Következő állomásként két Laposa-olaszrizling következik. Fehérboros pályafutásom kezdetén az első meghatározó pince volt számomra. Sajnos ezen időszakból nem állnak rendelkezésre jegyzetek, így most csak a friss jegyzeteket tudom leadni.
Íme:
Bazaltbor (Laposa) : Somlai Olaszrizling 2006
Jellegzetes, szépen érett somlói olaszrizling illat. Szép palackbuké, keserűmandula, finom mézesség, finom sósság. Szájban alig közepesen telt, kemény, izmos test. A konzisztencia simasága igyekszik oldani ezt a szigort. Szép tercier aromák, jellegzetes mézes-mandulás –sós ízek. Nincs nagy mélysége, de ízei egyenletesen oszlanak el, a korty végére lassan veszítve el intenzitásukat. Határozott savvilág, picit kesernyés, talán cseres lecsengés. 5 pont.
Bazaltbor (Laposa): Somlai Olaszrizling Válogatás 2006
Hasonló karakterű, de komplexebb, jobban összeintegrálódott, nehezebben szétszálazható illat. Szájban tán karcsúbbnak tűnik. Egészen félénk, de nagyon tiszta korty. A közepe kicsit túlságosan is hígnak hat. Utána lassan, de egészen hosszan teljesedik ki az utóíz. Egészen meglepő hosszúság, tekintve a korty közepének üresebbségét. A savak csiszoltabbak, visszafogottabbak. A bor egésze simább felszínekkel rendelkezik. Összességében valamivel erősebb 5 pont (olykor 6-os villanások).
Így egymás mellett 2008. júliusában volt szerencsém megkóstolni őket. Jegyzet ugye nem született, de emlékeim szerint az alap rizling egyenes, elegáns, arányos és tetszetős bor volt, a több, mint kétszer annyiba kerülő válogatásról (50 éves bakművelésű tőkék) pedig vonzóbb illatú, talán a korty elejét tekintve megragadóbb, de lustább savú tétel rémlik. Összességében nem igazán tudtam akkor sem minőségi különbséget felállítani.
