban.

Az esemény után birtokomba jutott néhány palackozott Kaló- tétel, ezek közül néhányat mostanság meg is vizsgáltam, immár itthon.

Íme:

   Ezúttal elsősorban édes tokajiakat kóstoltunk, de azért becsempésztem a sorba egy-egy dűlőszelektált száraz hársat és furmintot is. Előbbit én már néhányszor kóstoltam, de a társaság még nem, ezért megmutattam nekik.