Rendszeres olvasóknak feltűnhetett már, hogy különösen sokat szereplnek itt akár német, akár osztrák rieslingek. De még nem igazán volt olyan kóstoló, ahol azonos súllyal álltak volna egyidejűleg egymással szemben.

Most ez lett volna a tematika, alapvetően száraz(abb) rieslingek, azonos évjáratok, azonos árakban, azonos, vagy hasonló presztizsű termelőktől egymással szembeállítva, párban szervírozva. Smaragdok és grosses gewachs-ok.

A kóstoló előtt mindegyikből letöltöttem 1-1 decit, és pontosan ekkora  kis üvegcsékben, gyakorlatilag kiválóan légtelenítve visszaraktam őket a borhűtőbe. A kóstolót követő napon újrakóstoltam a sor első négy tagját, a második napon pedig a másik négyet. Ahol tapasztaltam eltéréseket a kóstoló napjához képest, ott ezt jeleztem.

Íme a sor:

Ismét sikerült megbontani áprilisi párizsi kirándulásunk egyik zsákmányát, ezúttal egy Chateauneuf du Pape-ot.

A Domaine de la Janasse viszonylag nagyobb birtok, 50 ha-on gazdálkodnak. Széles portfolió, egyszerűbb Vin du Pays, alap és terroir-szelektált Cote de Rhone és Chateauneuf du Pape borok stb....

A most kóstolt tétel terroir szelektált CdP. 100% grenache, 1912-es ültetvény, rendszeresen újratelepítik egyes részeit az állandóság végett. 20-30 hl/ha hozamok.

A bor általában 30%-ban hordóban érik, ennek negyede új, 70%-ban tartályos. 

Egészen komoly nemzetközi értékelésekkel rendelkezik.Wine Advocate 98, Wine Spectator 94, Int. Wine Cellar 94, Jancis Robinson 17.5, Cellartracker 94 /42 vélemény/, Rhone Report 98

Nézzük nekünk hogy tetszett:

Rég volt már hozzá szerencsém, mostanában meg annyi szépet írtak róla, hogy kíváncsi lettem rá.

Az alább ismertetett két bort hétvégén kóstoltam, pontosabban szombattól hétfőig. Ha a Napa Valley-ről hallott valaki és netán még néhány ott gyakori szőlőfajtát is meg tud említeni, akkor a cabernet sauvignon bizonyára nem marad ki a felsorolásból. A magyarországi szűkös beszerzési lehetőségek végett nincs tapasztalatom a californiai cabernet-ket illetően. Most már parányival okosabb vagyok. Korábban 4-5 dolláros borokat kóstoltam a régióból. Ezek is fogyaszthatóak voltak, de abszolút illetek rájuk az Európában sokszor az összes újvilági borra ráragasztott jelzők: kissé műízű, egyszerű, teljesen egyforma egyenborok. Bár a két most bemutatásra kerülő bor sem a terroir-ról szólt, de nagyon finomak voltak.

Történt egyszer, hogy töppedt nick-nevű olvasónk, kommentelőnk megkeresett, hogy valamikor elmehetnénk közösen látogatóba Bukolyi Lászlóhoz. Az ajánlat természetesen érdekelt, mail mailt követett, majd abbamaradt, aztán újra előkerült, végül néhány hónap után sikerült megtalálni a közös nevezőt az időpontokat tekintve.

Nemrég érkezett Magyarországra, a riesling.hu-hoz, a Mosel, sőt Németország egyik leghíresebb termelőjének, Joh. Jos. Prüm-nek a 2009-es borai közül jónéhány. Riesling-rajongóként nekem hatalmas élmény, hogy ilyen szinvonalú termelő borait lehet egyáltalán nálunk kapni.

Mivel a termelő borai az eddigi kóstolások alapján állandóan lenyűgöztek, főleg az érettebb tételek, feltett szándékom követni a munkásságukat.

Amint lehetett, így beszereztem a fenti 09-esekből, és két körben megkóstoltam családi körben.

Íme a jegyzetek:

Lehet csak én voltam béna, de nem találtam pontos információt a birtokról (pl. méret, termeléstechnológia), annak honlapján sem. Igaz pár percnél többet nem áldoztam rá. Amit ki bírtam hámozni, hogy California több vidékén is termesztenek szőlőt és hogy a számos borcsalád közül a diamond sorozat a felsőkategóriások közül való. Ára nem volt vészes, 16 dollárért vettem. Annyit ért is. Sötét rubinszín. Közepesnél intenzívebb, tiszta, folyamatosan gazdagodó illat, feketebogyósok (fekete áfonya, szeder), édesfűszerek, vanília leginkább. Közepesen testes korty, gazdag gyümölcsösséggel, finom fűszerekkel és szép, ugyanakkor erőteljes hordós aromákkal (vanília, pörkölés). Savai szépen érettek, kellően dinamizálják a bort. Nem kifejezetten cizelláltak, de abszolút élmentesek és jól passzolnak a többi alkotóelemhez. Jelentős mennyiségű, érett, bársonyos tanninjai vannak, egy kicsit szárítanak sajnos. Közepesen hosszú, gyümölcsös-hordófűszeres befejezés. Szép, becsúszik a 6 pontosok közé.   

