Ismerős, mikor néhány kellemes vecsernyéléshez vásárolt palack csak úgy megragad a készletben és sakkban tartja a borhűtőt vagy már eszeveszettül kanyarodik fel a pince falára? Teszegetjük ide, rakogatjuk oda és egyszerűen nem kerekedik alkalom a felbontásukhoz. Előbb-utóbb tartani lehet attól, hogy a vendégek már megsértődnének érte, a haveri kóstolótársaság érdeklődési „görbéjét” meg szimplán alulról súrolják. Pár kedves barátom találta magát ebben a felettébb kellemetlen helyzetben és gondolták összerántanak egy könnyed, gyermeki várakozásoktól mentes szeánszot. Közelebbi tematika nincs, csak szertelen csapongás térben és időben. A határokat ezúttal a borkészletező kispajtásokat markában tartó láthatatlan erő, a félelem rajzolta fel.
A merlot igézete
Mit is lehetne elmondani a merlot szőlőfajtáról? Sokat és mégis nagyon keveset, hiszen mindannyian jól ismerjük és szeretjük a belőle készülő borokat. A világ legnagyobb területen ültetett (kb. 260.000ha) és legkedveltebb kékszőlőfajtája számtalan stílusban teljesíti be a fogyasztó álmait: a friss, piros bogyós jegyek vezette könnyed, alig cseres „vacsoraboroktól” a nagytestű, tanninos, így a kisfahordós érlelést megháláló nagyboros tételekig minden területen bevethető. Az örök verseny- és házastárs cabernet sauvignonhoz képest hűvösebb klímán is termeszthető, korábban érik, alacsonyabb sav és tannintartalma miatt kedvesebb, megközelíthetőbb borokra képes. Nőies karakter, csenghet fülünkben a bugyuta beskatulyázás.
Bordeaux-Villány: A végső párbaj
A dramatizáló címet kéretik nem túl komolyan venni, talán inkább arra utal, hogy ebben a témában elsősorban az ár miatt, nem hiszem, hogy vállalkozni fogok a jövőben újabb sort összeállítani, így a konklúziókat a jelen kóstoló fogja számomra egy darabig biztosítani. 
A téma tehát, prémium Bordeaux-Villány-párbaj. Volt már ilyen az alkeszen is, de elég sok olvasói kritika merült fel. Emlékeim szerint elsősorban a bordói vonalt messze nem találtak egyesek elég veretesnek, ahhoz, hogy túl büszkék lehessünk az eredményre, másrészt elhangzottak olyanok, hogy a magyar versenyzők nem kereskedelmi forgalomból származtak. Igyekeztem ezekből tanulni.
Az ár miatt persze a merítés igen szűkre volt szabva, mindössze 3-3 tétel fért bele. Ezeket úgy igyekeztem összeállítani, hogy Villányból az abszolút legelső vonalból válogattam, és velük szembe, a bordói oldalra, árban összemérhető, és mindenképp méltó ellenpontok kerüljenek, konkrétan egy jó második vonal.
Megjegyzésként az árakhoz, szándékom szerint teljesen figyelmen kívül hagytam olyan tényezőket, hogy jelenleg mi az Euro-árfolyam. A villányi vonal legdrágább tagja, az Attila, már évekkel ezelőtt 25 000 Ft-ra lett beárazva, amikor még 250 Ft körül volt az Euro. Így én úgy értelmeztem, hogy anno 100 Eurora lett belőve. Az ok, hogy jelenleg már nem annyi, az kívül áll a borokon. A francia borokat külföldi beszerzés esetén a vételáron vettem figyelembe, magyarországi vásárlás esetén pedig a franciaországi jellemző árakon. Ilyen módon a bordói csoport tagjai durván 50-130 Euro értéket képviselnek, míg a villányiak kb. 50-100 Euros intervallumba esnek.
