Érdekes sort sikerült összerakni. Lehet egyesek kissé kuszának fogják találni, nem is ok nélkül. Fehér bor egyveleg a javából. :)

Általában nem igazán nagy kedvencem az olaszrizling. Nem rajongok különösebben a primer zamataiért, vannak sokkal gazdagabban aromás fajták. Ugyanakkor azt se érzem, hogy struktúra szempontjából igazán nagy bort adó fajta lenne, nem látom a tömör, mély,  precíz, acélosan beleköthetetlen „szerkezeti borok” képviselőit sem.  Ritkán ideális a savszerkezet, ha érett az alapanyag, akkor sokszor laposak, leülősek a savak, ha meg nem elég érett, akkor vékony és nem igazán tartalmas a bor. Persze vannak remek tételek, illetve leginkább még  gyerekcipőben jár a tudás a fajtában rejlő lehetőségekről. Én mindenestre azok táborát erősítem, akik szerint jelenleg a tokaji furmint előrébb áll a száraz fehérek „világranglistáján” , mint általában az olaszrizling.

Juhfark és olaszrizling házasítás. Illatában édes alma, fehér, semlegesebb illatú virágok, csipetnyi méz, szalma, keserűmandula és határozott ásványosság. Szájban közpesen telt, tiszta korty.  Alma, mandula, diszkrét fűszerek, érintésnyi mézesség és igen jelentős sósság. Kitöltik a szerkezetet, viszonylag hosszúak. A savak szép, határozott gerincet adnak, de szépen integráltak, alapvetően nem akarják, hogy róluk szóljon a történet. Remek egyensúly, szépen illeszkedő alkotók. Letisztult világú, nagyon jellegzetesen somlói bor, egyszerre karakán és jól fogyasztható, fiatalsága mellett is egyben van. Stabil 6 pont.

Kedd esti kóstolások jegyzetei következnek. A végére itt is elfáradtam, nem igazán tudtam az utolsó tételekre koncentrálni.

Folytatás következik ismét Szegedről. 

A mostani adag még ugyanazon nap (vasárnap) termése, mint a legutóbbi rész, csak a jegyzetekkel kissé el vagyok maradva. Mivel láthatóan az aznapi kóstólás igen sűrű lett, így kérem elnézni, hogy az utolsó tételeknél nagyon leegyszerűsödtek a jegyzetek, illetve már pontot se volt energiám írni.

Íme:

Tegnap sikerült kijutni végre a szegedi borfesztre. Laikus társasággal mentem, az én reszortom volt a szórakoztatásuk. Hamar kiderült, hogy nekik a tokaji sárgamuskotályok és late harvestek okozzák a legnagyobb örömet, így ezek fokozottan voltak jelen.

Mellette azért én elkanyarodtam másfelé is :)

Következzen az első nap jegyzete, írtam pontokat is, de csak nagyon durva viszonyításokként kéretik figyelembe venni.

Következő állomásként két Laposa-olaszrizling következik. Fehérboros pályafutásom kezdetén az első meghatározó pince volt számomra. Sajnos ezen időszakból nem állnak rendelkezésre jegyzetek, így most csak a friss jegyzeteket tudom leadni.

Íme: 

      Egy hosszabb egri fehérsor végén került kibontásra ez a bor, és mivel az egyik legszebb általam kóstolt olaszrizlingnek gondolom, mindenképpen írok róla. Gál Lajossal még sosem találkoztam személyesen, de enélkül is valószínűsíthető, hogy nagyon szereti az olaszrizlinget és Egerben a fajta specialistája. Általában több variáns is készül belőle egy-egy évjáratból és a maga nemében mindegyik nagyon szerethető. A Kántor Tag dűlőválogatás a piramis csúcsán helyezkedik el. Közepes citromszínű. Komótos mozgású, ránézésre is testes bor. Közepesen intenzív illata kifejezetten gazdag: mezei virágok, száraz széna, lédús őszibarack és trópusi gyümölcsök (papaja, ananász). Ezen felül érzékelhető egy visszafogott, elegáns ásványos jegy. Kóstolva egy testes, öblös bort kapunk, sok aromával és mély zamatokkal, kiváló hordóhasználattal. A minerális karakter felerősödik, a virágok és gyümölcsök inkább csak díszítőelemekként vannak jelen. Közepes mennyiségű, éppen elegendőnek bizonyuló, csiszolt savval rendelkezik. Hosszú, elegáns lecsengés. Remek bor. Erős 7 pont.                               

