Az idei első legendás osztrák triót Wachau, Südsteiermark és Burgenland egy-egy híres borásza alkotja, tőlük hoztam 1-1 fajtabort.

Wachau-ból ezúttal egy Smaragd kategóriás riesling-re esett a választás. Südsteiermark esetében kézenfekvő lett  volna egy sauvignon blanc-t vagy egy chardonnay-t kóstolni, de ezúttal egy sárgamuskotály lett a befutó, általában ez a fajta is szépen muzsikál ezen a tájegységen. A harmadik borászatnál egyértelmű volt, hogy egy kékfrankosnak kell a posztban szerepelnie.

F.X. Pichler Trum Riesling Smaragd 2019 Wachau
Az F.X. Pichler esetében nem túlzás a legenda státusz, Wachau egyik legkiemelkedőbb termelőjéről van szó, akik világviszonylatban is ikonikus fehérborokat készítenek. A Pichler család hét generáció óta gazdálkodik Wachau-ban, a birtokközpont Oberloiben mellett található. Jelenleg Lucas Franz Pichler felelős a borkészítésért, de a család többi tagja is aktívan részt vesz a borászat életében, köztük a névadó Franz Xaver Pichler, Lucas Franz édesapja is, aki a kilencvenes években nemzetközi hírnévig repítette a pincészetet. F.X. Pichler 1983-ban a Vinea Wachau egyik alapító tagja volt, azonban két éve kiléptek a szervezetből, így boraik a 2020-as évjárattól kezdve már nem viselik a Federspiel, illetve Smaragd megjelölést.
A család szőlőültetvényei 20 hektáron terülnek el Dürnstein és Loiben közelében. A területeken nagyjából egyenlő arányban osztozik a borvidék két fő fajtája, a zöldveltelini és a rajnai rizling, de minimális mennyiségű (kb. 1-1%) sauvignon blanc-t és sárgamuskotályt is termesztenek. Idősebb Franz Pichler 1928-ban kezdte meg a zöldveltelini tőkék szelektálást a Loibenberg és Steinertal dűlőkben, amelynek eredményeképpen kis szemű, magasabb extrakttartalmú zöldveltelini klónokat válogattak ki és szaporítottak. A szőlőben és a borászatban is minimális beavatkozással dolgoznak, 2022-re várhatóan hivatalosan is organikus minősítésűek lesznek az ültetvények. Céljuk világszínvonalú borok előállítása, amelyek bemutatják Wachau speciális mikroklímáját és különleges talajait.
A Trum dűlő Oberloiben és Unterloiben között, a vasúti sínek alatt húzódik. Felső része gneisz, alsó része inkább löszös.
Az illat gyönyörű, összetett, köves, "palás" jegyekkel nyit, majd citrusok és almafélék veszik át az uralmat, fehér virágokkal karöltve, a háttérben őszibarack, mandarin és citromhéj. A korty lendületes, fókuszált, savai élénkek, de csiszoltak, a test és a koncentráció nagyjából közepes, az intenzitás végig kiegyensúlyozott, a tökéletes balanszból csak a korty végét enyhén fűtő alkohol billenti ki egy kicsit. A lédús kortyban citrusok és almafélék viszik a főszólamot, a kíséretet fehér húsú őszibarack, egy kevés egzotikus gyümölcs, citrushéj, érintésnyi gyógynövény és halvány sósság adja, a hosszú lecsengésben enyhe kesernyével. 7p