Mivel a kóstolóra a tervezett létszámnál eggyel kevesebben jöttek el, a perfő árakon pedig már nem akartam tovább emelni, saját részre letöltöttem 1-1 decit kis üvegekbe, így nekem volt lehetőségem a borokat másnap, illetve harmadnap visszakóstolni. A posztban igyekszem megosztani a későbbik kóstolás élményeit is.
A tételeket a kóstoló reggelén kidugóztam, leöntöttem belőlük az emlegetett deciket, hogy estig tudjanak némiképp szellőzni. Ezt az időt a garázsban töltötték, ahol 13 fok volt a hőmérő tanulsága szerint, terv szerint a vakkóstoló előkészületei alatt reméltem, hogy elérnek jó 14-15 fok körüli kezdő hőmérsékletet, de mégis az ideálisnál picikét hidegebbnek tűntek.
Következzen tehát az illusztris kóstoló, a blog életében először mind három szerző tollából:
Hárman Bordeaux-ból
Szokták volt mondani, hogy Bordeaux megismeréséhez és megkedveléséhez időre és türelemre van szükség. A gyakran nem éppen behízelgő simogatásukról híres borok rétegeinek feltárásához valóban nem árt először kiszeretni az újvilági alapborok jellemtelen katonáiból. Aztán jobb, ha nekiülünk és megismerjük az évjáratok sajátosságait és nagyító alá vesszük a kiszemelt termelők pedigréjét. Itt jönne az, hogy húzzunk elő 2-300 Eurót, mert azért már akár kaphatunk is valamit. Nem kell ennyire hevesnek lenni, kapunk némi izgalmat jóval kevesebb pénzért is... az alábbi három bort külföldről szereztem be, egészen normális árazás mellett.
Sauska – Új világ Villányban
Vizit a Sauska Pincészetnél - 2011. szeptember
A Sauska Pincészet villányi traktusát meg sem kíséreljük mélységében bemutatni, hiszen mára az egyik legjobban ismert hazai borászattá avanzsált. A szinte minden valamire való borszaküzletben kapható Sauska borok komoly rajongótábort alakítottak ki az elmúlt években. Kereskedelmi forrásunk szerint a „véregyszerű”, de igen jól kitalált címkével ellátott palackokat még a legeldugottabb borszaküzleti zugokban is megtalálja a kedves vásárló. Megint csak forrásunk szerint a Sauska ma már jobban keresett, mint a korábban megkérdőjelezhetetlen sztárnak számító Gere vagy Bock prémium kategóriás borai. Vajon tényleg megtörtént a trónfosztás Villányban? Ennek próbáltam meg utána járni, amikor idén szeptember végén egy mélységi látogatásra kerestem fel a Villány és Nagyharsány között elhelyezkedő pincészetet.
Feudi di San Gregorio – Hagyomány új ruhában
Campaniai borkirándulásunk záró fejezetében a régió történelméhez mérten egy igen fiatal, ámde annál befolyásosabb pincészetet mutatunk be. Az idén a 25. születésnapját celebráló Feudi di San Gregorionak bőven van oka az ünneplésre: a borvilágban szemvillanásnyinak számító negyedszázad itt egy komplett üstökösi karrierre is elegendő volt. A jelszavak: méret és lényeg. Kérdés persze, hogy miként fér össze az ókori hagyomány és az ipari léptékű modern borgazdaság.
Gigászi aszú kóstoló a Bodó-portánál
Ne csak írja, tudja megint!
Ismét ezzel a jelszóval töltöttünk néhány napot Bodrogkisfaludon, a Bodó házaspár vendégszeretetét élvezve. Ha valaki nem olvasta volna az előző epizódokat, akkor azokról itt, itt, itt, és itt lehet bővebb információt találni.
Most is hasonló volt a felállás, némi munka a szőlőben, majd eszem-iszom, főleg iszom.:) Ebben a posztban a második nap történéseiről írnék.
