Január után ismét egy egri bikavér kerül górcső alá, ez a tétel azonban nem a prémium kategóriában igyekszik utat törni, inkább a mindennapok boraként pozicionálja magát, mind árban, mind minőségben. A küldetését hibátlanul be is teljesíti a Juhász Testvérek "alap bikája", jelentősebb megingásoktól és meglepetésektől mentes bor, nem kerül mellé felkiáltójel, de zárójelbe sem kell tenni. Ha minden belépő szintű bikavér ezt a minőséget képviselné és innen csak felfelé vezetne az út, nem lehetne okunk panaszra.

Juhász Testvérek Pincészete Egri Bikavér 2019
Kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon és blauburger kékszőlő fajták házasításából készült a bor, a fajták külön-külön acéltartályokban erjedtek fajálesztővel, majd almasavbontás után 12 hónapon át nagy méretű hordókban érlelődtek a tételek, végül házasítás következett.
Az illat édeskés fűszerességet és erdei gyümölcsöket idéz, meggyel, némi kék virággal és - idővel - zöldfűszerrel kísérve. Könnyű, már-már vékony bor, amelyhez fürge savak, kevés tannin és alacsony alkohol társul. Ízben visszatérnek az erdei gyümölcsök, de inkább fanyar, mint édes aromákkal, mellettük még némi meggy, meggymag, egy kevés fahéj, szegfűszeg és zöldfűszer színezi a laza szövésű kortyot, a lecsengés közepesnél rövidebb. Úgy tűnik, mintha kicsit alulérett lett volna az alapanyag, vagy legalábbis egy része. Ezt az illat jobban tudja palástolni a hordófűszerekkel, kóstolva már kicsit kilóg a lóláb, a vékony testen pedig kicsit "lötyög" a fa. Szájban van némi húzós, szárító érzete a bornak, érezhető egy kis "zöldesség", de nem veszélyes a helyzet, ettől még simán iható. Bikavér hétköznapokra. 4p+ (1500 Ft körül - hiperek)