Eddig tehát ott tartunk, hogy a különböző érzetek megfigyelése révén megállapítottuk a bor intenzitásait, valamint árnyalva a képet tanulmányoztuk szerkezetének és aromavilágának összetettségét.
Mindezek meghatározzák egy bor méretét, tartalmasságát, gazdagságát. Ezeken felül jönnek viszont azok a jellemzők, melyek talán először nem annyira szembetűnőek, de mégis talán leginkább rajtuk múlik, vagy bukik az, hogy mennyire lesz egy egyébként tartalmas bor valóban klasszis. Álláspontom szerint ezek az olykor nehezen megragadható fogalmak lesznek felelősek a fineszért és az eleganciáért.
A BOR TAPINTATA
A borról tapintással nyerhető információkat konzisztenciaként, textúraként, felszínként szokás emlegetni. Nehéz ezeket szétválasztani, lehet szükségtelen is. Mégis, ha belegondolok, hogy konkrétan miket jelentenek, akkor akár célszerű lehet a szőrszálhasogatás.
A bor konzisztenciája:
A bornak, mint matériának, az állagának érzékélése. A tulajdonképpeni viszkozitás nyilvánvaló okain (szárazanyagtartalom, alkoholok) kívül is sok mindentől függ, úgy mint borászati technológia (acéltartály, hordóhasználat, héjonáztatás, seprőntartás stb..) palackérettség foka, és persze alapanyag, termőhely. A könnyű, friss , sokszor acéltartályos, vízszerűen tiszta borok áttetszőek. A koncentráció, viszkozitás növekedésével, „hordót látottsággal”, palackérettséggel krémesebb az állag, majd egyre inkább olajosabb.
A textúra:
A fő alkotórészek, elsősorban a savak és a tanninok tapintási minősége adja. A teljesség igénye nélkül néhány kifejezés.
-Tanninok tapintata: Éretlen tanninokkal bíró borok érdes,durva, reszelős érzetűek. Az ilyen bor nekem semmiképp nem tud jó lenni. Jelentős mennyiségű tannin, akár érettek is lehetnek, ha nincsennek kellően „integrálódva” olyan érzetet keltenek, mintha ”összetapasztanák” a szájnyálkahártyát. Ezek az asztringens tanninok. Az erős szájnyálkahártya-összehúzódás végett számomra semmiképp nem kellemes a jelenség (elég alacsony a toleranciám iránta, megfigyelésem szerint a „vörösborosokat” sokkal kevésbé zavarja) mindenesetre idővel az ilyen tanninok is tudnak integrálódni, amikoris szűnhet, vagy csökkenhet az asztringencia érzete. A határozottan asztringenciát mutató, de érett és feltehetőleg integrálódni képes tanninokkal bíró borokra mondjuk, hogy még kemények. A finom tapintatú, kellemetlen szájnyálkahártya-összehúzodást teljesen nélkülöző tanninok puhák. Ha nagy mennyiségű, puha tannin meghatározó szerkezeti alkotóelem, akkor várhatóan bársonyos lesz a textúra. Ha a szerkezetben kevésbé van súlyuk az egyébként puha tanninoknak, akkor a textúra is inkább selymes.
-Savak okozta tapintatok: A túlzottan intenzív, vékony, éretlen hatású savak élesek. Egy bizonyos szint fölött egyértelműen hiba. Ha tűréshatáron belül van az intenzitásuk, de mindenképp a savak magassága a meghatározó a szerkezetben, akkor a savak kemények, vagy feszesek. A jelentősebb szélességgel is rendelkező savak sima tapintatúak, vagy kerekebb felszinűek lesznek. Ha a savszerkezet egyáltalán nem mutat magassági kiugrást, ha inkább a szélesség a meghatározó, akkor a savak lágyak. Az, hogy valaki a keményebb, vagy lágyabb savú borokat szereti éppúgy ízlés, minthogy a keményebb, vagy puhább tanninokkal bíró vörösborokat. A savakat tekintve viszont a túlzott lágyság hiba. Lapos, savszegény, túlzottan szétterülő, lusta szerkezet van a háttérben.
A „illesztések finomhangolása”
Azt értem ez alatt, hogy az eddig tárgyalt jelenségek, érzetek miképpen állnak össze egésszé. Ez megint csak nem egzakt dolog, de mégse lehet elmenni az mellett, hogy egyes borok mennyire „egyben vannak”, mások meg inkább „szétállnak”.
Előre leszögezem, hogy ez sem analitikai jellegű leírás része, hanem a végtelenül szubjektív összbenyomás megfogalmazásához esetleges támpont.
A részletek illeszkedése összetett jelenség, lehet nem is megfelelő külön kezelni, hisz feltehetőleg az eddigiek együtt adják. Viszont én mindig szentelek némi időt annak, hogy ne külön-külön nézzem az alkotókat, hanem a bort egészében. Megnézni, hogy mindaz amiről eddig beszültünk a helyén van-e, mennyire képesek az alkotók „jó csapat-munkára” . Ha a team együtt van, akkor tud jelentkezni harmónia.
A textúrában azt elemeztük, hogy az egyes alkotók minősége milyen tapintási jellemzőket ad. Itt most inkább arról van szó, hogy az eddig elhangzott összes jelenség, érzet alapján összeállt „térbeli test” milyen felszínű lesz. Ha az alkotók mind a helyükön vannak, az érzetek gördülékenyen követik egymást, akkor úgy érződik, hogy az egyes részletek között nincsennek illesztési hézagok. Ilyenkor a bor egésze kiválóan csiszolt és sima felszinű lesz. Van hogy egyes boroknak minden alkotórésze igényes, remek textúrájúak a savak, kiválóak a tanninok, de ezek az alkotók, illetve általuk kiváltott érzetek, mégsem állnak össze harmónikus egésszé. Ez a jelenség képzeletbeli „térbeli testünkön” képzeletbeli szögletességeket, sarkokat képez. A felszín akkor lesz tökéletes, ha gömbölyű.
Úgy kb. ennyit gondoltam.