A munka ezúttal aszú szemek gyűjtögetését jelentette a Csontos-dűlőben. Gondolom nem újdonság, hogy idén nem túl nagy mennyiségben találunk ilyesmit, de azért akadt. A kis társaság néhány óra alatt egy jó fél ládányi mennyiséget szedett össze együttes erővel.
A nap fénypontja pedig egy rendkívül komoly aszú-kóstoló volt, melyet Juditék és Stephanie-ék közösen állítottak össze.
A kóstolás vakon történt, a résztvevők gyakorlatilag semmit nem tudtak a sorról, csak annyit, hogy 93-tól indulva fogunk közelíteni napjainkig. Pontokat nem írtam, de igyekeztem jelezni a tetszés mértékét.
Következzen a nem mindennapi sor:
Olaszrizling-fajtakóstoló
Általában nem igazán nagy kedvencem az olaszrizling. Nem rajongok különösebben a primer zamataiért, vannak sokkal gazdagabban aromás fajták. Ugyanakkor azt se érzem, hogy struktúra szempontjából igazán nagy bort adó fajta lenne, nem látom a tömör, mély, precíz, acélosan beleköthetetlen „szerkezeti borok” képviselőit sem. Ritkán ideális a savszerkezet, ha érett az alapanyag, akkor sokszor laposak, leülősek a savak, ha meg nem elég érett, akkor vékony és nem igazán tartalmas a bor. Persze vannak remek tételek, illetve leginkább még gyerekcipőben jár a tudás a fajtában rejlő lehetőségekről. Én mindenestre azok táborát erősítem, akik szerint jelenleg a tokaji furmint előrébb áll a száraz fehérek „világranglistáján” , mint általában az olaszrizling.
Mindamellett valamennyire kötelességnek érzem foglalkozni hazánk egyik legnépszerűbb fajtájával, és idén most jött el ennek az ideje.
Nem annyira precízen összerakott a sor, van egy kis kinek mi volt otthon hangulata is, de próbáltunk azért a jelenleg piacon levő jelentősebb, elismertebb tételek közül válogatni.
Vakon kóstoltunk, az alábbi sorrendben. (kivéve az első tételt, mert neki már nem jutott „univerzális üveg”)
Nagy Német Riesling-kóstoló
No megvolt a várva várt beharangozott német-riesling kóstolónk. Annyi változás volt az előzetes infokhoz képest, hogy többen jelezték szeretnének magyar bort is látni a sorban, referencia végett. Így történt, hogy bekerült egy Pannonhalmi PRIOR és a frissen megjelent Légli Gesztenyés is.
Az érdekesség kedvéért a két rheinhesseni és a két magyar rajnait vakon néztük meg. (előzetesen úgy ítéltem meg, hogy nem lenne fair a jóval magasabb árú, és gyökeresen más stílusú moseli Erste Lage-borokkal együtt nézni őket, a rheinhesseniek még tűréshatáron belül voltak)
Ahogy arra előzetesen számítani lehetett, nagyon erős sor volt, számos klasszis tétellel.
Következzenek a jegyzetek:
Felcsigázás- Nagy Német Riesling-kóstoló
Nem valószínű, hogy rendszeresebb olvasóink számára annyira meglepő, vagy felcsigázó értékű lenne, hogy német rieslingeket fogunk fogyasztani. :)Mindenesetre a jónéhány ráhangolodó, illetve "szeminárium" jellegű kóstoló után elérkezettnek láttuk az időt, pláne a múltkori, szerintem bombaerős wachaui sor után, hogy egy ahhoz hasonló kvalitású, ütős kóstolót sikerüljön összehozni, ezúttal a németektől.
