Up to date alatt olyan borokról van szó, melyekről már született írás, de mégis érdekesnek ígérkezik életpályájuk követése. Az eredeti szándék mellett az újabb leírásoknak olyan egyéb funkcója is van, hogy nyomon követi a kóstoló személy (esetünkben jómagam) "egyedfejlődését" is. Egy nem túl tapasztalt, de szorgalmas kóstoló életében akár fél év alatt is összegyűlhet annyi új tapasztalat, mérföldkő, ami kicsit átrendezheti a korábbi skálát.
Új kóstolás, új leírás, új vélemény.
Bott: Csontos furmint 2007
Citrusok, körte, hordófűszerek. Eleinte zárkózott, később nyílik, jó adag ásványosság is szinesíti. Szájban telt, és izmos. A korty első harmadában bár megvan a mélység, mégis zárkózottabb és kevesebbet mutat, mint legutóbb. Talán a gyümölcsök kezdenek átalakulni? Kis lemaradással jönnek az ásványos rétegek egyszerre szárazan-kövesen-csípős és egyszerre gyurmásan-fülledten-sós. A savak vitálisak, és fiatalosak, vastagok, éretek, ugyanakkor acélosak, rétegzetten, több hullámban jelentkeznek. Egyensúlya a korty egész hosszára kivetítve jó, de az első harmadban jobban érződik a maradékcukor, a végén meg erősebben dominálnak a savak. A korábbi leírásommal ellentétben most úgy érzem ő is további összecsiszóládásra vár, de továbbra is legfőbb erényének tartom, hogy találkozik a fogyasztásra ösztökélés az egyedi és igen markáns karakterrel. 7 pont
Hollóvár: Somlai Sauvignon Blanc 2008
Érdekes illat, citromfű, grapefruit, barack, plussz egy jó adag fülledtség, némi vegetális felhanggal. Szájban telt és kerek a korty, a savak szélesek, hosszúak, de kevéssé magasak. Aromatikája a korty első felében inkább gyümölcsös, az illatban megfeleltek szerint, de nem valami friss ropogós, inkább főtt, de nem aszalt hangulatban. A korty második felében buja, csípős zöldnövényes karakter uralkodik. Érdekes módon most jóval erősebbnek érzem a fajtajelleget, mint az általában minden egyebet felülíró dominiáns „hollóváras” karaktert. A legszebb Hollóvár-borokhoz képest kevésbé komplex, és kevesebb benne a „kraft” is, de értékes tagja a szortimentnek. Erős 6 pont.
Királyudvar: Lapis furmint 2008
A borhoz
itt és
itt volt szerencsém, mindkét alkalommal levett a lábamról.
Intenzíven citrusos illat, átsuhan némi körte, exotikus gyümölcsösség, ananász, banán. Tetszetős, inkább tűnik külföldi rajnainak, mint furmintnak. Szájban karcsú, mintha leheletnyi co2 is segítené a légiesség érzetét. Most is hihetetlen jó arányai, tökéletes sav-cukor(60g)-alkohol(11.5) egyensúlya fognak meg elsőnek. Illatban megismert aromák kifejezetten zamatossá teszik, a savak hihetetlen kultúráltak, tökéletes csiszoltság mellett sokrtétűen dinamikusak, ha nem is rajnaikhoz mérhető fordulaton vibrálnak, mégis játékosak. Lecsengésében pici narancshéjas kesernye csapódik a hosszan szájban maradó ízekhez. Mindezek egy remek, hihetetlen jól fogyasztható bort sejtetnek, ami így is van, de ennek ellenére eleinte mégis túlzásnak tűnik a korábban kiosztott pontszám. Direktsége, könnyen érthetősége mellett mégis többször, odafigyelve kell kóstolni, ahhoz, hogy finom nüanszai, részletgazdagsága is kirajzolódjon. Mire elfogyott a palack, az értékelés szép lassan 7-ről 8 pont közelébe kúszott ismét.
Istvándy: Badacsonyi Szemelt kéknyelű 2006
Tavaly, a szegedi borfesztivál legnagyobb örömbora volt számomra.
Itt is tetszett, de már kevésbé.
Mély illat, sok töppedt szőlő, kis fülledt sósság. Szájban telt, nagyon jók az arányok, a vastagságot, édességet kiváló magassággal, lüktetéssel ellensúlyozzák az egyébként remek, bizsergető állagú savak. Az igen magas 15-ös alkohol, se kandikál ki az ízképből, de néhány pohárka után érződik a melegítő hatás. Aromái különösebb sallangoktól mentesek, némi fanyar gyümölcsösséggel megtámogatott töppedt szőlő íz, pici sósság. Alapvetően tetszetős, de kissé túl neutrális, és nem is különösebben komplex. Kiváló szerkezete végett 6 és 7 pont közé tenném.