Bár Pardi Norbi már nemrégiben írt a Somlói Apátsági Pince újabb borairól, de mostanában én is magamhoz vettem néhányat.

Remélem az újabb jegyzetekkel lehet kissé "tágítani" a borokról eddig kialakult képet. Azért, hogy annyira ne legyen unalmas, szerepelni fog olyan tétel is a sorban, melyről eddig még nem született írás.

            Nemrégiben kóstoltam meg a jelenleg hozzáférhető 2009-es évjáratú borokat a kis somlói pincétől. Ahogyan korábban BZoltán már jelezte, a borok karaktere eltér valamelyest a korábbi évjáratok nedűitől, sőt egyik-másik bor teljesen mást mutatott, mint amit eddig megszokhattam. Érdekes italok voltak egytől-egyig.

Néhány héttel ezelőtt, Pardi Norbi szervezésének hála, abban az élményben lehetett részem, hogy eltölthettem egy bőséges délutánt Kaló Imrénél. Mint lelkes borrajongónak, már régóta esedékes volt ez a hiánypótlás.

Az alkolomról, bár részletes kóstolási jegyzet készület, de nyilvános poszt nem fog készülni. Maradjunk annyiban, hogy jónéhány bort kóstoltunk, voltak érdekességek, és volt néhány egészen kiemelkedően jó bor is. Ha esetlegesen van olyan olvasónk, aki nagyon kíváncsi lenne az ott kóstolt borok leírására, szívesen megosztom vele privátban.

Az esemény után birtokomba jutott néhány palackozott Kaló- tétel, ezek közül néhányat mostanság meg is vizsgáltam, immár itthon.

Íme:

Istvándy Gergővel és szortimentjével a 2008-as szegedi borfeszten találkoztam először. Jól éreztem magam, a borok is tetszettek, az árazásuk is több, mint méltányos volt. Úgy alakult, hogy azon a nyáron hozzájuk is eljutottam, ott még jobban éreztem magam, és a borok is még jobban tetszettek. A későbbi találkozások azokkal a borokkal ugyan már nem hozták ugyanazt az élményt, de a képzeletbeli bortérképre alaposan felkerültek. Egy évvel később kéknyelűikkel, főleg az édes szemelttel vettek le a lábamról,(bár idén már az se varázsolt el oly mértékben, mint azelőtt) további egy év múlva pedig általában tiszta, sallangmentes, fajtajelleges, elegáns szortimentjükkel. (kiváltképp a szürkebarát tetszett)

Most ezek közül az olaszrizlinget néztem meg újra:

Visszafogott, de szép illat, édes almával, fehér virágokkal, diszkrét sóssággal. Szájban közepesen telt, fajtajelleges zamatai ugyan nem harsogóan, de mégis megfeleő mértékben betöltik a szájüreget.  Hordófűszer nem érződik, a textúra sima és krémes. Van súlya, de nem nehézkes. A savak nem bonyolultak, kissé olaszrizlingesen diffúzak, de jó egyensúlyt tartanak fenn, jellegük jól passzol a bor stílusához. Melegedve a keserűmandulás aromatika egyre jobban átszövi. Nem komplex, de tiszta, finom, remek arányokkal bíró, fajtajelleges tétel. Erős 5 pont, olykor 6-os villanások.

Kis társaságunk legutóbbi összejövetelének tematikája olaszrizling-fajtakóstoló volt. A teljesség igénye nélkül szedtünk össze és kóstoltunk meg néhány szép tételt.

Következzenek a jegyzetek négykezes változatban:

    Sok-sok boros emberrel együtt én is szeretem végigkövetni egy bor életútját, és tanulni abból hogyan érik egy fiatal korában ígéretesnek tartott nedű. Szerzőtársam 2006-os évjáratú borait vizsgálgatja mostanában lelkesen, nekem pedig van még néhány butélia évekkel ezelőtt eltett borom az általánosságban nem túl acélosnak vélt 2005-ös évből. Úgy döntöttem minőségellenőrzést tartok. Ebben a bejegyzésben egy mátrai olaszrizlingről és egy balatoni rajnairól lesz szó.