Ismét nyolc borból fog állni a sor. Ha nem is olyan precízen párban, mint múltkor, de igyekeztem valamiféle rendszer szerint összeállítani a borokat, nem összeszedni 8 magányos farkast. :)
A képen a Mosel egyik központja, Bernkastel látható, felette tornyosul a hírhedt Doctor -dűlő. Forrás: www.winepage.de A képen látható területről nem fogunk kóstolni, de tetszett a külalakja. :) Mindenestre a posztot igyekezetem telerakni azon dűlők képeivel is, ahonnan fogunk kóstolni.
Korosabb Weninger borok
Az elmúlt néhány hónapban háromszor is volt szerencsém egy-egy hosszabb borsort kóstolni az ifjabb Franz balfi pincéjéből kikerült borokból. Ezúttal nagyrészt kifejezetten érett borokat vizsgáltunk. Sokadszort nyert megállapítást, hogy a Weninger borok szépen érnek (6-8-10 év elteltével szebbek, összetettebbek lesznek, nem pedig erősen lefelé ívelő pályán mozognak) és ez kevés magyar vörösborról mondható el. Összesen 10 bort kóstoltunk, ebből kettőt vakon. Pechünkre egy tétel totálisan dugós volt, egy pedig határeset. Az alábbi borok kerültek sorra:
Kaló Imre: Cabernet sauvignon 2003.
Azt hiszem a blog olvasóinak nem kell bemutatnom Kaló Imrét. Aki személyesen nem ismeri, az is bizonyára hallott már róla, és jópáran a borait is ízlelhettük már. Itt található róla egy remek iromány, mellesleg. Bejegyzésem tárgyát nemrégiben kóstoltam több év után újra egy családi ünneplés alkalmával.
Kifejezetten halvány rubinszínű. Közvetlen bontás után illata még kissé visszafogott, egy hosszabb palackos szellőztetés, vagy néhány óra dekantálás javára válik. Ha ezt megtesszük, közepesen intenzív illatából határozott mineralitás, kellemes fűszeresség (fahéj, és számos általam azonosíthatatlan édesfűszer), finom karamelles és étcsokoládés jegyek, valamint visszafogott meggyes-áfonyás gyümölcsösség érződik. Kifejezetten komplex, csábító illat. A korty közepesen telt, kiváló felépítésű, határozott, izgalmas savakkal és tökéletesen érett közepes mennyiségű tanninnal. Zamatgazdag, az ásvány mindent visz, de ízben is megtaláljuk a fűszeres-hordós jegyeket és a kevésbé kifejezett gyümölcsösséget is. Remek arányai vannak, abszolút nem nehézkes, kiválóan fogyasztható magában is, de étel mellé is passzol. Nagyobb méretekkel rendelkező bort számosat ittam már, ennyire arányos és komplex viszont sokkal kevesebb került eddig a poharamba. 8 pont.
"Ne csak írja, tudja is meg!" Első nap
Történt már jónéhány hónapja, hogy Bodó Judit, a személyesnagykedvenc tokaji Bott-pincétől megkeresett, hogy szerveznének néhány "kiválasztott" borblogger részére egy speciális hétvégét, amikoris betekintést nyernénk a kulisszák mögé oly módon, hogy jól meg dolgoztatnának bennünket. Azaz ne csak írjuk, tudjuk is meg!
A meghívottak között szerepel szerény jómagamon kívül Albert Gazda, Palack (Művelt Alkoholista) és Peter Klingler (Borwerk). Erdendően az lett volna a cél, hogy elsősorban szüreteljünk, sajnos a jelenlegi mustfokok ezt még nem tették lehetővé, így az lett a főattrakció, hogy egy palackozásra váró tételt a mi segédletünkkel kellene letölteni.
Az első nap én jóval korábban érkeztem, mint a többiek. Ez két privilégiumot vont maga után. Egyrészt részt vehettem a másnap palackozandó tétel előkészítésében is (átfejtés, szűrés, kénezés), másrészt részt vehettem az esti édes-bor kóstoló tételeinek kiválasztásában.
A Judit által kreált pazar vacsorára Berecz Stephanie-ék is hivatalosak voltak, akárcsak az azt követő nemkevésbé pazarnak ígérkező kóstólóra, ahol végül 15 tétel került egymás mellé. A sor jelentős része Juditék "féltve őrzött kincsei" közül került ki, valamint Stephanie-ék nagylelkű hozzájárulásá révén. A kevésbé jelentős hányadot, pedig mi hoztuk.
Néhányan, így én is, nem bírtunk kivetkőzni magunkból és jegyzeteltünk. Íme a nem mindennapi sor:
Magyar cabernet franc-ok
Néhány napja pár honi cabernet franc-t vizslattam meg. A fajtából szép borokat ittam már hazánkból, nekem Malatinszky Csaba Kúria sorozatának darabjai szoktak leginkább tetszeni, ezúttal olyan nem volt a sorban. Volt viszont egy-két kevésbé ismert villányi és szekszárdi, akik jól is szerepeltek. Nézzük a borokat kóstolási sorrendben:
Régi szép emlékek
A soron következő két bor bemutatásából valószínűleg nem sok hasznos tudnivalóval gazdagszanak a blog olvasói, ugyanis feltételezésem szerint a bejegyzés tárgyát képező nedűk nehezen fellelhetőek. Azonban számomra olyan kellemes meglepetést okoztak, hogy úgy döntöttem mégis közzéteszem milyennek találtam őket. Boros pályafutásom kezdetén, mintegy öt éve gyűjtöttem be mindkettőt és egészen mostanáig tároltam őket, így pincém legidősebb lakói közül vettem kettőtől búcsút. A dolog apropóját pedig az szolgáltatta, hogy öcsémet sikeres államvizsgája után egykori kedvenc boraival szerettem volna meglepni.
Különböző stílusú maradékcukros borok- egy riesling, egy juhfark és egy ezerjó
Az elmúlt hétvégén vendégáradat volt nálunk, és mint így ,néhány palack bor felbontásra került. Mivel látogatóim inkább édesszájú emberek, így a választott borokban annyi volt egyedül közös, hogy egyik se a száraz kategóriába esik.
Én sajnos már rég nem tudok úgy leülni borozni, hogy közben ne jegyzetelnék( akár ténylegesen, akár gondolatban) így ez az esemény sem marad írás nélkül:)
Érett tokaji furmintok
Nagyon gyakran lehet olvasni a furmintról, mint fajtáról, olyan kritikákat, hogy nem bírja jól az idő múlását. Legutóbbi "klubtalálkozónkon" az volt a célunk, hogy érett, elsősorban 2006-os, vagy még régebbi tokaji furmintokból rakjunk össze egy szép sort, annak érdekében, hogy közelebbi képet kapjunk mi is erről a problematikáról.
Vakon kóstoltunk, a sor átlagos szintjét elég magasnak éreztük, szétesett bort nem találtunk. Következzen a kóstoló részletes jegyzete ezúttal "négykezes" változatban, jómagam és pardi mester konferálásában:
Weninger: Frettner 2003.
Ifjabbik Franz borainak kedvelői közé tartozom már néhány éve. Ahogy telik az idő és a pince komoly borai egyre-másra fejlődési állapotuk csúcsára érnek, annál inkább meggyőződésemmé válik, hogy bizony ez a srác tud valamit. Pár évvel ezelőtt jó ötletnek tűnt, hogy az általam nagyra tartott borokból eltegyek néhány palackkal. Ekképpen is cselekedtem és -többek között- a 2003-as Frettner cuvée-ből is elfektettem néhány butéliával. Hétvégén névnapom volt, így több más bor mellett egyet ebből is kidugóztam és megvizslattam:
Emlékezetes kóstolások a közelmúltból- Kirándulás Tokajban 2010.március
A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.
Látogatott termelők: Bott, Szepsy, Nobilis, Homonna, Kikelet
Általában: hatalmas élmény volt, egytől egyig rendkívül barátságos fogadtatás, köszönet érte!