Emlékeim szerint kb. 60 g/l maradékcukor-tartalommal bíró tétel.

...avagy osztrák Vs. német ráhangolódás

A közel jövőben szervezek egy nagyobb szabású osztrák-német riesling párbajt. Mint oly sokszor, a közelgő esemény előtt szeretek ráhangolódni, így múltkoriban, amikor vendégeim jöttek, felbontottam egy smaragd-grosses gewachs párost.

Nézzük:

Az elmúlt hétvégét Sopronban töltöttük barátainknál. Jó alkalomnak ígérkezett két év után ismét eljutni Fertőrákosra.

Akármilyen hihetetlen, ezúttal elsősorban az étkek érdekeltek. Két éve ugyanis emlékezetesen jót ettem ott, és bármilyen jobb bisztróba eljutottam azóta, mindig emlegetem, hogy jó-jó, de mégse olyan jó, mint a Ráspi. Igen kíváncsi lettem, hogy a Ráspi vajon van-e még olyan jó, mint a Ráspi? :)

A vacsora közben persze boroztam is. Bár nem jegyzeteltem, de másnap mégis leírtam az emlékeimet, benyomásaimat. Jelzem előre, hogy mindegyikből csupán kóstolómennyiséget vettem magamhoz, visszakóstolás sem volt, nem is csak a borokra figyeltem. A kevésbé alapos kóstolás végett a pontokat nem szedtem vastagon.

Íme a jegyzet: 

    Minden valószínűség szerint az elkövetkezendő egy évet az Egyesült Államokban fogom tölteni. A borkóstolás nem fog természetesen abbamaradni. Egyelőre nem rendelkezem jelentős mennyiségű kóstolótárssal, így átfogóbb kóstolások nem várhatóak, de minden héten igyekszem néhány bort megvizsgálni. A pontos tematikát még nem találtam ki, de a közeljövőben az is meglesz. Egyelőre csak azt döntöttem el, hogy ha már itt vagyok, akkor elsősorban amerikai (mármint USA-beli) borokat fogok kóstolni. Ez teljesen ésszerű, hiszen hihetetlen választék van itt belőlük, míg otthon meglehetősen szűkösek a lehetőségek az ismerkedésre. Pár napja ellátogattam egy elég színvonalas borszaküzletbe és kezdésnek valami fehéret kívántam meg. Mivel amerikai furminttal J és chenin blanc-nal nem találkoztam, rizlinggel viszont igen, vettem egyet belőle. Mellé pedig vásároltam egy ugyanolyan árkategóriájú moseli rizlinget is. Két relatíve olcsó borról van szó, 11 dollár (kb 2000 HUF) volt darabja. Az alábbi jegyzetek születtek róluk:

A múltkori furmint-sorunk olyan felemelő volt, hogy mielőbbi folytatás után kiáltott. Annál is inkább, mivel legutóbb ugye "csak" 07-esek és 08-asok voltak vegyesen, látni szerettük volna, hogy mi a helyzet a 09-esekkel, így ezúttal kizárólag ilyeneket válogattunk.

Mivel már egy ideje külön Demeter Zoltán-kóstolót is terveztünk, most igyekeztünk a két ötletet egy huszárvágással egyesíteni. Így az említett termelő több tétele is jelen lesz.

Kíváncsiak voltunk nagyon, hogy most is megismételhető lesz -e az előző sor átlagosan ütős szintje.

Ezúttal is vakon kóstoltunk, ebben a sorrendben:

A múltkori Chablis-ráhangolódás után éreztem, hogy érdekel a téma, és szeretnék a borvidékről még kóstolni. Ha ezt tapasztalom, akkor általában minél előbb kíváncsi vagyok arra, hogy egy meghatározónak mondott tétellel mit tudok kezdeni.

