Nincs boros ember, aki ne hallott volna a Magna Mátra egyesület indító kóstolójáról, amelyre március 20-án került sor a Vigadó falai között. A nyolc alapító termelő (Benedek Pince, Centurio Szőlőbirtok, H2 Pince, Kékhegy Pince, Levente Szőlőbirtok és Pince, Losonci Pince, Nagygombos Borászat, Szignárovits-Maka Pince) célja, hogy borban szólva mutassák meg a Mátra értékeit és önálló karakterét, miközben igyekeznek természetesek, kíméletesek maradni. A pincetársulás alaphangját az alakuláskor beharangozott Magna bor is megadta. Ilyen jelenleg még nincs, de ha lesz, akkor annak Kárpát-medencei fajtákból kell készülnie, alacsony tőketerhelés, ökológiai művelés és spontán erjesztés mellett. Komoly vállalat ez egy olyan borvidéken, ahol gyakran találkozunk még szovjet-típusú gondolkodással és sok termelő a világpiaci folyamatok tanulmányozása és értelmezése helyet inkább a kriptokommunizmus árnyékból kacsintgat. Ilyen miliőben nehéz bizony az önmegvalósítást zászlóra tűzni, az osztályharc pedig elvtársak, kemény dolgokra készteti az embert, így az intenzív marketing-megjelenéssel beharangozott rendezvényt nem is tudott teljes békében lezajlani. A Magna bemutatkozó kóstolóján jártunk tehát, rendhagyó elemzéssel tudósítunk az eseményről.
A Magna Mátra megalakulása igen gyorsan, látszólag a semmiből történt, néhány hét alatt alakult ki az új mozgalomhoz csatlakozó termelők köre és a Magna bor ötlete, majd – szerintem nagyon helyesen – egy gyors bemutatkozó kóstolóval indítottak március 20-án. A Vigadóban megrendezett sétáló borbemutatóig azonban hosszú évek parttalan vitái és a helyi mainstream borászközösség süket fülei és folytonos elutasítása kellett. Az erő ellenerőt szül, és itt sem volt ez másképp. A Mátrában megjelent új generáció (Losonci, Szecskő, Karner, majd később Ludányi Balázs, Benedek Péter és még páran mások) hiába próbált tárgyalóasztalhoz ülni a helyi establishment képviselőivel, eredményt hosszas szenvedés után sem sikerült elérni.
A Mátra OEM eredetvédelemi rendszer létrehozása pedig kínált volna lehetőséget a kitörésre, de végül maradt az illatos olcsó borokra kihegyezett bornírt termékleírás, amely a világ talán összes szőlőfajtáját kodifikálja az irsai olivértől a cabernet sauvignonig, alapvetésnek tartja a hatalmas hozamokat és az ipari szőlőtermesztést (a termékleírások és az eredetvédelem anomáliáival kapcsolatban Balogh Zoltán nálunk megjelent cikkét ajánljuk – a. szerk). Az osztályharcban nem lehet megalkudni, tudjuk ezt mi már ötvenes évek óta. Egy tapodtat területet átengedsz, aztán belülről kezd elrohadni a nagy műgonddal kialakított szocialista rendszer. A Mátra nagyban olcsót tud, ez az üzenet, ezzel tessenek hazamenni, nincs itt semmi látnivaló. A külső körülmények nem számítanak, nem érdekel senkit, hogy a világ- és a hazai borpiac milyen irányba megy, mit keres és mit hajlandó megfizetni.
A ma bortermelőjének azon kell dolgozni, hogy minél nagyobb hozzáadott értéket állítson elő, amely mögött egyaránt ott kell, hogy legyen a történet, a munka, a hagyománytisztelet és a környezet respektálása. Annál is inkább fontos ez, mert a falvak elnéptelenednek, a munka és a termelési eszközök egyre drágábbak, magas hozzáadott érték nélkül pedig nem lehet előre menekülni. A megújuláshoz elengedhetetlen a fajtaváltás, az újratelepítés, a támrendszerek modernizálása, egy új termelési filozófia megvalósítása stb., amelyek összességében komoly tőkét igényelnek. A Mátrában elég egy gyors körülnézés és a napnál is világosabb, hogy van hova előre, ez pedig hozzáadott érték nélkül lehetetlen. Kapitális blődség tehát 400 forintos kannás borra építeni, mert ez csak a szocializmus konzerválásához elegendő, az ön- és termékfejlesztéshez édeskevés.