Erwin Sabathi Krepskogel Gelber Muskateller 2020 Südsteiermark
A Sabathi család nem ma kezdte a szakmát, egészen 1650-ig tudják visszavezetni a borkészítési hagyományokat. A nemzetközi hírnevet és ismertséget azonban a tizedik generáció és egyben a jelenlegi családfő, Erwin Sabathi hozta meg a pincészetnek. Fiatalabb testvérei, Gerd és Christoph ma már ugyancsak a borászat csapatát erősítik. 51 hektáron gazdálkodnak organikus módon, ebből 23 hektár a birtok ékkövének számító Pössnitzberg dűlőben található. A szőlőt kézzel szüretelik, a pincében a borok spontán erjednek, kevés beavatkozással készülnek. A borászat 2013 óta tagja az STK csoportnak (Steirische Terroir und Klassik Weingüter). A két legfontosabb fajta a sauvignon blanc és a chardonnay, de olaszrizling, sárgamuskotály, pinot blanc és - 2018 óta - pinot noir is készül a birtokon, ahogy pezsgő és késői szüretelésű édes bor is.
A Krepskogel a Pössnitzberg legdélebbi része, itt terem ennek a bornak az alapanyaga, 440-515 méter magasan. A bor spontán erjedt és 12 hónapig érlelődött nagyméretű tölgyfahordókban.
Az illat érdekes. Hozza a fajtajelleget - szőlő, virágok, rózsa, licsi, citrusok -, de van benne egy leheletnyi animalitás és egy kis szappanosság is. Szellőzéssel javul a helyzet, de gyanús, hogy alacsony kénnel töltötték, kicsit koravénnek hat. Kóstolva kerek, enyhén olajos érzetű és szinte csontszáraz. Savai aránylag a lágyak, a hordó is kerekít rajta egy kicsit, de faízt vagy hordótannint nem érezni. Ízben is hozza a citrusos, szőlős, keleti fűszeres jegyeket, de szappanosság halványan itt is felbukkan és az enyhe animalitás szintén ott bujkál a háttérben. Frissebb, elevenebb, megingásoktól mentes bort vártam. Valószínűleg jobban jártam volna egy sauvignon blanc vagy chardonnay kiválasztásával. (Utólag kiderült, hogy kóstoltam már a 2017-es évjáratot is, és attól sem vágtam hanyatt magam.) 5p+


Moric Blaufränkisch 2017 Burgenland
Roland Velich Burgenlandban született, ott is nőtt fel, a szőlőben, a borhoz mégis vargabetűkkel tért vissza a kilencvenes években, előtte volt síoktató és krupié is. Az első Moric név alatt futó borok a 2001-es évjáratból készültek, ma ő Burgenland és Ausztria egyik legnevesebb borásza, a szakmában sokan az ő kékfrankosait tartják a legnagyobbra. Roland Velich a burgenlandi dűlők és a kékfrankos nagy rajongója, pincészetét is erzekre építette fel, Neckenmarkt és Lutzmannsburg településekről készített öreg tőkés kékfrankos ültetvényeiről készülnek a csúcsborai. A saját borok mellett Velich a Moric Project Hidden Treasures keretében más borászokkal is együttműködik (erről bővebben itt lehet olvasni). Burgenlandot és Magyarországot egy régióként kezeli, szerinte a Pannon-borrégió borkultúrájának részesei a hagyományos borkészítési metódusok, az éghajlat, a talaj, a szőlőfajták és az itt élő emberek is. Hozzá hasonlóan gondolkodó borászokkal közösen mutatja be ezt a vidéket a legfontosabb borvidékek és szőlőfajták tükrében, természetközeli szőlőművelési és borkészítési módszerekkel készült borokkal.
Az alap kékfrankos változatos korú ültetvények terméséből készül, spontán erjed acéltartályban és fakádakban, majd különböző méretű, 600-4500 literes hordókban érlelődik, végül szűrés és derítés nélkül kerül palackba.
Az illat meggyes, cseresznyés, a baromfiudvar kezdetben érezhető fuvallata kiszellőzik, marad egy kis bőr, majd csatlakozik még halványan egy kis balzsamecet, tempera, földesség, és idővel egyfajta aloe vera-s kézkrémre emlékeztető jegy is. Másnap szebb, több a gyümölcs, finom fűszeresség bújik meg a háttérben, a bőrös, balzsamecetes motívumok már csak nüansznyira tűnnek fel. Kóstolva karcsú, jó felépítésű, a sav eleven és csiszolt, végig lendületben tartja a bort, a tannin nem sok, a hordót jóformán nem is érezni, mégis van a kortynak egy kis (kocsányos?) húzása, hozzáteszem, ez nem áll rosszul neki. Íze szépen leképezi az illatot, főszerepben a meggy és a cseresznye, a háttérben meggymagos fanyarság, diszkrét fűszeresség, leheletnyi illó, de még a komplexitásfokozó mennyiségben. Elegáns kékfrankos, burgundi stílusban megkomponálva. 6p+



A borászatok honlapjai:

https://fx-pichler.at/en/news_/

https://www.sabathi.com/

http://moric.at/