Nem volt ennyire gyorsan betervezve,de úgy alakult, hogy az előző bejegyzésben tárgyalt Jásdi-olaszrizling sokat emlegetett párját is sikerült megkóstolni.

Egyszeri, és viszonylag gyorsabb kóstolás eredményeként született egy rövidke jegyzet, az előző borhoz képest kevésbé alapos ismerkedés nyomán. Nem is biztos, hogy illendő megosztani, de ha egyszer ilyen nagyon témába vág :)

Íme: 

Nem leszek kifejezetten népszerű, de nekem nem igazán világom az olaszrizling. Vannak pédányok melyek tetszenek, sokat szívesen fogyasztok, soknak elismerem értékeit, de nem az én kedvenc fajtám. Hiába, én furmint-párti vagyok. (no meg persze a rajnai rizling:) 

Tegnap este lazításképpen bontottam ezt a bort, és bár abszolút nem terveztem írni róla, kiváló ár-érték aránya, és egyáltalán a bor értékei kapcsán mégiscsak született róla egy rövid leírás. A Pálffy pince a Káli-medencében található, ahonnan már sikerült szép borokat innom, részben ezért is voltam kíváncsi erre a tételre. A pincéről bővebb információ itt található, nézzük a bort. Halvány aranyszínű. Illata közepesen intenzív, gazdag, rétegzett: mezei virágok, fehérhúsú gyümölcsök, pici szénásság és mézesség, valamint elegáns ásványosság. Hidegebbre behűtve is szép, kicsit melegedve azonban még vonzóbb. Kóstolva nagyon szép gömbölyű kortyot kapunk gyümölcsös és méginkább ásványos aromákkal. Élő, dinamikus bor, érett savakkal, nagyszerű zamatokkal, közepesen hosszú utóízzel. Elmarad a nagyon komoly olaszrizlingek komplexitásától, de a maga szintjén tökéletes. Nem tudok információval szolgálni arról, hogy bontás után egy nappal miképpen muzsikál, mert az én palackom két óra leforgása alatt elfogyott. Magabiztos 5 pont, de bujkál bennem a kétség, hogy keveset adtam rá. A Bortársaságnál vettem, klubáron 1200 HUF palackja, amit finoman szólva is megér.             

Kettő évvel ezelőtt, kezdő fehérborisszaként, első kérdések között kezdett foglalkoztatni, hogy vajon az egyes borok hágy évesen mutatják legszebb arcukat. Mai napig nehéz erre a kérdésre adekvát választ adni, illetve kapni. Legjobb, amit tehet az ember, hogy néhány palackot elás, és igyekszik személyesen meggyőződni.

2008. nyarán jártam a Tamás-pincénél, és nagyon jól éreztem ott magam. A borok jók voltak, a címben szereplő tétel is tetszett, de sokkal kiemelkedőbbnek éreztem a 2002-es olaszrizlinget.( nagyon megtisztelő volt, hogy megkínáltak belőle.) Ebből arra következtettem, hogy meghálálják ezek a borok az időt.

Mostanában kezdtem késztetést érezni, hogy egyes 2 éve elvermelt 06-os fehérborokat megnézzek, vajon mi történt velük. Ennek volt első állomása a nemrégiben itt bejegyzett Laposa 06-os olaszrizling, következő a múlt heti érett tokajis kóstolónk, most pedig erre a borra lettem kíváncsi:

2008 nyarán vásároltam a pincészetnél. Akkor is tetszett, de akkortájt olyan élmények értek, hogy elsősorban az érettebb arcát kedveltem ezeknek a boroknak, így feltett szándékom volt néhány évre eltenni 1-2 palackot. Kíváncsi lettem vajon kettő év alatt mivé lett.

Második alkalommal igyekeztem úgy csinálni, hogy az újak mellett legyenek a tervben olyan borok is melyek múltkor már terítékre kerültek és tetszettek, több kóstolás hitelesebb képet ad alapon. Továbbá feltett szándékom volt a Weingut Riffel alapos kivesézése, ezúttal nem csak riesling témakörben.

Következzenek a rövid jegyzetek: