Spontán alakult így, de a jelek szerint a január első fele nem kis részben a komoly magyar vörösborok jegyében telt. Őszintén bevallom, nem feltétlenül az a kedvenc műfajom, ami a magyar köztudatban leginkább "nagy vörösborként" rögzült, rendszeres vásárlónak sem mondhatom magam, de időről időre meg tudok kívánni ezekből is egy-egy pohárral, és egyébként sem árt képben lenni, hol is tart most a hazai mezőny. Az külön öröm, ha nem engem terhel a szervezés és a borok beszerzése, hanem csak csendes megfigyelőként lehet kóstolni és levonni a tanulságokat. Szóval, az történt, hogy a Takler Regnum sikerén hirtelen felbuzdulva beneveztem a Bortársaság Borsuli "Fine wines - magyar vörösek" borestjére, amely jól ismert borászatok neves borait vonultatja fel.
A nemzetközi boros sorozattal ellentétben ennek az eseménynek nincs fehérboros párja - bár szerintem már csak kísérletnek is érdekes lenne megpróbálni egy magyar fehérboros sort összeállítani -, de tény, hogy kis hazánkban sokkal inkább vörösborokból sikerült már-már önálló márkaneveket faragni. A Bortársaságnál ezekből válogattak ki néhányat a kóstolóra.

Az ezredforduló környékén a villányi borászok Bordeaux és a szupertoszkánok bűvöletében sorra elkezdték a saját csúcsboraik megformálását. Egymás után készültek a barrique hordókban érlelt, magas alkohollal és masszív tanninnal felvértezett borok, többnyire bordeaux-i fajtákból. Nem tudnám megmondani, hogy melyik tételt tekint vissza a leghosszabb múltra, de valószínűleg a Gere Kopár, majd Kopar vált először hazai vörösbor-ikonná, és ma is ez lehet a legismertebb képviselőjük. A Kopárt követte a Barbár, a Regnum, a Merengő, az Infusio, a Páva, és sokan mások.
Azóta fokozatosan alakult a fogyasztói ízlés, lassan, de biztosan a gyümölcsösebb, könnyebben fogyasztható borok felé fordultak a borkedvelők. Idővel a borászok is igyekeztek követni a trendet, a barrique hordókat többé-kevésbé felváltották a nagyobb méretű hordók, az új fa használatát is mérsékelték a borászok. A tanninszörnyek tehát szelídültek, a magas alkohol viszont megmaradt, ebben persze a folyamatosan melegedő klíma sem játszik a borászok kezére. A termékpiramis csúcsán többnyire még mindig bordeaux-i fajtákból készülő borok állnak, esetleg bekéredzkedett a házasításokba a kékfrankos és/vagy a syrah, előbbi a bikavérek esetében egyébként is kötelező elem. Az azonban még mindig ritkán fordul, hogy itthon valaki Kárpát-medencei fajtákból, például kékfrankosból próbáljon igazi prémium bort faragni, bár példák már akadnak.
A borok fogyasztási ablaka is hamarabb nyílik, nem kell feltétlenül 5 évet várni rá, hogy egy prémium vörös ihatóvá váljon, az viszont csak évek múlva fog kiderülni, hogy ezek a borok mennyire állják ki az érlelhetőség próbáján. Az este során, az első tételt leszámítva, 2017 és 2021 közötti évjáratokat kóstoltunk, és akadt azért ezek közül néhány bor, amik meghálálnak még néhány év fektetést.
Az aktuális sort - abból kicsit kilógva - egy soproni kékfrankos nyitotta, majd következtek a nehézbombázók.

Luka Enikő Kékfrankos 2023
Illatában a fajtára jellemző meggy viszi a prímet, a háttérben szilva, cseresznye, minimális vanília és marcipán, majd idővel némi gyógynövény érezhető. A filigrán, közép-karcsú testet pont kellően lendületes sav támogatja, a tannin finom tapintású, szépen integrált. Meggyes gyümölcsösség, enyhe fűszeres, meggymagos kíséret jellemzi az aromatikát. Szép, elegáns kékfrankos, a 2022-esnél egy fokkal karcsúbb kiadásban. 7p- (7700 Ft - Bortársaság)

Heimann Barbár 2019
43% cabernet franc, 20% kékfrankos, 19% merlot, 18% tannat. A tételek külön érlelődtek 12 hónapon keresztül 3, 5 és 10 hl-es, nagyrészt másod- és harmadtöltésű, valamint 15%-a új hordóban.
Szépen fejlett illatában sötét bogyós gyümölcsök, fekete olívabogyó, étcsokoládé, szárított virágok elegyednek. Közepesnél nagyobb test, jól kitöltött, arányos korty fogad szájban, integrált alkotókkal, egységes szerkezettel. Érett sötét bogyós gyümölcsök, fekete olíva, étcsokoládé, finom fűszeresség jellemzi az ízprofilt is, ebbe egy kevés pink grapefruit hoz  érdekes csavart. Nagyon szépen egyben van most a 2019-es Barbár, már összesimult és szedett magára egy kis komplexitást is a palackban. 7p+ (14500 Ft - Bortársaság, már a 2020-as van forgalomban)