Shiraz, carmanére, zinfandel, malbec és sangiovese házasítása. Zárkózottan induló, majd szépen nyíló illat. Szilva, pörkölt aromák, bors, fahéj, puncs. Van benne komplexitás. Szájban közepesen telt, arányos felépítésű. Nagy mélységérzetet nem ad, szerkezetileg is lazább, mint a nemrég kóstolt kékfrankosuk. Ízei kedvesek, pirosbogyósok, szilva, fűszerek, lehetnének intenzívebbek, bár így is kellően hosszan szájban maradnak. Szép, cizelláltságot is mutató savak, remek hordóhasználat, egyáltalán nem túlzó a fajelenlét. Sima, csiszolt felszinek, semmi durvaság, remek fogyaszthatóság. Letisztultság, gyümölcsorintáltság, jó egyensúly, profi munka,  de nem sikerült felfedeznem jellegzetes, „soproniasságot” .  6 pont megvan.

Ismét kedvem szottyant furmintot hasonlítani rieslinggel. Eredendően felnyitottam Demeter Zoltán 2008-as Veresét, ugyanis ez még valahogy eddig kimaradt a praxisomból. Az alapvetően tiszta-citrusos-gerinces savú világa arra tett kíváncsivá, hogy miként mutatna egy rajnai mellett. Épp kapóra jött, hogy a szintén többször emlegetett Weinhof Herrenberg egyik évjáratazonos tétele is készleten volt, melyet szintén nem kóstoltam még.

Végül nem igazán sok hasonlóság volt köztük, csak annyi, hogy mind a kettő remek.:)

Öt éve alakult meg a Tokaji Bormívelők Társasága. Az évforduló környékén rendszerint találkozót szoktak szervezni, ahová az egyesület pártoló tagjait hívják meg, hogy figyelemmel követhessék a társaság munkáját. Idén ezen esemény úgy bővült ki, hogy a támogatókat bevonták a „munkába”, és részt kellett venniük az aktuális vakkóstolón, ahol a jelölt borok kerülnek elbírálásra, hogy minőségileg méltók –e arra, hogy az egyesület emblémáját viseljék. A termelők és pártoló tagokon kívül meghívtak az eseményre újságírókat és bloggereket is. Ezúton is köszönöm a nagy megtiszteltetést, hogy ezen utóbbi csoport tagjaként én is a résztvevők listáját gazdagíthattam.

Juhfark és olaszrizling házasítás. Illatában édes alma, fehér, semlegesebb illatú virágok, csipetnyi méz, szalma, keserűmandula és határozott ásványosság. Szájban közpesen telt, tiszta korty.  Alma, mandula, diszkrét fűszerek, érintésnyi mézesség és igen jelentős sósság. Kitöltik a szerkezetet, viszonylag hosszúak. A savak szép, határozott gerincet adnak, de szépen integráltak, alapvetően nem akarják, hogy róluk szóljon a történet. Remek egyensúly, szépen illeszkedő alkotók. Letisztult világú, nagyon jellegzetesen somlói bor, egyszerre karakán és jól fogyasztható, fiatalsága mellett is egyben van. Stabil 6 pont.

Februárban Bodrogkisfaludon felejthetetlen, és reprodukálhatatlan riesling-kóstoló történt. Rendszeres kóstolótársaim egészséges irigykedéssel :) szemlélték az élményeket, magam is úgy éreztem, hogy az idő által nemesen érlelt rieslingekből szeretnék még kóstolni, és inkább előbb, mint utóbb.

A borfeszten, mint látható sok bor jön szembe rövid idő alatt, így tényleg csak futó benyomásokat lehet rögzíteni.

Kedd esti kóstolások jegyzetei következnek. A végére itt is elfáradtam, nem igazán tudtam az utolsó tételekre koncentrálni.

Folytatás következik ismét Szegedről. 

A mostani adag még ugyanazon nap (vasárnap) termése, mint a legutóbbi rész, csak a jegyzetekkel kissé el vagyok maradva. Mivel láthatóan az aznapi kóstólás igen sűrű lett, így kérem elnézni, hogy az utolsó tételeknél nagyon leegyszerűsödtek a jegyzetek, illetve már pontot se volt energiám írni.

Íme:

Folytatás köv:

A tokaji furmint olyan téma, amihez újra és újra vissza kell térni. Időszerű volt már idén is tartanunk egy nagyszabású kóstolót.

Íme:

Tegnap sikerült kijutni végre a szegedi borfesztre. Laikus társasággal mentem, az én reszortom volt a szórakoztatásuk. Hamar kiderült, hogy nekik a tokaji sárgamuskotályok és late harvestek okozzák a legnagyobb örömet, így ezek fokozottan voltak jelen.

Mellette azért én elkanyarodtam másfelé is :)

Következzen az első nap jegyzete, írtam pontokat is, de csak nagyon durva viszonyításokként kéretik figyelembe venni.