Ennek az osztályharcnak aztán a lokális minimumát a Magna Mátra által a megosztott közös fénykép alatt megjelent kommentár jelentette (ld. kép). Az egyik keményvonalas kollegina a következő sommázatot pottyantotta ki fogainak rácsozatán: „Ezek itt a Mátrai Borvidék árulói!”. Ezek az árulók elárulták a PET palackos édesített tömegbort, elárulták a kilónként 80-120 forintos – egyébként felvásárlói kartellben leszorított áru – szőlőt, a gyomirtót, a lerohadt támrendszereket, az elnéptelenedett falvakat. Egyértelmű, hogy ilyen platformon nem opció a közös munka, ha nekünk nem megy, hát húzunk vissza téged is, kedves barátom. Pontosan ekkor kell saját szabályokat diktáló termelői csoportosulásokat létrehozni, mint ahogy teszik ezt Tokajban, Csopakon és máshol.
Lement aztán a kóstoló, kellemes környezetben, jó hangulatban, technikailag jól szervezetten. A Magna Mátra tagjai jó és hasznos visszajelzéseket kaptak, diskurálhattak újságírókkal, szakértőkkel, fogyasztókkal és kereskedőkkel, egyik másik asztalnál már konkrét üzletekről is tárgyaltak. És így van ez jól…
Persze páran nem bírták ki, hogy ne másszanak rá az utóbbi hónapokban ismét fellángolt – egyébként igen butuska módon felvetett – spontán erjesztéses vitára. Állítólag volt olyan vendég, aki elrohant, mondván „ilyen spontán erjesztett szarokat ő nem kóstol” (Miért ment vajon oda? Mit várt, csokit osztogatnak?). Kétségtelen, hogy a Magna a zászlajára tűzte a spontán erjesztést, ezért támadási felületet adott azoknak, akik ebbe az ostoba szekértáborosdiba beleálltak és mélyszakmailag tudni vélik, hogy hagyományos technológiával nem lehet tiszta bort készíteni. Ilyenkor persze könnyen elfelejtik, hogy a nagy (drága) francia boroknak jelentős része is pontosan így készül, ugyanakkor, aki egy ambiciózusabb vörösboron számon kéri a spontán erjesztést, az kb. nem tudja miről beszél. Így lehet egyszerre leírni fél Bordeaux-t, Burgundiát, a Rhone-völgyet, Piemontot és Toszkánát. Persze mi itt a Kárpát-medencében mindig mindent jobban tudunk… A nagy gittrágásban viszont mindenki figyelmét elkerülte, hogy valakik először Magyarországon, önszabályzó módon létrehoztak egy ökológiai szőlőtermesztésen alapuló borkategóriát.
Mi inkább nem károgunk, mert nincs miért és teljesen felesleges is. Egyébként is onnan indult a rendezvény, hogy ordenáré hibás bor NEM volt. Volt pár tétel (minta), ami mutatott bizonytalanságot, zöldességet vagy nem volt tisztán definiált, de ez közel sem jelenti azt, hogy ne lettek volna érdekes, bátran ajánlható és előremutató borok. Ezeket próbáltuk meg kiemelni itt alul. A jövőre nézve persze meggondolandó, hogy esetleg érdemes-e egy előválogatást tartani, engedni-e kénezetlen, vagy frissen kénezett minták bemutatását, de ez egy másik történet. Ez pedig még alakul, részünkről sok sikert és kitartást kívánunk a Magna Mátrának.
