Lehet vitatkozni azon, hogy egy olyan hatalmas borrégió, mint Alentejo mennyire "rejtőzködik", de egyrészt úgy gondolom, hogy Magyarországról nézve Douro-n kívül egyik portugál borvidék sem örvend széles körű ismertségnek, másrészt Alentejo Douro-val, Dao-val ellentétben nem rendelkezik komoly borkészítési hagyományokkal, történelmi múlttal, ráadásul az óriási területnek mindössze 5%-án terem szőlő. Így aztán (vissza?)élek alkotói szabadságommal és ezt az óriási borvidéket is beletuszkolom a rejtőzködő kategóriába, majd pedig a Herdade do Rocim két bora tükrében veszem közelebbről szemügyre.

Alentejo
Alentejo ("a Tejo-n túl") Lisszabontól délkeletre található és majdnem az ország területének egyharmadát foglalja el. Legnagyobb része sík terület, de az itt-ott felbukkanó hegyeknek köszönhetően alakulnak ki mezoklímák is. A magasabban fekvő északkeleti részek inkább kontinentális éghajlatúak, hűvösebbek, míg a szárazföld belsejében a nyarak forrók, a csapadék kevés, az Atlanti-óceánhoz közeledve pedig egyre határozottabb az óceán hatása. A talaj elsősorban agyagos, vályogos, helyenként gránittal, csillámpalával, mészkővel, kaviccsal keveredve. A borok általában gyümölcsösek, lágyak, fiatalon is jól fogyaszthatóak, az évjáratok közötti különbségek kevésbé számottevőek.
A régión belül 8 külön DOC körzet található, a szőlőterületek 60%-a négy fő DOC alrégióban koncentrálódik, ezek Borba, Redondo, Reguengos és Vidiera, történelmileg mind a négy 1-1 nagyobb szövetkezeten alapult. A többi négy DOC körzet: Evora, Granja-Amarelea, Moura, Portalegre). A szűkebb területre koncentráló DOC Alentejo borok mellett - amelyek címkéjén szerepelhet az alrégió is - megengedőbb szabályozás mellett, szélesebb területről Vinho Regional Alentejano megjelöléssel kvázi tájbor palackozható és a legtöbb bor - még ha meg is felelne a DOC előírásoknak - többnyire így kerül értékesítésre. A borvidéken főleg nagybirtokok működnek, ilyen a Herdade do Rocim is.

(A fotót a pince instagram oldaláról vettem kölcsön)

A legtipikusabb helyi fehér szőlőfajta az antao vaz, amely egységesen érik, szereti a meleget és jól tűri a szárazságot, illatos, trópusi gyümölcsös, jó felépítésű borokat ad. Az arinto egész Portugáliában elterjedt fajta, visszafogott, zöldalmás, citrusos, néha trópusi gyümölcsös karakterű bort ad, a harmadik jelentős helyi fehér szőlőfajta a roupeiro, amelyből virágos karakterű borok készülnek. Alentejo azonban inkább vörösboros vidék, a jellemző fajták az aragonés (tempranillo), trincadeira, az alicante bouschet, a közelmúltban telepítették be nagyobb területen a touriga nacional-t, a touriga franca-t, a cabernet sauvignon-t, a petit verdot-t és a syrah-t.
Meg kell még emlékezni a helyi specialitás talha borról, illetve "utódjáról", a Vinho de Talha-ról, ami hivatalosan 2010 óta külön DOC kategóriát képez. A hagyományos talha bor az azonos nevű nagy agyagedényben, vagy  a 20. századtól már inkább betonkádban erjed, utána egy talha-ba fejtik a durva seprőről, olívaolaj réteggel lezárják és fogyasztáskor az alul található csapon engednek le belőle. Palackba ezek a borok jellemzően nem kerülnek és a talha-ban egyre jobban oxidálódnak. A Vinho de Talha DOC esetében a 8 alentejo-i DOC alrégió egyikében termett szőlőt bogyózás után nem áteresztő falu edényben vagy a talha nevű hagyományos nagy agyagedényben erjesztik, és november 11-ig (Szent Márton nap) kell héjon áznia.

Herdade do Rocim
A Herdade do Rocim Alentejo egyik meghatározó borászata. 120 hektárnyi területtel rendelkeznek a borvidéken, ebből 70 hektáron szőlő, 10 hektáron pedig olívafa terem. Borok terén fehér, rosé és vörös egyaránt megtalálhatóak a pincészet szortimentjében, több minőségi és árkategóriában is. Ezek többnyire házasítások, de mint látjuk majd, fajtaborokat is palackba zárnak. Készítenek bort ősi módszereket követve kizárólag amfórákban is, illetve bizonyos borokat agyagedényekben érlelnek. Alentejo mellett van egy kis testvér-pincészetük Lisszabon mellett, ez a Vale da Mata, amelyről korábban itt írtam, valamint készítenek bort Douro-ból is, ez a Bela Luz nevet kapta.
A Mariana sorozat a Herdade do Rocim belépő kategóriája, egy fehér, egy rosé és egy vörös tételt tartalmaz, én most a fehéret és a vöröset kóstoltam. A név Mariana Alcoforado nővérnek állít emléket, aki egy zárdában élt Beja-ban és viszonyba keveredett egy francia márkival, akihez azután a "portugál leveleket" címezte. A borokat a Fill the winebox kínálatából szereztem be, ahol a pincészet sok más tétele is elérhető, és akiknek köszönhetően már én is többször ismerkedtem a birtok boraival.


Herdade do Rocim Mariana Branco 2018
60% antao vaz, 30% arinto és 10% alvarinho házasítása, tartályban erjesztve és érlelve.
Az illat közepesen intenzív, őszibarackot, körtét, ananászt idéz, kevés virág és fűszer kíséretében. Kóstolva könnyű, puha tapintású a korty, kellően élénk, ugyanakkor kerek savakkal, jó intenzitással. Ízében ananász, őszibarack, narancs, érett és kandírozott citrusok vegyesen, cseppnyi méz és édesfűszer. Kellemes, jól, iható, zamatos bor. 5p

Herdade do Rocim Mariana Tinto 2018
Touriga nacional, aragonez, alicante bouschet, trincadeira acéltartályban erjesztve, majd 6 hónapig hordóban érlelve.
Sötétebb gyümölcsök és fűszerek elegyednek illatában: szeder, málna, szilva, szegfűszeg, fahéj, pici virág, eleinte még egy enyhe gömbrágós motívum is bevillan. A test közepesnél könnyedebb, a tannin ehhez mérten nem túl sok, bársonyos, az alkohol finoman melegít, a sav elég lendületet és tartást ad, miközben enyhe édességérzet teszi behízelgőbbé a bort. Málna, szeder, áfonya, erdei gyümölcsök, pici édesfűszer, vanília, szegfűszeg, fahéj, minimális étcsoki a díszítőjegyek. Remek bisztróvörös. 5p


Irodalom:

Jancis Robinson, Hugh Johnson: A világ boratlasza

Mészáros Gabriella, Sánta Zoltán: Bortankönyv I.

https://www.winesofportugal.com/us/travel-wine/wine-regions/alentejo/overview/

https://rocim.pt/en/