St. Andrea Nagy-Eged Egri Bikavér Grand Superior 2021
45% kékfrankos, 28% merlot, 21% cabernet franc, 6% syrah, 16 hónapos hordós érlelés.
Az illat sötét bogyós gyümölcsöket idéz, a háttérben némi gyógynövénnyel, bőrrel, borsos fűszerességgel. A magas alkohol (15%) szinte égeti az orrnyálkahártyát és likőrös jelleget kölcsönöz az illatnak. Testes, meleg érzetet keltő bor, a korty húsos, sűrű, a savak jól megtartják és a tannin sem bánt. Koncentrált ízében erdei gyümölcsök, feketecseresznye, áfonya, szeder és meggy, mellettük fekete bors, édesfűszerek, a lecsengést is ez utóbbiak dominálják. Az alkohol szájban is érezhetően emelkedett, de nem lóg ki annyira, mint illatban. Komoly bor, de megmondom őszintén, nekem a Merengő fölé pozicionált St. Andrea borok élményben nem szoktak többet adni, mint a Merengő, és ez sem kivétel. 7p- (17500 Ft - Bortársaság)

Gere Solus 2021
A Kopár-dűlőről szüretelt merlot új, kis méretű magyar tölgyfahordókban érlelődött 16 hónapig.
Tömény illat fogad a pohárban, érett és aszalt szilva, édesfűszerek, sötét bogyós gyümölcsök, faeper és egy kevés fekete olíva kergeti egymást. A nagy testhez érett, bársonyos tannin és széles sav párosul, a korty vége még picikét szárít, az alkohol viszont elveszik a borban. A korty koncentrált, tömény, érett és aszalt sötét bogyósok, szilva, egy kis szilvalekvár adják a díszítést, a háttérben finom édeskés fűszeresség. Rághatóan tartalmas, vastag bor, hosszú lecsengéssel. A Solus hozza, amit egy nagy merlot-tól elvár az ember, akár már most is fogyasztható, de érdemes még érlelni. 7p (19000 Ft - Bortársaság)

Pannonhalmi Főapátság Infusio 2020
80% merlot és 20% cabernet franc, 228 literes első- és másodtöltésű – nagyrészt magyar és minimális mértékben amerikai – hordókban történt 19 hónapon keresztül érlelve.
Az illatban édesre érett erdei gyümölcsök találkoznak egy kis kávéval, gázolajjal, kókuszos, édeskés fűszerességgel és zöldpaprikával. A közepesnél nagyobb testbe szépen besimul az alkohol és tannin, a savak is inkább lágyak hatnak, a korty puha, selymes tapintású. Az édesre érett, kicsikét lekvárosba hajló erdei gyümölcsök - málna, áfonya- és ribizlifélék - dominálnak ízben is, egy kevés édesfűszer mellett itt is bevillan a zöldpaprika. Erősen újvilági stílusú bor, vakon akár chile-inek is elmenne (akinek ez jön be, talán magasabb pontot is adna a borra). Az édes gyümölcsök és a zöldpaprikás jegyek kettőssége számomra már disszonáns volt, de a zöldpaprika engem egyébként is tud zavarni a vörösborokban. 6p (18500 Ft - Bortársaság, kifutott)

Konyári Páva 2021
100% cabernet sauvignon, 15 hónapig érlelődött magyar barrique hordókban.
Az illat mély és gazdag, tökéletesen beérett alapanyagról árulkodik. Főleg fekete bogyós gyümölcsöket idéz, fekete ribizli, szeder és áfonya formájában, de érkezik még Cassis de Dijon, némi aszalt gyümölcs, After Eight csokoládé, keleti fűszerek és szantál. Testes bor, masszív szerkezettel, jó savakkal, rágós és még kicsit kemény tanninnal. Levegővel egyre szebben nyílik, ízében visszatérnek a fekete bogyós gyümölcsök, a cassis, a fűszerek és az étcsokoládé. Hömpölygően sűrű, vastag anyag, hosszú lecsengéssel. Ígéretes, de mindenképpen várnék még a fogyasztásával. 7p (14000 Ft - Bortársaság)

Sauska Cuvée 5 2017
Cabernet franc a Makár-dűlőből, cabernet sauvignon az Ördögárokból és merlot a Kopárból, 16 hónapig hordóban érlelve.
Az illata már szépen összeállt, érett meggy, erdei gyümölcsök, málna, pici édesfűszer, éppen csak leheletnyi paprika színezi. Közepesnél talán valamivel nagyobb a test, de az eleganciát sem nélkülözi a bor. A hordó okosan adagolt, szépen egybeforrt már a szerkezet, minden alkotóelem megtalálta a helyét. Ízében a gyümölcsöké a főszerep, a hordó meghúzódik a háttérben, érett málna, meggy, erdei gyümölcsök, diszkrét fűszeresség, árnyalatnyi dohány adják a díszítést. Jól eltalált arányok, vonzó aromatika, finom textúra jellemzik, most is nagyon jó inni, de tartalék is biztosan van benne. 7p+ (41000 Ft - Bortársaság)

A kóstoló végén a közönségszavazásnál mindegyik bor 2-3 szavazatot kapott, szóval ebből a sorból valószínűleg mindenki meg tudja találni a kedvencét. Nálam a Sauska és a Heimann végzett az élen, illetve a sorból kicsit kilógó Luka Enikő Kékfrankos is tetszett. A Konyári és a Gere egyaránt ígéretes, még biztosan lesz mindkettő szebb is egy kis palackos érlelés után. A St. Andrea Bikavér és a Pannonhalmi Apátság bora nálam most kevésbé talált be, az Infusio-ból az előző 3 évjárat mindegyikét jobban szerettem, a 2020-as kiadás engem a 2016-osra emlékeztetett.