Kedvenc boraink
Benedek Pince Kékfrankos 2015
(furmintfan) Könnyed, piros bogyós gyümölcsökre építkező kékfrankos, bár egy kicsit több lendületességgel még jobban szerettem volna.
Centurio Sárgamuskotály 2016 (m)
(furmintfan) Fantasztikus illat- és ízkavalkád, áradó és gazdag, tömény őszibarack és körte, pici trópusi gyümölccsel felturbózva.
Centurio Kékfrankos Válogatás 2015
(akov) A kóstoló talán legjobb bora. Nagyon tiszta, jó kézzel elkészített, definiált, jó felépítésű, nagyon hosszú.
(furmintfan) Jó felépítésű, tiszta, gazdagon gyümölcsös, remek fűszerességgel kiegészítve. A kóstoló talán legjobb bora.
Kékhegy Ami Úrrá Tesz 2015 (cserszegi fűszeres + tramini)
(akov) Jó savú, tisztán elkészített, ízlésesen virágos, jól fogyasztható.
(furmintfan) Mutatja a fajták aromajegyeit, de intelligensen visszafogott módon. Szőlős, ananászos, fehér húsú gyümölcsös, jó egyensúllyal.
Kékhegy Zöldveltelini 2015
(akov) Finom, feszes, fűszeres, citrusos és zöldalmás. Nagyon tiszta és tisztán definiált.
(furmintfan) Tiszta, laza, de pörgős savakra építkező szerkezet, citrusos, zöldalmás ízvilággal.
Levente Pince Saár Olaszrizling 2014
(akov) Héjon áztatott olaszrizling. Érdekes bor, jó szerkezettel, poros csersavval, érett citrusos és citrushéjas karakterrel. A tannin kifejezetten a fajta szerkezetbeli hiányosságait kompenzálja. Jó érzékkel elkészített bor egy nehéz évjáratból.
Levente Pince Pusztaparlag Kékfrankos 2013
(akov) Feszes, elegáns, még enyhén plusszos fahatással, de nagyon jó anyag, hosszú lecsengéssel.
(furmintfan) Ízes, piros bogyós gyümölcsös, jó felépítésű bor, a tannin még kicsit húz benne.
Losonci Pinot Noir 2015
(akov) Jó kézzel elkészített, frissítően savas és gyümölcsös pinot noir, éppen elegendő tanninnal, maximális fogyaszthatósággal.
(furmintfan) Könnyed, szellősen elegáns, sok friss piros bogyós gyümölccsel.
Losonci Kékfrankos Válogatás 2015 (m)
(akov) Tiszta, profi, lendületes kékfrankos, jó tanninnal, szedres és fekete földes aromatikával. Lédúsan gyümölcsös, hosszú korty.
Losonci Kékfrankos Válogatás 2013
(akov) 3 évet volt hordóban. Ígéretes kékfrankos, lendületes, testes, még erőteljes hordós aromákkal, puncsos felhangokkal.
(furmintfan) Jól strukturált, masszív kékfrankos, meggyes, erdei gyümölcsös, gazdagon fűszeres aromákkal. A hordó még kicsit előtérben van, de van ideje fejlődni.
Szignárovits-Maka Furmint 2015
(furmintfan) A 15 g/l maradékcukor elviszi egy kicsit édeskés irányba, de intenzív gyümölcsösségét nagyon szerettem.
(A rendezvényre a szervezők meghívására látogattunk el. A képeket a Magna Mátra Facebook oldaláról kölcsönöztem. Köszönjük!)
Kapcsolódó cikkeink:
Mátra UPDATE (2016. június)
Mátra UPDATE: Kékhegy (2016. június)
Mátra UPDATE: Losonci + Szecskő (2016. június)
Mátra UPDATE: Centurio Szőlőbirtok (2016. október)
Mátrai március - Centurio Szőlőbirtok, Benedek Pince, N.A.G. Borművek (2015. május)
Nagy Kékfrankos Kóstoló a Mátrai Tőkésekkel (2015. április)
Mátrai forduló: Losonci + Szecskő (2015. február)