A száraz(ish) borok általában.
Jól elkülöníthetőek a különböző stílusok, mindegyik nagyszerű a maga stíluskategóriájában.
Bott: Tömör struktúrájú, komplex, ugyanakkor jól fogyasztható, bájos száraz borok.(a 08-as évjáratbeliek kissé szigorúbbak)
Szepsy: Letisztult, sima felszinű száraz borok, talán a legtisztábban, legkomplexebben, és leginkább elkülöníthetően mutatják be az egyes termőhelyeket jellemző ásványos karaktereket, de nem a szó legszorosabb értelmében vett, könnyen érthető finom borok, egyes esetekben túl szikárak.
Nobilis :Változatos szortiment, megtalálhatóak a kedves, könnyű, intenzíven gyümölcsös , nem kifejezetten elgondolkodtató, de nagyon jól fogyasztható tételek (sárgamusk,kövérszőlő-ez mondjuk édes), valamint a Bott-hoz hasonló jól fogyasztahtó, de bájosság mellett tömör, struktúrált és ásványos furmintok is.(Barakonyi)
Homonna: Nagyon struktúrált, szerkezitleg (és nem ízvilágilag) kerek borok, nem kifejezetten kedves, sokkal inkább ásványos, de szárazságuk mellett mégse szikár, hanem gördülékeny, telt és jól fogyasztható borok, szóval mesteriek.
Kikelet: Nem kifejezetten tömör struktúrára és karakán ásványosságra, inkább a fajtákat meghazudtolóan bájos és intenzív gyümölcsösségre épülő száraz borok.
Az édes borok általában.
Sokkal közelebb álltak egymáshoz, nüansz különbségekkel, talán Szepsyt emelném ebben legmagasabbra, nem is feltétlen egy tétel miatt, hanem mert MINDEGYIKRE igaz: egytől egyig lendületes, briliáns egyensúlyú, kifogástalara csiszolt felszínű borok, nagyságuk mellett nagyon finomak, nagyon jó fogyasztani, nincs egy aroma, ami nem illene a képbe. A többi termelőnél is jónéhány tétel teljesen beleillene ebbe a sorba,( Homonna:édes hármas, Bott aszú 06, Nobilis aszú 07, Kikelet aszú 04 stb.) de a legegységesebb mezőny Szepsynél volt.
Részletesebben:
Ráhangolódás zöldveltelinire
Úgy néz ki Albert Gazda német-osztrák borimádata engem is kezd igencsak megfertőzni. Mostanság erős késztetést érzek a rieslingek és grüner veltelinerek világában való elmélyüléshez. Ezúttal az utóbbiból dobtunk össze egy szép sort harmadmagammal(ironman és pardi norbi is érezte ezt a késztetést) a fajtával való tapogatózó ismerkedés céljából.
Emlékezetes kóstolások a közelmúltból- Királyudvar-Huet "párbaj"
A soron következő bejegyzések az elmúlt néhány hónap emlékezetes kóstolóit, tételeit elevenítik fel. Ezek az írások már komment képében megjelentek a "Bor az Istenek ajándéka" fórumon, így aki ott rendszeresen megfordul, annak nem lesz új. Nekem viszont kellően nagy élményeket jelentettek, így szeretném, ha itt is meglennének.
Ennek a bejegyzésnek a témája a március elején a Terroir Clubban tartott topik-találkozó, ahol a Királyudvar és testérbirtokának a Domaine Huet-nek válogatott tételeit kóstoltuk. A kóstoló előzménye a TC születésnapja alkalmából rendezett tavaly novemberi eseményének egyik, ezzel nagyon hasonló tematikájú programja:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9004540&go=95066707
Külön öröm, hogy jó időben voltam jó helyen, így a találkozó előtt Kató Andrásnak hála megízlelhettem néhány igen szép Demeter Zoltán bort is.